Eltelt az első otthoni hét, nagyon kellemesen, sok-sok örömmel, sikerélménnyel! Péter részben egyedül volt Gáborral, mert 3 napig nem voltam itthon. (Jók, hasznosak ezek az utak, de bevallom, nagyon sok energiámba kerül a megvalósításuk. A baleset óta a minimumra szorítom a szakmai eseményeken való részvételemet, mert egyszerűen képtelen vagyok kimozdulni otthonról, úgy ott lenni, beszélgetni emberekkel, mintha mi sem történt volna. Az utolsó pillanatban mindig találok valami komoly kifogást, és a legtöbbször otthon maradok. Viszont ha elutazom – főleg, ha meghívnak, ezt nem tehetem meg. Hihetetlenül nehéz végigcsinálnom egy-egy ilyen napot, utat, mérhetetlenül sok erőt vesz ki belőlem, de dolgozom rajta, hogy változzak!)
Mivel Péter itthon van, több szabadidő-programot lehetett beiktatni, egyrészt hét közben is, másrészt a hétvége „foglalkozásmentes” marad, egyedül Tamás marad vasárnapra, de sajnos nem találunk máskor időpontot.   
Visszatérve a Senior „edzésen” tapasztalt könyökkiemelésre, Katona Enikő (az úszóterapeuta)azt mondta, ez már érett, várható volt! Efeletti örömében, Péter elment csütörtökön Dóriékkal is uszodába. Nagyobb önállóságot élvez, kicsit bele tud folyni a normális életbe. Volt vásárolni Gáborral, ezt is élvezte. Valamelyik nap egyedül volt itthon, amikor a Gábor telefonált, hogy mindjárt hazaér, Péter mondta, hogy már eszik. Keresett a kamrában elemózsiát, valahogy vágott belőle és már lakmározott, mire Gábor megérkezett. Pénteken a gyógytornán azt mondták, olyan szépen alakul a válla, hogy már nem kell mindig viselnie a válltartóját, előbb – utóbb „bemelegszik”, és már magától a helyére, jó pozicióba ugrik a válla. Szombat délután elment Dórival Csömörre, megnézte, ahogy lovagol, aztán elmentek ebédelni Gáborral, és koraeste kettesben vártak Ferihegyen. Illetve Gábor kint maradt a kocsiban, Péter egyedül lement a mozgólépcsőn – még egyedül sosem használta! – és várt a kijáratnál! Mind a ketten nagyon meghatódtunk! Péter 2008 őszén volt utoljára kint, amikor elutazott Brazíliába (A hazajövetelkor külön bejáratokon, mentővel, hordágyon fekve hozták.) Nagyon – nagyon jó volt így megérkezni, hogy örömmel, mosolyogva, sok jó hírrel fogadtak!

2 thoughts on “

  1. Sziasztok!

    Hozzáfűzni nem igazán tudok már csak csodálkozni és örömmel olvasni a jó híreket.Köszönjük, hogy még mindig van energiád a blogot vezetni, így értesülhetünk minden fontos momentumról és nagy örömmel tölt el minket is a siker.

    Szeretettel Judit

    • Szia Peti!

      Hát nagy ámulattal olvasom az elmúlt egy hetet!Eddig is azt csodáltuk,hogy mennyi energia és kitartás van benned, de ahogy Kereszt anyu sorait olvasom,azt hiszem még rengeteg minden van,amire képes vagy,és meg fogsz lepni vele minket! :o)
      Azt mondják,hogy ajándékot adni jó és nem kapni!
      A lehető legszebb meglepetéseket Te adtad nekünk! Azt hiszem nem vagyok egyedül,ha azt mondom,hogy az elmúlt egy évben,olyan jó volt Tőled meglepetéseket kapni! :o)

      Millió puszi
      Petra

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .