Horváth Zsuzsi: Thaiföldelés 2018. II. rész

2.rész, (02 18.) február 8.-14.

Február 8. (csütörtök): Chiang Mai

Chiang Mait az északi rész fővárosaként tartják számon. A városka méreteiben egyáltalán nem hasonlítható Bangkokhoz. Szintén nagyon nagy a légszennyezettség, de a város maga nagyon tiszta. Bangkokban is viszonylag tiszták az utcák, nem dobálják szerteszét a szemetet, legalábbis a turistás részeken, de itt egyetlen csikket nem találni az utcán.  
Mivel éjjel 11 óra után érkeztünk meg a szállásra, viszonylag későn sikerült magunkhoz térni, ezért a helyi szállásvezető tanácsát kértük a nap minél jobb kihasználásához. A Junior House személyzete nagyon segítőkész volt, és nemcsak tippeket adtak, de a legkedvezőbb utazási ajánlatokat mutatták meg nekünk, és meg is szervezték a túráinkat.  
Ha röviden mutatnám be a mai napot, akkor csak annyit mondanék, hogy meseszép templomokat láttunk. Chiang Mai egyébként a templomok városa, szinte minden sarkon egy csodás építészeti remekműbe és még csodásabb művészeti alkotásokba botlunk. Itt már több templom is 14-15. századi vagy még korábbi építésű vagy ilyen korú elemeket is tartalmaz. A díszítések és a sok aprólékos munka ismét ámulatba ejt bennünket. A több itt is több 🙂  
A következő templomokban jártunk:

  • Wat Chiang Man
  • Wat Lok Molee
  • Wat Sri Supran
  • Wat Chedi Luang

Az ezüst templomnál (Wat Sri Supran) jártunk, amikor Budapesten István búcsúztatója zajlott, ezért úgy döntöttünk, hogy mi ezen a csodás helyen emlékezünk rá. A felajánláshoz gyertyát vettünk, és buddhista szokás szerint 3x körbejártuk a templomot, és fohászt mondtunk, csak ezúttal nem magunkért, hanem Istvánért szólt a kérés. Nagyon meghatódtunk. 

Egy kattintás ide a folytatáshoz….


Horváth Zsuzsi: Thaiföldelés 2018, az első három nap

Február 3. (szombat): Induláááááás

Enyhén idegsokkos állapotban készülődtünk, bár inkább ez a megszokott nálunk 😉 Az idei utazási előkészületeink kimerültek abban, hogy az első 2 napra foglaltunk szállást a Bookingon, és megvettem a Lonely Planet Thailand útikönyvét. Peti kinézett vagy ezer úticélt az ország különböző pontjain, úgyhogy nyilván könnyedén teljesítünk majd mindent 🙂 
Peti szülei segítettek összecsomagolni a végső hajrában, és ki is vittek bennünket a reptérre. István hirtelen halála megviselte Petit is, de azért ő is várja az utat, bár szomorú, hogy a búcsúkor nem lehetünk személyesen jelen.

Repülés 
14:40-kor száll fel az Dubaiba tartó Emirates-járat. 
Kb. az indulás előtt 1 héttel új veszélyes anyagokra vonatkozó szabályzatot vezettek be. Ezúttal a csomagfeladáskor vizsgálgatni kezdték a SUP-ot, hogy szállítható-e, de elfogadták a magyarázatot, hogy nincs benne sem akkumulátor, sem nagynyomású bármi, úgyhogy jöhetett velünk az óriás gumiszörny 🙂  
Az út meglehetősen hosszú volt: 5,5 óra Dubajig, aztán 4 óra várakozás, majd 7 óra Bangkokig. Az ételek ezúttal is finomak voltak. Az utazás első fele a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt kicsit izgalmasabbra sikerült a kelleténél, de minden rendben zajlott.

Február 4. (vasárnap): Landolááááás Bangkokban és az első délután

A gépünk dél körül landolt Bangkokban. Az immigration ügyintézés meglepően gyorsan Egy kattintás ide a folytatáshoz….


Bangkok, Chiang Mai – gyertyagyújtás Istvánért

Csaba Anikó: amíg a részletesebb élménybeszámoló megérkezik, felteszek néhány képet, amit Petiék küldtek. Szorgalmasan posztolnak a SUPLINE oldalára és a családdal is folyamatosan kapcsolatban vannak, tudjuk merre járnak, mivel utaznak, ezért külön hála Zsuzsinak. (Így kevésébé izgulok.)
Nagyon jól érzik magukat, sokfelé jártak, finomakat esznek, sokat utaznak busszal, vonattal, repülővel, tuk-tukkal.  

Pétert is nagyon megviselte István halála, a temetés időpontjában elmentek egy “templomba”, gyertyát gyújtottak érte:, és beszéltünk is egymással a Messengeren: 

 

 

 

 

 

 

 

 


Meghalt István… Megérkeztünk Bangkokba

Csaba Anikó: 

Zsuzsi és Peti tegnap elutaztak Thaiföldre 3 hétre, természetesen SUPot is vittek.  Épp most jelentkeztek, hogy már meg is érkeztek Bangkokba.

A csomagok már feladva

Kép 1 / 3

IMG_20180203_130247

Én írok helyettük, mert kicsit zűrösen teltek az elmúlt hetek. Nagyon elfoglaltak voltak, az út előtt igyekeztek megtalálni az őszre tervezett esküvő helyszínét, ezért folyton kutattak, mászkáltak.  Így kevesebbet, rövidebb időre találkoztunk, és a blogírás rendre elmaradt. Én kétszer voltam szakvásárokon Németországban januárban, ez is hátráltatta a blog elkészítését, mert a weboldalra én szoktam feltölteni, amit Péter Gáborral megír.   
Péter dolgozik, és folytatja a terápiákat idén is.  Szorgalmasan jár a MOM-ba „edzésre”, Zitához logopédia foglalkozásra, és persze gyógytornára. Természetesen hetente háromszor az esti úszás a seniorokkal is állandó program. Jár – kapott egy elektromos kezelés „sorozatot”, sajnos a hatása még nem érződik a kezén. Ő maga azt mondja, valahogy jobban hisz a saját maga által elvégzett „munkában”, de persze jó lenne, ha ez is lendítene rajta valamennyit. 
Karácsonyra Péteréktől színházjegyet kaptunk, de végül sem Zsuzsi, sem én nem tudtunk elmenni, így Gábor és Peti kettesben voltak. Utána még elvitték Peti laptopját Viktorhoz, aki ismét megjavította. A héten megvették a GoPro-t (az előző sajnos elmerült a vízben), Péter nagyon örült neki, azt mondta, sokkal nagytudásubb, mint az előző.

A hét második felére terveztük a blogírást, amikor Péter jön hozzánk, de az élet sajnos közbe szólt. István (Cselényi István), Vili fia szerdán éjjel váratlanul meghalt, 47 évesen. Még nem tudni biztosan, de valószínűleg embóliát kapott. Borzasztó, felzaklatott, megdöbbentett mindannyiunkat. Péter el akarta halasztani az utat, hogy a temetést megvárja, de erről lebeszéltük. 
Így a tervezett időben, tegnap délután elrepültek három hétre. Remélem, Zsuzsi ismét színes, hosszú beszámolókkal fog kényeztetni minket.


9. Ismét eltelt egy év

Csaba Anikó: de most sem könnyebb. Olvasgatom a régi bejegyzéseket. Tudom, hogy értelmetlen, de ezekben a napokban újra és újra azt kérdezgetem, mi lett volna, ha

12.02., kedd

Imádkozni és várni! Most segíts meg Mária, ó irgalmas szűzanya, keservét a búnak- bajnak, eloszlatni van hatalmad… Ha eszembe jut a teljes fohász, nem lesz baj! Otthon hagytam az imakönyvet, babonából! Most hiányzik, mert egyszerűen elfelejtem a szövegét! Beírtam a Palmtopba, amit éppen tudtam. 
Persze semmi sem úgy történt, ahogy terveztük. Reggeliztünk, és 8-ra bementünk a kórházba. Taxival, mert olcsó és gyors. Lepakoltunk a bejáratnál, elővettük a laptopokat, és vártuk az orvosokat. Beszéltünk a neurológussal, az agysebésszel (ő tud németül) és vártunk. 10-től van látogatás 18.30-ig. A nyomás 20-23 volt, 20 alatt kellene lennie! Rémület és aggodalom, mi lesz????  
Felköltöztettek minket egy „VIP terembe”, hogy ne a bejáratnál lakjunk. Kaptunk WIFI hozzáféréseket is. 
Linda megmutatta, hová jár imádkozni, egyedül lenni! Otthagyott, és nem mertem megmondani neki, hogy az a ravatalozó. Kimenekültem, rosszul lettem.

Sajnos a nyomás kúszott felfelé, délutánra már 28-30 lett. Újabb CT-re vitték Pétert, és este ½ 10-re bejött az agysebész, hogy újabb műtétre van szükség.  
Ha megcsinálják, 50-50% az esély a túlélésre, ha nem, akkor 20-80%. Egy kattintás ide a folytatáshoz….


Zsuzsi szülinap, mosógépcsere, új garderobe

3 hete Győrben voltunk Zsuzsi apukájának a szülinapján. Ami – Zsu nővére – is velünk utazott. 

Zsuzsi szülinapját vasárnap tartottuk apuéknál, anyu szép tortát készített. Kedden elmentünk kettesben a Manna étterembe ünnepelni.

Két hete végre megvettük a garderobe-szekrényt a hálószobába, pénteken és hétfőn szerelte össze Feri, az asztalos. A régit sajnos ki kellett dobni, tönkrement, de hála Istennek Feri elvitte. Apa segített neki. Mostanában kanapét is nézegetünk, ki akarjuk cserélni a régit.

Bedöglött a mosógépünk, újat kellett venni.

Két hete volt Vujevits Jani születésnapja, amit az Ötkertben ünnepeltünk meg. Jó sokan voltak, jól éreztük magunkat.

A János-Kórházban befejeződött a kézterápia, remélem, majd egy idő múlva mehetek újra. Anya kérésére újból elkezdtem az írást gyakorolni, nyitottunk egy füzetet, rendszeresen írok 10-15 sort. 

Ma gimis osztálytalálkozónk lesz. Kíváncsi vagyok, hányan leszünk.


Apa 70 éves születésnapja

Két hete gyönyörű idő volt, ezért lementünk Velencére SUPolni. Két vendégünk volt, a nálunk dolgozó Mariann és indiai férje (Radzsi). Találkoztunk Nagy Imréékkel is, akik halászlét jöttek enni a közeli csárdába. Szerintük itt főzik a legfinomabbat.

Otthon elromlott a mosógép, ezért anyuékhoz vittük a ruhát kimosni. De már megrendeltük az új gépet, jövő héten fogják kihozni. Múlt hétvégén Bajon voltunk Zsuzsival, a rokonainál, nagyon kellemes volt. Zsuzsi volt Máltán 4 napot a cégével, így szalma voltam pár napig. Épül a ház Budaörsön, lassan elkészül az első szint falazása.  Egy kattintás ide a folytatáshoz….


Lipót, Balaton, Család

 

Ismét elővettem a windszörföt, tudtam menni vele, sőt már a trapézt is használtam, krajcoztam! A nyáron összesen legalább 2 hetet voltam a Balcsin, 1 hetet panzióban laktam, 1 hetet Kiricsi Jancsinál, köszönöm. 
Sportos nyár volt. Apa indult a masters VB-n, voltunk drukkolni. Két hatodik helyet szerzett, nagyon örültünk! Gábor is indult a VB-n augusztusban, szeptember elején részt vett az I. Duna átúszáson. 
A születésnapomon is Balcsin voltunk, így később ünnepeltük meg Budaörsön, családi körben. Boldizsárék is jártak nálunk, szerencsére, vasárnap, így a fiúkkal is tudtak   találkozni.  Jót játszottak, Boldi focizott Gabóval.   
Szeptember közepén Zsuzsival 4 napra Lipótra mentünk, pihenni. Nagyon jó volt, sokat fürödtünk, SUPoltam, nagyokat aludtunk, pihentünk. Zoli (Zsuzsi papája) sokat izgult, ha folyóvízbe mentem a SUPpal.  
Továbbra is járok dolgozni, csinálom a terápiákat, a tornákat, a logopédiát, és háromszor egy héten úszni is megyek.


Sziget Fesztivál, Csopak, Győr

Többször voltunk az elmúlt hetekben Balatonon, főleg Csopakon. Zsuzsival elmentünk Kapolcsra a Művészetek völgye hétvégéjén. Sajnos Zsuzsinak vasárnap vissza kellett jönnie Pestre, így egyedül maradtam. Voltam Quimby koncerten, hallgattam HOBO-t, megnéztem színházi előadást, egy premier előtti darabot. találkoztam ismerősökkel, pl. Minyonnal  és a szüleivel.  2 napig kocsiban aludtam, egyszer egy parkolóban, egyszer valamilyen szántóföldön. Kicsit sárosan érkeztem vissza anyuékhoz.  
Egy kattintás ide a folytatáshoz….


Köszönjük

Kedves Péter!

Remélem nem veszed tolakodásnak, hogy írok! Közel két hete hoztam el tőletek 2 SUP-ot (magmát és monstert), amiket Horvátországba vittünk le a családi nyaralásunkra. Először is szeretném megköszönni az élményt! Feledhetetlenné tették a nyaralásunkat! Részesei lettünk a tengernek mindannyian. Hajnalban 5-6 között indulva, a tükör vízen meditálva szeltük az öblöket, hol némán, hol nagyokat beszélgetve, napközben dacoltunk az olykor viharossá erősödő széllel, és a hatalmas hullámokkal. Szerelmese lettem a tenger közepén töltött időnek, együtt éltem, lélegeztem a vízzel, a SUP-okkal! Kedvencem a magma lett:))) nagyon nehezen váltam meg tőle a hét végén, mikor vissza kellett adni! De a Jézuskának már most írtam, hátha meglep eggyel:) Nagy boldogság, hogy az egész család elképesztően élvezte! Különös öröm, hogy a gyermekeimnek talán ismét adhattam valami pluszt, megérezték a víz erejét, a szépségét nem csak a parton, hanem messze bent, új látvánnyal, különös színekkel, még különösebb érzésekkel! Fantasztikus volt! Én napi 4-5 órát töltöttem magmával a vízen! És nincsenek szavak, mennyire jó volt! Mennyei:)

És azt sem tudom szavak nélkül hagyni, azóta foglalkoztat a gondolat, mióta eljöttem tőletek, mióta realizálódott bennem, kivel is találkoztam… De amikor beültem az autóba, mosolygott az arcom, boldogsággal töltött el, hogy ilyen hihetetlenül jó egészségben láttalak:) A sógoromtól, Nagy-Miticzky Szabolcstól rengeteget hallottam Rólad. Aztán az ooriban hetente 2x a gyerekek úszása alkalmával ismeretlen szemlélője voltam a gyógyulásodnak. Akkor láttam, az elmúlt két hétben pedig olvastam is arról a hihetetlen elszántságról, amivel idáig jutottál. Elkezdtem olvasni a blogot, de még csak 3 éven vagyok túl. Úgy terveztem, hogy akkor írok, ha már a végére jutottam, de nagyon hosszú:))) én pedig türelmetlen:) Örültem, mikor megláttam a szarvasi gyökerekről szóló részt:) én Szarvason születtem, ott éltem 20 éves koromig:)
Egyszóval… erre még kevésbé találok szavakat! Minden elismerésem!!! NEKED!!!! A szüleidnek, a családodnak! Hihetetlen! Fantasztikus! Megindító! Tényleg, nincsenek szavak, amivel kifejezhetném a csodálatomat, amivel bátoríthatnám a Legbátrabbat!!! A legjobbat, a legszebbet kívánom, a legnagyobb boldogságot, a legtöbb szeretetet! A legnagyobb áldást!!!

Változatos a magyar nyelv, szeretem a szépségét, szeretem az érzéseket szépséges szavakba önteni, de a Te erődre, határtalan elszántságodra és kitartásodra új szavakat kellene kitalálni!:)))

Köszönöm a SUP-os élményt (a család elnevezett suppos Áginak:) haha)! És a Belőled áradó erőt! Gazdagabb lettem…:) Köszönet érte!
Szép napot!
Nagy Ági


Videók: kéztorna, hullámlovaglás

Régen írtunk, de nagyon sűrű, izgalommal teli hónapok vannak mögöttünk. Elnézést. 

Múlt szombaton volt Csaba Eszter esküvője Csopakon, a háznál. Szerencsések voltak, nem esett, pedig előtte minden nap volt eső, zivatar.  Laciék sokat dolgoztak, a végére minden szép volt és jól sikerült. Eszter nagyon szép volt! Sokat táncoltam, még Lackó is táncolt, nagyon élvezte.

Az esküvő után egy hétig Kiricsi Jancsinál maradtam a Balcsin. A munkahelyemet is érinti a zsaroló vírus támadása, így már második hete nem tudunk dolgozni. Az egy hét alatt sokat SUPoltunk Jánossal. A Kékszalag rajtját is SUPról néztük. Meglátogattuk Karoláékat, akik a Káli medencében nyaraltak. Szép helyen voltak, a házat Ádám – Karola férje – tervezte. Esztóékkal kétszer is elmentünk hajókázni, én vezettem az új vitorlásukat. Nagyon köszönöm Jánosnak, hogy nála lehettem.

Csőri meghívott vasárnapra Pilismarótra egy új mókára. Kitalálták, hogy motorcsónakkal húzatjuk a SUPot, amin áll valaki, és a csónakhoz kötött kötélbe kapaszkodik. A videón látszik, hogy elég sokáig fenn tudtam maradni. Zsuzsi is kipróbálta, ügyes volt! A végén elkaptuk a hulllámot, olyan volt, mintha hullámlovagolnék. Nagyon élveztem! Köszönjük Viktor Marián!

A János kórházban különböző gyakorlatokat végzek, amik segítenek a jobb karom mozgásában.

Volt nagy izgalom, mert újra kellett vizsgáznom vezetésből. Hála Istennek sikerült, de sokat izgultunk az eltelt hónapok alatt emiatt. Apával sok KRESZtesztet megcsináltam előtte, de azt nem kérdeztek.  

Budaörsön rengeteg barack termett, lekvár és barack krémleves, sütik készülnek belőle, tegnap én törtem össze a lekvárnakvalót.

 

 


2017. május 24. Sikeres pipa!!!

                                                                

Végre jobb idő lett, így két hete szombaton lementünk a Velencei tóra. 2 új SUP-os jött, ügyesek voltak. Igaz, nagydeszkát kaptak és a víz is sima volt. SUPolás után lángosoztunk, és a legjobb helyen fagyiztunk. 
3D vertikumon nagyon jól sikerült a lábammal pipálni. Ez nagyon nagy eredmény! Nagyon örülök!!! Legközelebb majd csinálunk fényképet. 
Múlt vasárnap összejöttünk Budaörsön tizenegyen! (Csaba Ildi és Laci, Esztiék, Gyerekek és mi). Nagy buli lett, pingpongoztunk, majd hatalmas fociderbi következett. Mindenki odatette magát, természetesen a fiatalok, Gabóék nyertek. Hullafáradt volt a végén mindkét csapat.  Gábor, amikor nála vannak a gyerekek, bringázni megy velük, imádják. Nagyon ügyesek, élvezik. Csütörtökön felmentem én is hozzájuk a Normafára. Jó volt együtt lenni! Van ott egy szelíd szarka, Bodzának hívják. 
A Merknél csapatépítőbuli volt a Wesselényi utcában, a bulis helyek egyikén. Szombatra SUP-délutánt hirdettünk, de a várható nagy szél miatt végül lemondtuk. Az idő minket igazolt, jól tettük! Vasárnap Balcsin voltunk, ahová én vezettem. Hatalmas szél volt, a mólónál majdnem befújt a szélbe minket. 
Végig jobb lábbal adtam gázt és fékeztem!

 


Első hazai SUP, név-és szülinapok, ARNI

Pár hete voltunk Dávidéknál, ahol januárban kisbaba született. Aranyos, szép kislány, a japán mamájára hasonlít. Én is a kezembe vettem. 

Két hete vízre tettük a SUP-okat. Andréval és a barátnőjével lementünk a Velencei tóra evezni. Nagyon jó idő volt, még póló sem volt rajtunk. Azóta sajnos elromlott az idő, így nem tudunk vízre szállni. Csináltam egy rövid videót: 

2 hete megérkezett az új SUP szállítmány,  van közöttük 3 teljesen új. Nagyon szépek, reméljük másoknak is fognak tetszeni. 
Egy kattintás ide a folytatáshoz….


Kéztorna, Peroneus stimulálás

Péntek este úszás után Márkhoz mentünk, ahol Misi és Bogi szülinapját ünnepeltük meg. Hatan voltunk, jókat beszélgettünk és finomakat ettünk, ½ 2 körül értünk haza. 
Másnap sokáig aludtunk, különösen Zsuzsi, aki egy hete új helyen dolgozik. Szoknia kell az új munkát, és a munkatársait, de úgy néz ki, jó lesz. 
Továbbra is csinálom a kéztornát Evelinnel, nagy Legókat rakok össze. Tollal próbálok írni, ami nem egyszerű, de SIKERÜL!  Szerdán Gelányi Lacival találkoztam, aki a lábamra rakott speciális Tens készülékkel próbálta beindítani a még nem működő lábizmomat. Különösen a peroneus-izmokat stimulálja ez a készülék. Nagyon régen kölcsönadtuk valakinek, aki mostanában hozta csak vissza, sajnos az ő felesége semmit sem javult az elmúlt években. 
Egy hete Zsuzsival és Rozi kutyával  sétáltunk Budaörsön. Sajnos már nagyon öreg a kutya és nehezen tud menni, sántít. 
Lassan jön a jó idő, kinyíltak a hóvirágok a kertben Budaörsön, a krókuszok is beindultak. Nagyon várjuk a tavaszt, a jobb időt, hogy végre vízre tehessük a SUPokat.


Újra itthon

3 hetet töltöttünk a csodás Balin. Fantasztikus helyeken jártunk, jól éreztük magunkat. Hatan voltunk, Péterékkel különösen jól éreztük magunkat. Andival együtt jártunk egyetemre. Sokat kirándultunk, sok templomot megnéztünk, négy szigeten jártunk. Közben azért SUPoltunk a finom 26 fokos vízben.
Hazaérve a nyárból a télbe újra belevetettem magam a munkába és a terápiákba.
A János kórházban új terapeutám van, Evelin, aki nagyon érti a dolgát. Különböző gyakorlatokat talál ki gyurmával, kockákkal, és még rajzolni is kell a jobb kezemmel. Hála Istennek jól pótolja Andreát, aki Németországba ment dolgozni. Hetente 3 x járok, és még otthon is gyakorolok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….


BALI 8, a két utolsó nap

Horváth Zsuzsi

18. nap – február 01. (szerda)

Fél 9 körül megérkezik értünk Ketut. Hosszú napunk lesz, hiszen Peti nem engedett abból az elképzeléséből, hogy meglátogassuk Bali egyetlen buddhista kolostorát északon.
A kolostor felé vezető úton az első állomásunk a Bratan-tó. A partján fekvő Pura Ulu Danu Bratan Bali egyik legismertebb temploma. Számos képeslap és hűtőmágnes teszi lehetővé, hogy magunkkal vihessük az élményt és az úszó templom kicsinyített mását. A monszunnak és a környező hegyvidéknek köszönhetően misztikus fátyolköd vonja be a hegyeket. Szerencsénk van, mert a tavat és a templomot nem rejti el ködfelhő. A kis templom nagyon impozáns látványt nyújt. A helynek lelke van, varázslatos.
A kubutambahani Brahmavihara-Arama kolostor sok hindu építészeti és szobrászati vonást visel magán. Az egész kolostorból árad a nyugalom és a béke. Meditációra és spirituális tevékenységekre tökéletesen alkalmas a hely, hiszen a hegyvidéki táj csodás környezetet biztosít, a nyugalmat pedig semmilyen külső tényező nem zavarja meg. A kolostorban található növények mesés kertet varázsolnak. Rendkívül sokféle Buddha ábrázolással találkozhatunk itt. A kerítések a színek szimbolikáját követve pirosak. A meditációra kijelölt terület a kolostor legimpozánsabb része, a sztúpák alatti központi templomban csodás meditáló arany Buddha szobor mutat követendő példát a meditálóknak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….


BALI, 7. rész

Zsuzsi és Péter pénteken szerencsésen hazaérkeztek!

Horváth Zsuzsanna

Kiegészítés ehhez a naphoz (14. nap, szombat)

A kínai temetővel kapcsolatban pedig a gúgli valóban a barátunk, ugyanis megtudtam, hogy az Ampenanban található temető az itt élő kínai közösség temetkezési helye. A legtöbb itt nyugvó halott az 1965-ös mészárlás áldozata, melynek során a vélt/valós kommunista szimpatizánsokkal számoltak le. Tehát ezek a csodás síremlékek egy sötét történelmi eseményt fednek.  
Hazafelé még elmentünk a Pura Meru templomba, amely Lombok legszentebb hindu templomának minősül. Itt is nagyon informatív volt, aki körbevezetett bennünket – idegenvezetőnek nem nevezném, de a templomokban általában kapnak a látogatók egy helyi kísérőt, aki mond néhány információt az adott templomról néhány rúpiáért cserébe. Itt sok mindent megtudtunk arról, hogy az egyes oltárokon miért annyi tornyocska látható, amennyi, illetve a Brahma-Visnu-Siva isteni trióról és a fehér-piros-fekete színkombinációról is mesélt néhány dolgot.  
Este még beültünk vacsorázni Sengiggiben egy naplementét csodáló helyre, és bár az eső miatt először úgy tűnt nem lesz szerencsénk, a Nap megszánt bennünket és a vagy 100 kínai turistát, és mégis mutatott valamit a színeiből. Egyébként nagyon mókás volt, hogy amikor a kínaiak felfedezték, hogy mégsem szakad az eső, és a felhőzet is felszakadozott, mert egy perc alatt ellepték a partot, és szelfiztek/pózoltak őrült módon. Amúgy a kínai hölgyek szerint a legpraktikusabb viselet bármilyen kiránduláshoz a teljesen fehér csipkeruha…

15.nap – január 29., vasárnap

Ismét 9 óra körül autóba szálltunk, és megkezdtük az aznapi kirándulás a sofőrrel és a szálláson dolgozó kis mindenes fiúval kiegészülve. Ezúttal észak felé vettük az irányt. Először is egy autentikus helyi piacra látogattunk el Sengiggiben (Paras Gunungsari). Ezen a piacon nem igazán járnak turisták, ez rögtön látszik is, mert hirtelen mindenki nekünk akart eladni mindent. Egy kattintás ide a folytatáshoz….


BALI 5. és 6. rész

16252278_1224273520942492_5480008690089598738_o 16402674_1224273684275809_5063018659948679621_o 16462929_1224273527609158_3088239719394329588_o

13. nap (január 27.):

Ez az utolsó napunk Gili Airen és várhatóan az első Lombokon. Már kora reggel kisiettem a kikötőbe, hogy foglaljak magunknak helyet a Lombokra tartó fast boaton. A tájékoztatás szerint már 8 órakor nyitva vannak a foglaló irodák, de 8:25-kor még csak lézengeni sem láttam senkit (ezeknél a balinéz és egyéb szigeti népeknél tuti nem az infarktus a No.1 halálozási ok). Úgyhogy hazabattyogtam, majd miután Petit felkeltettem, ismét visszatipegtem a kikötőbe, ezúttal már sikerrel jártam. A szállásunkon már előző nap is leegyeztettem, hogy az eső és a sok csomag miatt biztosan lovaskocsira lesz szükségünk, hogy ne ússzon minden sárban.
Az iszlámok a pénteki imákat nagyon komolyan veszik, ugyanis a hajónál és a kocsinál is elmondták, hogy jó-jó, de az ima miatt lehet, hogy minden késik, bár azt már nem tudták megmondani, hogy mégis mennyit.
Összecsomagoltuk a maradék holminkat, majd egy kicsit még nézegettünk, fotózgattunk a parton, a megbeszélt időre pedig kimentünk várni a kocsit, de az csak nem akart jönni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….


BALI, 4. rész

Horváth Zsuzsi

16252037_1220277938008717_8410375700541476366_oTizedik nap (kedd) – január 24.:

A táborozók délelőtt különböző irányban folytatták az útjukat. Reggeli után elbúcsúztunk Mónitól és Misitől, majd Péterrel és Gabival a kikötőbe igyekeztünk, hogy felszálljunk a Gili Air felé vezető fast boatra. Ha Bali Édenkert, akkor a Gili szigetek ennek az Édenkertnek a kis díszítő ékkövei. Három kisebb sziget tartozik ide: Gili Trawangan, Meno és Air. A Trawangan kb. az ázsiai Ibiza, nagyon kedvelt a fiatalok körében, meglehetősen zsúfolt, és gyakoriak a partik. A Meno éppen ennek az ellentéte, teljesen a nyugalom szigete. Állítólag már-már túlságosan nyugodt, inkább teljes elvonulásra és mézeshetekre ajánlják. Az Air pedig a kettő keveréke, van szórakozási lehetőség, de nem zsúfolt. Gili Airen egyáltalán nincs tömegközlekedés, és nincsenek motorral hajtott járművek sem. A helyi közlekedési eszközök: lábak, kerékpárok, illetve lovaskocsik. Ennek megfelelően az infrastruktúra sem túl fejlett, keskeny, 1 sávos földutak vezetnek a sziget nagy részén. A helyi lovak meglehetősen kistermetűek, zömök kis jószágok, akik tudják, hogyan kell a lócitromtartóval megtréfálni a kocsihajtót
A sziget ugrásszerűen fejlődött az elmúlt néhány évben, ezt jelzi az is, hogy több új szálloda és bunaglow sor is az elmúlt hetekben nyitott meg. Itt elvileg kicsit rövidebb a monszun, mert csak januártól márciusig tart, de teljes mértékben érezhető, hogy low season van, mert a szállásadók és éttermek csak úgy vadásszák maguknak a turistákat.
A helyiek egyébként nagyon barátságosak, folyton mosoly ül az arcukon… (tudom, hogy mindenki mire gondol, de csak egy részük füvezik körülbelül folyamatosan ) Átlagosan kb. 1 fejjel alacsonyabbak nálunk, úgyhogy nagy fehér óriásokként járunk-kelünk.
Az út a fast boattal kb. 2 és fél óra volt. Trawangan szigetén át kellett szállni egy kisebb hajóba. Petinek készségesen segítettek. Kicsit féltünk először a hullámzástól, de zökkenő- és rosszullét mentes volt az út. Itt valamivel szárazabb a levegő, mint Balin volt. Gili Airen sok muszlim is él, de a turizmus miatt, itt nincsenek szigorúbb öltözködési szabályok.
Mivel nem béreltünk szállást, ezért én a csomagokkal a kikötőben maradtam, míg Petiék körbejárták a partmenti kínálatot. Találtak is helyes bungalowkat „open air” vagyis nyitott fürdőszobával. Sajnos itt a csomagokat még magunknak kellett cipelni, úgyhogy alaposan elfáradtunk mire ideértünk. Szerencsére kaptunk egy üdítő welcome drinket, majd bevackoltuk magunkat a szálláshoz tartozó bárban. A Lumbung bár helyszíne tökéletesen lett kiválasztva, teljes panorámában látható a naplemente, amit ki is használnak, hiszen erre minden nap külön babzsákfoteleket készítenek be. A hely másik vonzereje az óceánban felállított hinta, mely csaknem minden idelátogatót fotózásra csábít. A hintával egyébként adományokat gyűjtenek a helyi iskola számára.
Az óceán vize a partközelben Peti szerint minimum 30 °C-os, kicsit már valóban túl melegnek tűnik A víz itt elképesztően tiszta, nincs szemét, ami elcsúfítaná, a part fehér korallal van tele.
A szuperszép és egyben természetesen szupergiccses naplemente után kicsit nézelődtünk az óceánparti soron, majd egy helyes vendéglőt választottunk a vacsora elköltésére. A pincérek itt szép fehér öltözetben szolgáltak fel, melyet széles díszített övvel fogtak össze, készítettünk is néhány képet velük. A mennyei vacsora után hamar lepihentünk, mert mindannyian nagyon kimerültünk az utazásban.
Egyébként az egész út alatt az az érzésem, hogy a szúnyogok valahogy a csoportból csak rám vannak kattanva. Míg a többiek 1-2 szúnyogcsípéssel megúszták a dolgot, én olyan vagyok, mint egy két lábon járó „a piros pöttyös az igazi” reklám Szóval nem is kell szúnyogirtó, mindenki vigyen csak engem magával nyaralásra, és erre nem lesz gondja

11. nap (szerda) – január 25.:

Rendkívül meleg napra ébredtünk. Ezzel nem hangsúlyozni kívánjuk a több mint 40 °C-os eltérést az otthoni viszonyokhoz képest
A reggeli mennyi volt, olyannyira bőségesre sikeredett, hogy utána le is kellett pihenni. Gabi és Péter közben biciklit bérelt, és feltérképezte a szigetet. A sziget belsejében szuperzöld földeket, wellnesst kínáló helyeket találtak. Mi is megpróbálkoztunk a biciklikkel, de sajnos nagyon kis rozsdás darabokat sikerült kifogni, és nem sikerült megfelelően beállítani Peti számára, ezért számunkra a lábbal való bóklászás maradt.
Peti természetesen nem bírta kihagyni a szép partot, és újra előkerült a SUP deszka, amit ő maga pumpált fel, mert én épp pánikoltam, hogy „jajjjj, hát akkor majd újra olyan szépen vissza kell csomagolnunk!”
Deszkára szálltunk egyedül is, párban is, és a Gabi-Péter páros is rótt néhány kört a valószínűtlenül türkiz vízen. A SUPot bár ismerik, a felfújható változat általában érdekes a többi turista és helyi számára is. Különösen a SuperTrip kelt feltűnést óriási méreteivel. A szállásadó embereiben fel is merült, hogy megveszik a deszkákat, de sajnos végül elmaradt az üzlet.
Délután a kissé felhős naplemente megerősítésére élő zenés koncertet is szerveztek. Remek hangulatot kölcsönzött a helynek. Peti pedig mindeközben folyamatosan incselkedett a kisebb hullámtöréssel. Sikerült is állva bevennie egy-egy „nagyobb” (felfújható SUP esetében annak számító) hullámmal. Hiába pottyant bele párszor, nem adta fel, amíg sikerrel nem járt. Mindezt a lemenő nap fényében tette, ezért igyekeztem alaposan dokumentálni, természetesen csak a megfelelő giccshatás kedvéért
Délután kicsit elbeszélgettünk a szállásunk tulajdonosával, aki egy harmincas éveiben járó szörfös srác. 10 évig Ausztráliában dolgozott mosogatófiúként, majd hazajött 3 éve, megvette a telket, és felépítette rá a bungalowkat és a bárt. Csak összehasonlításként: az embereinek, akik pincérként és a szálláshelyek tekintetében kézilányként működnek havi 2.000.000 IDR-t fizet, ami mintegy 44.000 Ft-nak felel meg. Emellett kosztot és kvártélyt kapnak. A helyi adók a dolgozók és a biznisz után nagyon alacsonyak, el is akadt a szava a magyar ellenpéldától.
Este ismét a tegnapi helyre mentünk. Az ételek ezúttal is fantasztikusan voltak. Ez volt a Gabiékkal töltött búcsúestünk.
Este kisebb vihar kerekedett, de szerencsére nap közben csodás idő volt.

12. nap (csütörtök) – január 26.:
Ma van anyukám 60. születésnapja, ezért mindenekelőtt neki és az ikertestvérének, Magdinak szeretnénk nagyon-nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánni! Szerencsére sikerült beszélnünk is, úgyhogy remek audio élményt is szolgáltattunk Petivel
Reggel a tegnapitól eltérően az esti esőzés miatt frissebb volt az idő. Reggeli után egy helyi gyümölcsárus asszonytól mennyei gyümölcsöket vásároltunk. Érdekes darabokat is megkóstoltunk, pl. Jakes, ami egy óriási termésű gyümölcs, és darabokat vágnak le belőle a vásárlóknak.
A mai délutánon a monszun volt az úr. Az ittlétünk alatti legnagyobb esőzést éltük meg. A délután nagy részében csöpörgött-esett-szakadt felváltva.
Gabi és Péter visszaindultak Balira, ezért búcsút vettem tőlük a kikötőben. Már a partról integettem nekik, amikor elkezdett esni az eső. Később derült ki, hogy sajnos az óceánon szél is járt a viharhoz, és a 2-3 méteres hullámokban a hajó nem tudott kikötni az eredeti útvonal szerint, ezért egy éjszakára kénytelenek Gili Trawanganon megszállni. Reméljük, hogy a továbbiakban a korábbiaknak megfelelően alakul az időjárás, és ismét a szerencse kegyeltjei leszünk! Az időjárás jelentések általában nem túl informatívak, hiszen a monszun miatt mindegyik portál szerint a hőmérséklet 26-30 °C között alakul, és viharok várhatóak minden egyes nap.
Az eső miatt inkább pihenéssel töltöttük a napot, bár Peti ismét deszkára szállt az égi áldás ellenére is.
Délután tervezgettünk a hátralévő 1 hetet is. Holnap utazunk Lombokra.
Este a megszokott helyen vacsoráztunk. Petinek annyira ízlett az előző fogás, hogy a 3 napon is ugyanazt rendelte. Én csupán a halhoz ragaszkodtam, de abból minden nap másik fogást rendeltem.
Este ismét összecsomagoltuk a SUP-ot. Valahogyan ezen a szigeten 10-11 óra körül este már nagyon elfáradtunk.
Fogmosáskor még egy meglepetés ért, ugyanis az open air fürdőbe bekúszott egy gekkó, aki vidáman végig szemlélte az éjszakai készülődésem, és közben kicsit küzdött néhány léggyel Természetesen az alkalmi házi kedvencet meg is örökítettük.