Jól telt a kánikulai hétvége, szuperül mondaná Peti! Még pénteken este, a lovaglás után lementek a Surfbeachre. Szombaton boldogan újságolta a telefonba, hogy délelőtt vásárolni voltak. Többen mentek együtt, de ő vásárolt magának. Épp az előbb kérdeztem meg, hogy vett kosarat is? Azt mondta igen, és abba gyűjtögette, amire szüksége volt. A jobb kezével is segített. Úszott a Balcsiban, azt is élvezte, aztán felállt egy windsurf-deszkára egyedül! Felhúzta a vitorlát, persze nem elsőre! És sikerült megfordulnia! Azt mondta, nagyon nehéz volt, többször próbálkozott, de megcsinálta! Mozaikokból rakjuk össze, hogy is volt, egyre újabb kérdések jönnek elő, hogy csináltad, ki volt melletted? Nagyon örült, amikor megnézte a képeket! Vasárnap evezett és ismét úszott is.

Este csak a meccs után jöttek haza, így rövid éjszaka után kezdődött az újabb dolgozós hét. Újdonság, hogy azt kérte, Gábor vigye el az OORI-ba, de ne várja meg, ahogy szokta, azaz ne dekkoljon ott 11-től 15-ig, hanem jöjjön el és intézze a dolgait, ő egyedül megoldja, amit kell. Így is tett, azaz ment egyik helyről a másikra, öltözött, vetkőzött, uzsonnát vett magának, Gábor 3-ra ment érte. Nagyon örülünk Péter sikeres függetlenedési törekvéseinek! Na jó, Gábor kevésbé, mert ő végigaggódta a napot! Én nem, pedig kettőnk közül én voltam mindig is, aki nagyon féltettem a gyerekeket, de igyekeztem ezt nem mutatni. Igaz, ha úgy láttam jónak, az aggodalom mellett azért mindig elengedtem, elküldtem őket mindenhová. Most meg igazán mondom, nem aggódtam egy percig sem, mert tudtam, hogy megoldja, amit kell, és ha elkésik valahonnan, az sem olyan nagy baj!