Gyorsan múlik az idő, mindjárt vége ennek a hétnek is. Köszönjük a sok-sok látogatást, Péter mindig nagyon boldog, ha jönnek hozzá. Vidámságot, a régi életét hozzátok vissza, legalább a látogatás idejére.
Nagy szervezkedésben vagyunk. Ugyanis abban állapodtunk meg az OORI-val, hogy jövő hét végén Pétert végleg hazaengedik. Örülünk, úgy gondoljuk sok szempontból jobb lesz otthon, de persze meg kell oldanunk, hogy a foglalkozások nemcsak, hogy ne szakadjanak meg, hanem a lehető leglogikusabb módon következzenek, azaz a lehető legkevesebb várakozással, utazással kövessék egymást. Már biztos, hogy az úszás folytatódhat, reméljük, heti három alkalommal, és körvonalazódik, hogy hetente egyszer az úszás előtt vagy után lesznek  kognitív és logopédia órák. Mindannyiunk számára megnyugtató, hogy a benti emberek, a megszokott módszer szerint dolgoznak tovább Péterrel. Holnap talán már sikerül az időpontokban is megállapodni. Délután megbeszéljük Gödöllőt és  remélem az ergoterápiát is tudjuk otthon úgy folytatni, ahogy ősszel volt. Másképp lehet ezután beosztani az akupunkturát is, és a hétvégék tényleg pihenéssel telhetnek.
Egyébként néhány olyan dolgot csinált a héten Péter, amelyeknek mindegyike további előrelépését, „kinyílását” bizonyítja. Például tegnap kétszer is lement a büfébe, egyszer innivalót, egyszer pogácsákat vett. Ez nagyon nagy dolog! Tegnap megszólította az aulában Erőss Zsolt hegymászót, beszélgetést kezdeményezett vele. Van most néhány fiatal az osztályukon, egész héten készült velük pókerezni. És Péter, aki általában nyolc körül lefekszik, most telefonált (este 10-kor), és csak annyit mondott, nyertem! Azaz játszott és nyert! Hihetetlenül boldog volt a hangja, nevetve köszönt el tőlem.