Pénteken este 11-re értünk le Tihanyba, Gáborékhoz. Éjjel nagyon hideg volt, reggel szép időre ébredtünk. Sétáltunk Balatonfüreden, mindannyian egy kocsival mentünk (Ági, Orsi, Gabó, Lacika, Gábor és én), fagyiztunk is. Utána megnéztük a tihanyi biopiacot, ettem szalonnát, finom volt. Onnan gyalog sétáltunk haza Orsiékhoz. Ebéd után Tihanyba mentünk, a strandra, paddleztünk. Fáztam, hideg volt a víz, ruhában voltam. Este beszélgettünk a teraszon, Nándi és Zozika is ott voltak. Vasárnap elmentünk focizni Sajkodra, Gábor úszott is. Délben elmentünk a tihanyi strandra, paddleztünk, Lala kite-t oktatott, de kicsi volt a szél. Kipróbáltam azt a sárkányt, amit Éles Csaba hozott Kínából, nagyon szép volt, jól repült, sokan megnézték. Köszi Csaba! Már lassan egy éve kaptam, és most próbáltam ki. Este Dörgicsén kerestünk szállást, két apartmant is próbáltunk, de tele volt. Megnéztük a romtemplomot, nagyon szép! Lent találtunk szállást Akaliban, ott vacsoráztunk is. Nagyon jót aludtam. Hétfőn lementünk a strandra, különösen jól ment a paddle, sima volt a víz, kétszer próbálkoztam. Gábor, Gabóval és Orsi odabicikliztek, nagyon jó délelőttünk volt. Este kirándultunk Pécselyre, megmásztuk a várat, nem volt egyszerű, egész nap paddle, utána kirándulás, gyaloglás, létramászás! De megérte. Gyönyörű volt a kilátás. Megint Akaliban aludtunk. Reggel ismét paddle, jól sikerült, már háromszor mentem, élveztem. Nagyon messzire is mentem. Ági is ügyes volt. Délután fantasztikus volt Dörgicse, két romtemplom is volt, eszméletlen szép. Este hazajöttünk Budapestre. Mozgalmas volt a négy ünnepnap, de jól kihasználtuk!
Nagyon szép helyeken jártatok. Én csak ülve sétáltam ezeken a helyeken, de László végig bringázta és megnézte közelebbről is a dörgicsei csárdát. Élvezzétek sokszor ezeket a helyeket.
Szeretettel Judit
Szia Peti,
igen régen beszélgettünk, 2008 nyarán – akkor lenn voltatok azt hiszem Balatonon, ott egy kite-os buliban futottunk össze. Azóta nem volt köztünk kontakt, de most valahogy beleakadtam az egyik videódba (talán a fejelős) és kicsit utánanéztem.
Ekkor jött a döbbenet… először csak az FB-n néztem körbe, aztán megtaláltam a Pedro blogot és azt olvastam. Az elejétől, de nem értem a végére… majd valahogy megláttam az egyik jelenlegi kollégámat az ismerőseid között (Rényi Zsolti) és vele is beszélgettem. Huh.
Nagyon, nagyon örülök, hogy a 2008-as élet-halál harcod után itt tartasz, nincs arra szó, hogy ez mekkora eredmény! S folyamatosan látni a fejlődést, csak így tovább, egyszerűen nincs határ!
Mostanáig nem volt olyan ember a környezetemben, aki csak kicsit is hasonló dolgot élt volna át. Régen olvastam a „Hoppárézimi!” könyvet… most viszont már nem kell beszélgetésekben a ZZ-re hivatkoznom, hiszen itt vagy Te, aki sokkal relevánsabb példa vagy számomra, ha a küzdeni tudást, akaratot és eredményeket akarom szemléltetni, bárkinek. Hozzád képest az emberek, akik nem küzdöttek akkorát mint Te, csak homokban játszó gyermekeknek tűnnek az akarat helyetti akaratosságukkal, minden alapot nélkülöző magabiztosságukkal…
Peti, nagyon büszke vagyok arra, hogy ismerhetlek (még ha a múlt ködébe is vész lassan a Bogdánffy/Kaffka iskolapáros) és nagyon sok erőt és egészséget kívánok Neked a továbbiakban!
Azt látom, hogy nagyon sokan állnak melletted és enyhén szólva nem kevéssé zsúfoltak a napjaid… de amennyiben van kedved találkozni/beszélgetni egyet, akkor hozzuk össze! Szívesen találkoznék Veled és még nagyon messze sem lakom most – az élet szele visszafújt a XI. kerületbe…
Ha bármiben úgy érzed, tudok segíteni, akkor ne habozz megkeresni!
Üdv és minden jót a továbbiakra is,
Csera (avagy most már Nusy)