Pénteken nagyon érdekes volt a logopédia, új feladatokat is gyakoroltak. Péter is élvezte, szereti az órák hangulatát, ahogy Mária beszélgetésre ösztönzi, és mindig meglepi valami újdonsággal, töri a fejét, mit tehetne, mi segítene Péter tudásának visszahozásában. Délután Peti meg is kérte Csaba Lacit, egyszer menjen el ő vele, hogy lássa. Múltkor azt írtam, nincs látványos haladás, de éppen azt állapítottam meg, hogy Peti sokkal szebben jár.
Ezoterikus – lazítós szombatunk volt, az eső miatt úgy sem lehetett különösebb programokat csinálni. Szombaton délben Peti Tamáshoz ment, aki csaknem három órát foglalkozott vele, este pedig Brigi jött hozzánk, aki a Tibeti hangterápia művelője. (Amúgy belsőépítész, régi partnere Gábornak. Hangmasszázs alkalmával a tálak különbözõ testrészekre helyezve oldják az ottani izomgörcsöket, fájdalmakat, energiablokkokat, javítják a közérzetet, mélyebb légzést és ezáltal belső nyugalmat eredményeznek.)  
Péter kiegyensúlyozott, jókedvű napok óta, talán azért is, mert már csak az egyik gyógyszert szedi, a másik a „már nincs rá szükségünk, eldobott dolgok gyűjtődobozba” került. Ma éjjel nem tudtam aludni, és visszaidéztem, milyen volt az életünk egy évvel ezelőtt, pl. amikor Pétert az otthon töltött hétvégeken már hagytuk egyedül aludni. Ha éjjel ki kellett mennie, felült, feltette a válltartóját, a bukósisakot, felvette a papucsot, fogta a botot és kibotorkált. Ugyanez visszafelé. Időigényes, lassú, és mivel sokat kellett innia, egy éjszaka többször is meg kellett tennie. Először persze halálra aggódtuk magunkat, nehogy elfelejtse pl. a sisakot, vagy elessen, ezért az első pár éjjel először egyikünk a konyhában aludt a földön, hogy halljuk és figyeljük, hogy oldja meg, majd az emeleten az előszobában feküdtünk le. Aztán mivel nem volt gond, végre igazán egyedül hagytuk!