Épp egy éve, este tért magához Peti a mesterséges kómából.
Kicsit hosszú lesz ez a bejegyzés, elnézést, de szeretnék Veletek olyan szép, számunkra megrendítő élményeket is megosztani, mint amilyen ez az egy évvel ezelőtti volt!

Az orvosok óvatosan készítgettek fel minket Brazíliában, a klinikán a sokféle eshetőségre, mi csak reménykedtünk makacsul, hogy Péter túléli ezt a szörnyűséget, hogy fel tudják ébreszteni, ha eljön az ideje, és ha felébred, lehet vele kommunikálni, érteni fogja, amit mondunk, megismer minket. Ezért az esélyért imádkoztunk állandóan, és persze közben nagyon tartottunk attól, hogyan fogja tudomásul venni, mi történt. Amikor igazán válságos volt a helyzet, haza sem mentünk a kórházból, bent aludtunk, kanapén, székeken. Reggel kettesével hazarohantunk átöltözni, mosakodni, reggelizni.
Gabriella, az ideggyógyász azt mondta hetedikén koraeste, hogy a kóma-gyógyszerek csökkentése után hajnalra várható, hogy Péter teljesen felébredjen. Ehhez képest korábban, este kb. 1/2 9-kor letelefonáltak a „szobánkba” az intenzív osztályról, hogy valaki menjen fel. Linda meg én siettünk oda, azzal fogadtak, hogy Péter kezd ébredezni. Hivatalosan csak egyikünk mehetett be, ezért először a Lindát küldtem, kint vártam. Épp jött a Firmo Dr. (az agysebész), vele együtt aztán bementem. Még nem lehetett látni semmi változást, de ő azt kérte, hogy mondogassuk Petinek, nyissa ki a szemét! Péternek csak megrebbent a szeme, de megfogta a kezemet! Átadtam a helyem Lindának. Hosszú ideig semmi, de aztán az ő kezét is megfogta! És közben a szemeivel is próbált velünk beszélgetni. Feljött Gábor, mert nem győzött várni ránk. Beszéltünk Petihez folyamatosan, és mikor a Gábor azt mondta, hazavisszük, hatalmasat mosolygott. Mindenki odajött, doktor, nővér, takarító – kiabáltak, tapsoltak, örültek! Mi simogattuk Pétert, beszéltünk hozzá, az orvos szerint nagyon jó, ha ilyenkor mellette tud lenni a család. Peti időnként elbóbiskolt, magyarázták, hogy a műszeren láthatjuk, mikor alszik, és mikor éber. Ez váltakozott, de sikerült többször megnevettetni. Nagyokat ásított, és olyankor megmozdult mindene, így azt hittük, nincs is baj, de felvilágosítottak, hogy ez csak reflex. Megjött Zaránd is, akit csúful lent hagytunk. Nem akarta elhinni, hogy Péter felébredt, nevet, ért minket! Azt mondogatta Péternek: Jamaika a jamaiaké, mert ezen régen jókat szórakoztak. Most is bevált, hatalmasakat nevetett. Még egy kicsit együtt maradhattunk, de nem sokáig, mert Péter „visszaaludt”. Ez volt az első este, amikor okunk volt örülni! Megittunk a szállodában egy üveg nagyon finom chilei vörösbort, és lefeküdtünk. Ma az OORI-ban erre emlékeztünk, Péter, mi a szülei, Dóri, Orsi, Gábor és természetesen Zaránd, Zsófi, Szkalák Gergő és Nóri. Elmeséltük nekik is, hogyan történt. Péter is kíváncsian hallgatta, emlékképei vannak azokról az időkről.

Az évfordulót, Péter ébredését ünnepeltük az OORI-ban

5 thoughts on “

  1. haho csaba csalad!lelkesen olvasom a friss hireket, pedig talalkoztunk es ez volt a legjobb modja latni, hogy mindez a sok beszamolo IGAZ! egy mosolygos, eros es nagyon jokepu peti fogadott, amit itt hordozok a szivemben es az eszemben! jo volt latni titeket, fantasztikus ero es szerete sugarzik beloletek. ezek nelkul, ehhez az eredmenyhez nem lehetett volna eljutni! millio puszi nektek, szonja

    • Drága Peti! Kedves Anikó és Gábor!
      sokat gondoltunk Rátok akkor és sokat imádkoztunk, veletek voltunk lélekben és mindig vártuk, hogy Zari végre írjon már! Minden kis apró mozdulatért imádkoztunk! De veletek vagyunk azóta is és mindig boldogan látjuk Peti hatalmas csodáját!
      Millió puszi Nektek 🙂 Köszönjük Peti a CSODÁT!!!

    • Drága Peti és Csaba család!
      Fantasztikusak vagytok, kitartásból, szeretetből, támogatásból és hitből annyi van a családodban, hogy szerintem akinek bármi baja van, csak rákattint a blogra, olvasgatja egy kicsit, rákattint a képekre és máris részesül ő is ebből a csodából, ami veletek történik! Jó, hogy Anikó emlékeztet minket is folyamatosan, hogy honnan indult Peti gyógyulása. 1 év alatt nagy utat jártál be és előtted az ÉLET!!! Millió puszi: Zsóka

    • Blog függő lettem…úgy értem amúgy teljesen hidegen hagy ez a műfaj, de Peti blogját 2-3 naponta nézem, van-e valami új HÍR. Köszönöm ezt az ÚJ, az 1 évvel ezelőtti NAGY visszatérős napokra való megemlékezést is.
      Ölelés: Tamás

    • Szia Peti!!
      Hihetetlen milyen csodát műveltél egy év alatt.Óriási kitartást,hatalmas erőt kívánok Neked és a családod minden tagjának!Puszi: tóth era

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .