Szerdán Péter nagyon készült a közös wasabizásra, de sajnos váratlanul rosszul lett délután, és le kellett mondanunk. Viszont emiatt másik gyógyszert kell majd szednie, a hétvégén elkezdjük az „átállítást”. Örülünk neki, mert az előzőt nagyon nem szerette. Tegnap voltunk az „új” ideggyógyász doktornőnél, vele beszéltük meg. Nagyon szimpatikus mindegyikünknek.  
Csütörtökön délután élvezte Gáborkát, a keresztfiát. Este meglátogatta Bánlaki Tamás és Pölös, jót beszélgettek. Tegnap este Zarándot hívta fel, aki Egyiptomban van egy csoporttal.
Nagy újság, hogy Petinek csütörtökön gyorsúszás közben jobboldalra is sikerült szabályosan levegőt vennie! Tegnap pedig este tévénézés közben azt láttam, hogy a jobb kezével vakarta meg a homlokát! Minden alkalmat kihasznál, hogy gyakoroljon, dolgozzon a jobb kezével, szokta felemelni, de ez olyan mozdulat volt, amit még sosem tett!  Gáborral arról beszélgettünk, hogy milyen fantasztikus és töretlen az akaratereje, a szorgalma Péternek, az eltelt hosszú idő alatt egyetlenegyszer sem hallottuk, hogy elege van, nem csinálja, pedig sokan figyelmeztettek minket, hogy ez várható, és ne legyünk engedékenyek ilyenkor. Erre azonban sosem volt szükség, hihetetlen, mennyit dolgozik, gyakorol! De van is eredménye, és nagyon jó, hogy mindig kap visszaigazolást a terapeutáktól, illetve most a doktornőtől és persze az őt látogató családtagoktól, barátoktól.
A foglalkozások rendszere, Péter napirendje állandóan alakul. Sajnos az OORI-s logópédus, Móni lemondta a további órákat, Gödöllő is kiesett, mert az új helyen nincs lehetőség masszírozásra – tornára. Gelányi Laci viszont elvállalta, hogy helyette ő foglalkozik a Petivel. Misit sajnáljuk, de a nagyon megterhelő oda- és visszautat egyáltalán nem hiányoljuk.
A hétvége nyugodtan telik, Péter minden programot lemondott, és pihen!