Mostanában ritkábbak a bejegyzések, mert ahogy az eddig is történt, az a rögös út a gyógyuláshoz rengeteg sikerélményt rejt, és bár Peti fejlődése folyamatos, kis lépésekből áll.

Azért most itt egy kis kényeztetés:

Ahogy azt korábban is megírtam, Peti sétál, de még csak módjával, nem szabad túlerőltetni a gyengébb oldalát. Ma azért megmutatta a szülőknek, ahogy a kórház aulájában maga tolta a kocsiját. 🙂  Ettől a héttől kezdve ergoterápiára is jár, ami a kezét ügyesíti, és már beindult a csuklója is!

A beszédje is napról-napra jobb, de azért a fáradtabb órákban még mindig 1-2 szóra korlátozódik. Ezért sem szeretné még, hogy a barátok látogassák. Nem beszélve arról, hogy mire elérkezik a látogatási idő, sokszor annyira elfárad, hogy még a rokonok rohamai is néha terhesek. 

Tartsatok ki, rokonok, barátok, mert a kommenteket mindig olvassuk és átadjuk!