Eltelt az első otthoni hét, nagyon kellemesen, sok-sok örömmel, sikerélménnyel! Péter részben egyedül volt Gáborral, mert 3 napig nem voltam itthon. (Jók, hasznosak ezek az utak, de bevallom, nagyon sok energiámba kerül a megvalósításuk. A baleset óta a minimumra szorítom a szakmai eseményeken való részvételemet, mert egyszerűen képtelen vagyok kimozdulni otthonról, úgy ott lenni, beszélgetni emberekkel, mintha mi sem történt volna. Az utolsó pillanatban mindig találok valami komoly kifogást, és a legtöbbször otthon maradok. Viszont ha elutazom – főleg, ha meghívnak, ezt nem tehetem meg. Hihetetlenül nehéz végigcsinálnom egy-egy ilyen napot, utat, mérhetetlenül sok erőt vesz ki belőlem, de dolgozom rajta, hogy változzak!)
Mivel Péter itthon van, több szabadidő-programot lehetett beiktatni, egyrészt hét közben is, másrészt a hétvége „foglalkozásmentes” marad, egyedül Tamás marad vasárnapra, de sajnos nem találunk máskor időpontot.   
Visszatérve a Senior „edzésen” tapasztalt könyökkiemelésre, Katona Enikő (az úszóterapeuta)azt mondta, ez már érett, várható volt! Efeletti örömében, Péter elment csütörtökön Dóriékkal is uszodába. Nagyobb önállóságot élvez, kicsit bele tud folyni a normális életbe. Volt vásárolni Gáborral, ezt is élvezte. Valamelyik nap egyedül volt itthon, amikor a Gábor telefonált, hogy mindjárt hazaér, Péter mondta, hogy már eszik. Keresett a kamrában elemózsiát, valahogy vágott belőle és már lakmározott, mire Gábor megérkezett. Pénteken a gyógytornán azt mondták, olyan szépen alakul a válla, hogy már nem kell mindig viselnie a válltartóját, előbb – utóbb „bemelegszik”, és már magától a helyére, jó pozicióba ugrik a válla. Szombat délután elment Dórival Csömörre, megnézte, ahogy lovagol, aztán elmentek ebédelni Gáborral, és koraeste kettesben vártak Ferihegyen. Illetve Gábor kint maradt a kocsiban, Péter egyedül lement a mozgólépcsőn – még egyedül sosem használta! – és várt a kijáratnál! Mind a ketten nagyon meghatódtunk! Péter 2008 őszén volt utoljára kint, amikor elutazott Brazíliába (A hazajövetelkor külön bejáratokon, mentővel, hordágyon fekve hozták.) Nagyon – nagyon jó volt így megérkezni, hogy örömmel, mosolyogva, sok jó hírrel fogadtak!