Péntek délben Marci vitte le Pétert a Beachre. Még az Ördögoromban kiderült, hogy Marci szombaton megy Kapolcsra. Péter rögtön szólt, hogy csatlakozna ő is. Szombat délután elfúló hangon hívott fel: „nehéz volt, de megcsináltam” mondta. Kajakozott (paddle-n), nagyon-nagyon sokat, rettenetesen elfáradt, de nagyon büszke volt magára. Tegnap este azt mesélte, hogy egy lehorgonyzott hajót nézett ki célpontnak. Elindult, de pillanatok alatt elfáradt. Kicsit pihent, újra nekikezdett, és mondogatta, hogy menni fog. És egyszer csak sikerült. Talán ráérzett egy ritmusra, mindenesetre megcsinálta! Én is büszke vagyok, de azért aggódom is, mert azt mondta, egyedül volt, nem kísérte senki, egyedül érkezett vissza, egyedül szállt ki a vízből is. Este Kapolcsra mentek két kocsival, Péter nagyon örült, már hetek óta figyelte az utcán a plakátokat, és mindenkinek mondta, hogy idén  szeretne ismét elmenni. Talákozott Tücsivel, egy régi-régi ismerőssel, beszélgettek. Ez a vágya is teljesült, éjfél után értek vissza a Beachre. Vasárnap kajakozott Dórival, és ismét használta a paddle-t, sikerült felállnia és eveznie mindkét kézzel, ennek is nagyon örült! A nagy forgalom miatt jó későn, fáradtan értek haza. Ma délelőtt a második logopédia teszttel kezdődik a hét!