Változatos volt a hetünk, vírusfertőzéssel kezdődött vasárnap éjjel. Orsi, Gabó után a mi családunk is elkapta, hétfőn le is kellett mondani a foglalkozásokat. Aztán keddtől ismét folyt a munka. Ami nagyon jó, Péter a Gelányi Laci foglalkozásán meg tudta emelni a jobb lábfejét! És tegnap már nekünk is meg tudta ismételni. Ez komoly koncentrációt, erőfeszítést igényel. A jobb kézujjait nem mindig sikerül megmozdítania, ettől meg is ijed, pedig minden szakember azt mondja, hogy ha egyszer sikerült, az már nem múlik el, de rémisztő amikor nem megy! Ma reggel ez is megint sikerült! (Minden reggel gyakorol az asztalnál!) Szerdán Dóritól busszal jöttek haza az Ördögoromba, ez jó sok gyaloglás, átszállás, de megcsinálták!  
A héten volt felülvizsgálaton az OORI-ban. Örültek a fejlődésének, azt mesélték, hasonló jellegű stroke után sokkal fiatalabb srác lényegesen kevesebbet fejlődött és valószínűleg Péter mostani szintjére sem fog tudni eljutni. Rengeteget számít Péter előétele, hogy használta az agyát, sportolt, szívós és legfőképpen töretlen akaraterővel dolgozik.    
Ma délelőtt a logopédián kaptunk használható ötleteket, hogyan tudja Péter a tapintást felhasználni a fejlődése érdekében: pl. különböző felületű tárgyak kézbevételével, az arc mindkét oldalának érintésével, simogatásával. Hideg-meleg zuhannyal pl. a lábon a hőérzetet, a változást megfigyelni. Most már hatvan percig tud koncentrálni az órán, ez nagyon nagy haladás! Most jönnek hazafelé a lovaglásból, nagyon élvezem, mondta a telefonba, különösen ma!