Van egy video az afáziáról, amit szeretnénk veletek megosztani. Talán segít megérteni a kívülállók számára, milyen is ez a betegség. Péter beszéde fejlődik, szerinte lassan, szerintünk rohamléptekben.
Múlt hétvégén lent voltunk szörfözni Balatonszabadi-sóstón. Nagyon hideg volt… Ági be sem jött a vízbe, én bementem, és fáztam :). Reggel próbáltam, de nem sikerült szörfözni, délután viszont nagyon jól ment. Száguldottam! Nagyon jól éreztem magam! Finomakat ettünk, ittunk, étteremben voltunk. Reptettük a kis sárkányt, Ági is én is. Megpróbáltam a paddle deszkával is windszörfözni, ment, érdekes volt. Kiteoztam (7,5-es ernyővel szárazföldön) a régi szörfbeachen, Ákos segített. Kicsit húzott az ernyő. Élveztem.
A héten kedden, – ahogyan azt már Anyu is íra a korábbi bejegyzésben – támasz nélkül sikerült jobb lábbal felállni! Nagyon büszke vagyok rá!
Szombaton a Velencei tónál voltunk Götl Balázséknál házibulin, Sukorón.
Pedro
Annyira igaz ez a videó! Az utunk elején teljesen megrémített minket, hogy Péter senkinek a nevét nem tudta kimondani. Nem tudtuk, hogy nem ismeri meg vagy a nevét nem tudja? Ijesztő volt (ez is), és olyan kevés a magyarázat! Ma már sok dologban előrébb tartunk, de még mindig nem tudta Peti elmondani, ő hogy éli, hogy élte meg a bezártságot. És talán a videó segít néhány Péter mellett még megmaradt ismerősnek / barátnak, hogy ne féljenek Péterrel szóba elegyedni, nem az „agyával”, az értésével van a baj, csak sokszor még ma sem a megfelelő szavak buknak ki a száján. Bátorítsák, legyenek türelmesek.
Igy már sok mindent világos, de nekem semmi félreérthető nem volt a beszélgetésünk során. Peti így is úgy is egy nagyon aranyos szerethető ember. Csupa mosoly és a belső harcot sohasem látjuk az arcán.
Judit