Hétfő a hét legfárasztóbb napja. Az OORI-ban volt három órája Péternek: 11-től kognitív,  megdícsérte Bálint Éva. 12-től úszás, Peti bemutatta a jobbkönyök víz fölé emelését, aminek Enikő és Kata nagyon örült, Mészáros Éva is lement megnézni! Kis ebédszünet következett, majd kettőtől torna volt Ender Ágival, aki hosszú idő után foglalkozott most Péterrel, és szerinte sokat fejlődött. 16.30-tól ergo volt, már otthon. Gelányi Laci is elégedett volt, és szerinte már nem kell viselnie a válltartót, azaz megerősítette Dányi Misi észrevételét. Így a jó drága pénzen vett Otto Bock vállemelőt (erre nincs TB támogatás, pedig nagyon hasznos lenne mindenkinek!) eltettük a „felejtős segédeszközök” közé, és mondanom sem kell, egy percet sem szomorkodtunk miatta!
Kedden a Balassában volt logopédia. Valamelyikünknek be kell ülnie az órára, hogy lássuk, mit kell gyakorolni otthon. Jó volt látni, mennyit haladt már. Persze ezt Péter nem egészen így látja, őt nagyon elkeseríti, milyen sok megoldandó feladat van még előtte! Pedig ma például az volt az egyik házi feladata, hogy eszperantó kifejezésekhez kellett a megfelelő szót beírnia, pl. kenyeret keleszt – ő beírta, hogy élesztő, vagy perek helye: bíróság! Számunkra ez fantasztikus előrelépés! Ő viszont elkeseredett, hogy a számolás nehezen megy, ez volt a másik házi, de már itt is „komoly” műveleteket kell megoldania, háromjegyű számok összeadása, kivonása a lecke. Délután jobb kedve lett, mert az ergo-s foglalkozáson új mozdulatsor gyakorlását kezdték el, egyelőre persze az elektromos stimuláló gép segítségével, mégpedig egy kisebb tárgy megfogását, felemelését és elengedését jobb kézzel. Mérföldkőhöz érkeztünk! És most már itt a Csaba Laci, aki fáradhatatlanul jön, és nem csak lelazítja Petit, hanem fel is vidítja minden alkalommal. Megjött Zaránd, beugrott Gábor (bár ebben a szilvásgombócnak is lehetett egy kis szerepe), valamint szerda lévén várjuk Bánlaki Tamást. 
Danikám, Péter azt kérdezi, mehet-e ő is a tavaszi gyógyulási kerti partira? Szorítunk!