9. Ismét eltelt egy év

Csaba Anikó: de most sem könnyebb. Olvasgatom a régi bejegyzéseket. Tudom, hogy értelmetlen, de ezekben a napokban újra és újra azt kérdezgetem, mi lett volna, ha

12.02., kedd

Imádkozni és várni! Most segíts meg Mária, ó irgalmas szűzanya, keservét a búnak- bajnak, eloszlatni van hatalmad… Ha eszembe jut a teljes fohász, nem lesz baj! Otthon hagytam az imakönyvet, babonából! Most hiányzik, mert egyszerűen elfelejtem a szövegét! Beírtam a Palmtopba, amit éppen tudtam. 
Persze semmi sem úgy történt, ahogy terveztük. Reggeliztünk, és 8-ra bementünk a kórházba. Taxival, mert olcsó és gyors. Lepakoltunk a bejáratnál, elővettük a laptopokat, és vártuk az orvosokat. Beszéltünk a neurológussal, az agysebésszel (ő tud németül) és vártunk. 10-től van látogatás 18.30-ig. A nyomás 20-23 volt, 20 alatt kellene lennie! Rémület és aggodalom, mi lesz????  
Felköltöztettek minket egy „VIP terembe”, hogy ne a bejáratnál lakjunk. Kaptunk WIFI hozzáféréseket is. 
Linda megmutatta, hová jár imádkozni, egyedül lenni! Otthagyott, és nem mertem megmondani neki, hogy az a ravatalozó. Kimenekültem, rosszul lettem.

Sajnos a nyomás kúszott felfelé, délutánra már 28-30 lett. Újabb CT-re vitték Pétert, és este ½ 10-re bejött az agysebész, hogy újabb műtétre van szükség.  
Ha megcsinálják, 50-50% az esély a túlélésre, ha nem, akkor 20-80%. Egy kattintás ide a folytatáshoz….