Elvileg hétfőn kellett volna
visszamennie Péternek az OORI-ba, de várnunk kell, most nincs hely! Ezért
otthonról folytatódnak a foglalkozások. Köszönjük a Hajóssy Családnak a CERAGEM
ágyat, így tovább tudjuk használni!

Tegnap Orsiék voltak nálunk. Élveztük
a babát, aki nagyon jókedvű volt. Alighogy befejeztük a közös ebédet,
megérkezett Csaba Eszter
és Kiricsi Karola. Este Minyon jött Péterért, közös programra vitte. Wasabi a
MOM-ban, majd mozi. Peti nagyon várta, hogy találkozzon Danival, ez most nem
sikerült, majd legközelebb. Nagyon drukkolunk Dani, és folyamatosan küldjük a
pozitív gondolatokat!

Vasárnap délelőtt skypoltak 
Zaránddal, örült, hogy tudtak beszélni, sajnálkozott, hogy nincs szél!
Felkészült volt, mert olvasta a Kiteline oldalán a friss mauritiusi híreket.

Aztán elindultunk sétálni. Orsi és
Gábor ötlete volt, hogy autózzunk a KFKI parkolójába, és onnan sétáljunk le az
Irhásárokba! Ez egy jó kilométer, igaz lefelé, de egyenetlen, avarral fedett
úton! Bizonytalanok voltunk, nekivágjunk-e, nem lesz-e nagyon sok egyszerre?
Mert ha elindulunk, onnan nincs menekülőút, végig kell menni! Nekivágtunk!
Útközben csatlakoztak hozzánk Orsiék a babával és Regéczy Katiék is egy
darabon. Egy óra alatt értünk le, egyszer álltunk meg pihenni. Nagyon nagy
teljesítmény volt ez Petitől, igazán büszke lehet magára. Hazaérve kis pihenés,
babázás után közösen ebédeltünk, és jött Csaba Laci lelazítani Petit.

Két napot (hétfő, kedd) Sarlóspusztán voltunk a Magyar
Lovasterápia Szövetség vendégeként, ahol lovasterapeuták vizsgáztak. Katona
Enikő, Péter úszásoktatója szólt, vállalná-e Péter, hogy ő legyen az egyik
„beteg”. Sokat hallottunk már erről,többen is ajánlották a 

hippoterápiát,  így
természetesen bevállaltuk, bár így ismét elég sűrű lett Peti programja.

A Sarlóspuszta Club Hotel egy elegáns lovas szálloda, a
Kiskunsági Nemzeti Park közelében található, hatalmas létesítmény. Reggel korán
érkeztünk, és a Péterhez beosztott két hallgató máris kezdte a munkát. Délelőtt
állapotfelmérést kellett készíteniük, délután lovaglás volt. Német volt a
vizsgaelnök, aki megkérdezte tőlem, hozzájárulunk-e, hogy a feladatmegoldás
közben felvételeket készítsenek Péterről. Mondtam, hogy ezt Petitől kell
megkérdeznie, aki azonnal válaszolta, hogy igen, azaz értette a német szöveget!
Egyre ügyesebben kommunikál, szerintünk hihetetlen mértékben bővült a
szókincse, egyre újabb és újabb szavakat, mondatokat használ.

A lovaglás egy nagy sátorban volt, hogy kiszűrjenek minden zavaró,
figyelemelterelő mozzanatot, sajnos azonban emiatt nem tudtunk jó képeket
készíteni. Péter lovát Abigélnek hívták, nagyon kedves, barátságos állat. Kis
lépcsőállványt hoztak be a porondra, onnan kellett felülnie a ló hátára. A mély
homokban az állványhoz való séta is komoly feladat volt! A lovaglás jól
sikerült, de a le- és felszállás nem volt egyszerű feladat! Azt hiszem, nálam
jobban csak a vizsgázók izgultak! Utána sétálgattunk, ismerkedtünk a hellyel, vacsora
után Péter és Gábor kicsit biliárdoztak, és nagyon korán lefeküdtünk. Ma
délelőtt ismét felméréseket készítettek Petivel, majd elmentünk egy
sétakocsikázásra a környéken. Az ottani  Vadasparkban egy elég nagy vaddisznócsordába
botlottunk, egész közel jöttek hozzánk, amint az a képen is látható. Aztán
kezdődött a vizsga, kb. félóráig tartott, nagyon ügyesen oldották meg a
feladatokat, Péter láthatóan élvezte a lovaglást. Kicsit pihentünk, a
vizsgaelnök megköszönte a közreműködést, és el kellett mondani a
tapasztalatokat. A választ nem tőlünk, hanem Pétertől várták, aki szűkszavúan,
de felelt a kérdésekre! Nagyon fáradtan, de elégedetten értünk haza. 

Nagyon gyorsan telnek a napok, alig hogy megérkeztünk, már
készülünk is haza. Orsi és Gábor csodaszép helyen foglaltak pályaszállást
(Schladming mellett), 1.000
méter magasan. Hó ugyan nincs, de az idő klassz, a
kilátás fantasztikus! Majd karácsonykor bepótoljuk a sielést!

Élvezzük az együttlétet, a feladattalanságot, és persze a
babát, hiszen otthon keveset vagyunk vele, egyáltalán a teljes Gábor családdal.
Tegnap kirándultunk a környéken, nézegettük a legelő állatokat, pihentünk,
Pétert befizettük egy masszázsra a hotelben. Felmentünk Dachsteinre, mi kicsit,
Orsi és Gáborok, valamint Kanga (Gáborék kutyája) nagyot sétáltak. Élveztük a
havat, a kilátást és a Germknödelt! Péternek mindenütt akadnak ismerősei, itt a
csúcson, a Hüttében Kovács Barnával találkoztunk. 

Nagyon gyorsan telnek a napok, alig hogy megérkeztünk, már készülünk is haza. Orsi és Gábor csodaszép helyen foglaltak pályaszállást (Schladming mellett), 1.000 méter magasan. Hó ugyan nincs, de az idő klassz, a kilátás fantasztikus! Majd karácsonykor bepótoljuk a sielést!
Élvezzük az együttlétet, a feladattalanságot, és persze a babát, hiszen otthon keveset vagyunk vele, egyáltalán a teljes Gábor családdal. Tegnap kirándultunk a környéken, nézegettük a legelő állatokat, pihentünk, Pétert befizettük egy masszázsra a hotelben. Ma meg felmentünk Dachsteinre, mi kicsit, Orsi és Gáborok, valamint Kanga (Gáborék kutyája) nagyot sétáltak. Élveztük a havat, a kilátást és a Germknödelt! Péternek mindenütt akadnak ismerősei, itt a csúcson, a Hüttében Kovács Barnával találkoztunk.
A képeket majd otthonról töltöm fel, itt nem tudtam kicsinyíteni őket!

Kedves
Barátaink,

nagyon
sokan reagáltatok mailben, telefonon, a blogban, hogy folytatódjék a blog.
Köszönöm, írom tovább! (Nem ez volt a szándékom, de nagyon-nagyon jólesett,
hogy majd egy év után is ilyen sokan kíséritek figyelemmel Péter sorsát,
szurkoltok neki. Megerősít minket abban, amit mindig is gondoltunk, hogy Péter
egyénisége kivételes, minden támogatást, segítséget megérdemel, és szörnyű
igazságtalan az élettől, ami történt.

A blogstatisztika
szerint kialakult egy viszonylag stabil látogatói szám (hetente 600 – 650), de  ebből nem tudható, összességében ez hány olvasó
lehet, hiszen én is elég gyakran rákattintok. Érthető, hogy ennyi idő után
nehéz hozzászólni, nem is várom, viszont időnként az volt az érzésem, hogy egy
nagyon szűk kör nézi rendszeresen, naponta többször. Őket levélben is el tudom
érni, és lehet, hogy felesleges a folytatás. Arra például nem is gondoltam,
hogy azok is nézik, akik rendszeresen találkoznak Péterrel! Bocs!

(Egy
megjegyzés azoknak, akik azért nem tudnak írni, mert nem sikerül regisztrálniuk.
Én korábban egyszer sem regisztráltam, de a komment ettól függetlenül mindig
megjelent!)

A hét megint
elég sűrű volt idáig, de Péter kevesebbet panaszkodik a fáradtságra, és
kifejezetten jókedvű. Egyre többet próbál beszélni, igyekszik kerek mondatokat
összehozni. Útközben az OORI-ba  a
plakátokat, feliratokat olvassa és hangosan betűzi a rendszámokat. Tegnap az
úszásfoglalkozáson Katona Enikő Péterrel bemutatóórát tartott hallgatóknak. 

Holnap
elutazunk Ausztriába négy napra, ha lehet, onnan is jelentkezem, ha nem, akkor
utólag számolok be élményeinkről. A baleset óta most először megyünk Péterrel,
a családdal külföldre, próbálunk pihenni, kikapcsolódni.

Időről időre elbizonytalanodom, hogy olvassák-e még a
blogot, vagy csak pótcselekvés részemről, hogy időről időre híreket írok és
képeket töltök fel. Aztán, amikor eldöntöm, hogy hétvégén elbúcsúzom és
befejezem, beszélünk valakivel, vagy levelet kapok, és az derül ki, hogy
számomra ismeretlen emberek is rendszeresen nézik, figyelemmel kísérik Péter
fejlődését, és lankadatlanul szurkolnak neki. Így hát folytatom, nagyon fontos
az éteren keresztüli jó gondolatátvitel, segítség is, kell a kitartás!

Mindig úgy tervezzük, hogy igazán pihentető hétvégét szervezünk,
egyszer már ki kell, hogy pihenje magát Péter, de aztán másképp alakul.
Szombaton reggel nyolckor kezdődött az oxigénterápia, utána a Zsolna utcába
akart menni, délután jött a Zaránd elbúcsúzni, és mellesleg megmutatta az
autóján az új kiteline-os grafikát. Megérkezett ifjabb Csaba Gábor a családjával,
és természetesen Csaba Laci is. Vasárnap meglátogatta Pétert Haidrich Laci,
akivel egy ideig szobatársak voltak az OORI-ban, és egymás után volt a műtétjük
júniusban. Délután a két legfiatalabb Csaba Gábor jött
hozzánk, este pedig Minyonékhoz volt hivatalos. Szekér Daniék jöttek érte,
nagyon örültünk, hogy hosszú idő után ismét láttuk!

Ma új hét kezdődött, délelőtt oxigénterápia, utána úszás,
délután pedig ergo. (Azért töltök fel több képet az úszófoglalkozásról, hogy látszódjon, milyen klassz uszoda van az OORI-ban.) A várakozási idő alatt pedig a betűket, az olvasást
gyakoroltuk. És délután jött a Csaba Laci, aki a torna, a masszírozás alatt
beszélget is Péterrel, végig kell mondania a családtagok neveit, az aznapi
programjait. Ma az volt az első mondata: Nem is olyan nehéz beszélni! Majd
elájultunk! És más meglepően jókat, ragozott szavakat is mondott!

Peter és Csaba Laci a vasárnapi teniszgálán.

Tegnap beszéltünk skype-n Petivel. Nagyon régen nem
használta, és aktualizálnia kellett, hogy ne vesszen el a feltöltött pénze. A
vonalas szám felhívása után kipróbáltuk a skype-kapcsolatunkat is.

Az utolsó üzenetem Petitől: „Szio, megyunk a partra! Puszi”.
2008.11.27. 15:57:37-kor írta.   A válaszomat: „Mikor érkeztek vasárnap?
Kimenjünk értetek? Puszi Anya” már nem olvasta, és már nem ő jelentkezett….

Délelőtt hosszú idő után megnéztem az úszását az OORI-ban.
Fantasztikus, ahogy kezd beindulni a jobb karja! A vállát és már a könyökét is
a víz fölé emeli gyorsúszásnál. Az oktatója, Enikő szerint két hónappal ezelőtt
ennek a 10 százalékát sem volt képes megcsinálni.

Szombaton pihenés, hétvégére nagyon elfáradt. Gábor nem
tudta beindítani az autót, Péter segítségére is szüksége volt, aki örömmel
nyomta a gázt. Amint a képen is látható, nagyon élvezte, hogy a kormánynál ült.

Vasárnap délelőtt kicsit tanultunk, olvastunk. Péternek a
betűket felismerve kell kimondania a szavakat. Eddig főleg képolvasással
olvasott, ami már egész jól ment. Ez egy következő lépcsőfok a beszédnél, megterhelő,
nehéz munka. Csak apró lépésekkel lehet haladni, tehát kevesebb a sikerélmény.

Délután a keresztapjával, Csaba Lacival volt a Budapest
Sportarénában, a Tennis Classics old boys gálaversenyt nézték meg, este pedig
ismét a kite-os csapattal ment moziba.

Péter a héten elkezdte rendbe tenni
a levelezését. Rengeteg visszaigazolatlan jelölése volt a facebook-on és az
iwiw-en, biztosan sokan meglepődtek, hogy majd egy
év után megérkezett tőle az elfogadás. Én is innen tudtam meg, hogy ezzel foglalkozott. Azt láttam, hogy bekapcsolta a laptopját, de egyedül szokott "dolgozni" vele, és csak akkor szól, ha elakad. Nagyon örültem, hogy egyedül meg tudta
csinálni.

Szerdán moziba ment Szkalák Gergővel és Bánlaki Tamással,
tegnap színházban voltunk. Ma este a kite-os csapattal ment sushit enni, ez is
egy a születésnapi bónuszok közül.  

Ugyan már
hét közepe van, de adós vagyok egy múlt heti érdekes programról szóló
beszámolóval. Biztosan sokan hallottátok, hogy Méder Áron 3 éves Föld körüli
vitorlás túrája után visszatért Magyarországra. Mivel korábbról ismerte
Petiéket, pénteken fényképes-térképes élménybeszámolót tartott a Kiteline
csapatnak. 2007-ben találkoztak Áronnal Barbadoson, aki akkor fejezte be első
hosszabb (40 napos) óceán-átkelését. Péter nagyon örült a viszontlátásnak,
különösen az tetszett neki, amikor Áron egy nagy térképen is bemutatta, merre
járt, mekkora utat tett meg. Egy régi, 2007-ben Péter által készített képet
csatolok.

Ma délben találkozunk
az OORI-ban Dr. Szentkuti-Kiss Katalinnal, aki egy hónapja, mióta szabadságon
van Péter, még nem látta. Ő az osztály logopédusa, és azt reméljük, bemehetünk
még hozzá a hátralévő pihenőidő alatt is, nagyon jó lenne! Hetente egyszer jár
hozzá régi-régi barátunk, Mészáros
Éva (ő is az OORI-ban, de egy másik osztályon dolgozik), aki
eddig is folyamatosan egyeztetett Katival, korábban is mindkettőjükkel hetente
többször volt órája Péternek.

Érdekes lesz
visszamenni az emeletre, ahol hosszú ideje nem látták Pétert, kíváncsiak
vagyunk a reagálásukra, vajon mondanak-e valamit, mennyi fejlődést, haladást
érzékelnek.

Tegnap délután ergoterápiás foglalkozása volt Petinek,
hetente háromszor jön hozzá Gelányi Laci, aki az OORI-ban is foglalkozott vele.
Nagyon örültünk, hogy nem szakadt meg az itthoni szabadság alatt a gyakorlás.
Fontosnak tartottuk és örültünk, hogy Peti az egyike azoknak, akik részt
vesznek ennek az új, korszerű eszköznek az itthoni kipróbálásában.

Egy olyan elektromos stimuláló géppel dolgoznak, ami akkor
mozgat izomcsoportot, ha a megfelelő izmokat Péter saját maga elindítja. A gép
a saját ingert alapul véve rásegít a mozgásra, azaz nem passzív ingerlés, hanem
aktív mozgást, mozdulatot igényel. Computerrel van összekötve, ami méri a saját
erőt, a fejlődést. Tegnap azt gyakorolták, hogy miközben a jobb felkarját
emeli, szelektíven nyújtsa a könyökét, eddig csak együtt tudta csinálni. Az
ujjait nyújtotta (ebben a gép segíti), a feladat az volt, hogy az ujj nyújtva
maradjon, és közben önállóan nyújtsa a könyökét, emelje a felkarját – ez azért fontos,
mert ez készíti elő a tárgyak megfogását. A feladatok végrehajtása hihetetlen
koncentrációt, szellemi és fizikai erőfeszítést igényel Pétertől.

Az ergoterápia után még volt logopédia is, hála Mészáros
Évának, aki rendületlenül jön és tanul vele. Péternek nagy szüksége van a
segítségére a beszéd, olvasás, írás fejlesztésében!
A neki küldött e-maileket elolvassa, de a válaszadás még nagyon nehéz. Legyetek
türelemmel, ha sürgős, küldjétek el nekünk is (amcsaba@t-online.hu) a levelet.

Péter most
fejezte be a hétfői úszásórát. Gábor (a papa) meghatottan telefonált, hogy Enikő
szerint látványosan fejlődik Peti karja!!!

A hétvége
egy részét Peti a bátyjáéknál töltötte, ott is aludt. Nagyon élvezte, hogy
hosszabb időt tudott a keresztfiával, illetve Gáborral és Orsival  tölteni.Másnap
kirándulni vitték a barátok, a napsütéses
vasárnap ideálisnak ígérkezett Peti egyik szülinapi bónjának felhasználásához.
A csapat 2 motorcsónakban fért csak el, Kriszéknél hatan, Bíró Gyusziéknál
nyolcan ültek. Szentendrétől a 2 hajó együtt ment fel a Dunán, a fiúk
rögtönzött sportbemutatókkal szórakoztatták az utasokat, Peti pár tanáccsal is
ellátta őket a helyes hullámlovaglás technikájával kapcsolatosan. Délután a
szentendrei korzón ebédelt a társaság, majd már csak az egyik csónakkal
hajóztak vissza Budapestre. Peti egyensúlyérzéke is többször próbára volt téve,
Valahogy mindig akkor érkeztek a legnagyobb hullámot keltő hajók, amikor Péter
a kikötői fapallókon sétált, egyszer sikerült is majdnem belebucskázniuk Minyonnal
a Dunába. A sportosra sikeredett nap végére Peti igencsak elfáradt!

A blogon
keresztül is üzenjük, hogy hajrá Andris!

Kicsit össze-vissza lesz ez a hét, már ami a képek
időrendjét illeti, elnézést, de ma is kaptunk a kutyatalálkozóról képeket,
amelyek az eredményhirdetés után készültek a boldog tulajdonosokkal.

Ma is van jó hír! Úszás után azt mondta az úszásterapeuta –
Enikő, hogy új mérföldkő kezdődött Péter úszásában!

Kellemes estét töltött Péter Pölössel és Tamással, jót
beszélgettek.

Gyorsan telnek a napok, tegnap Péter ismét Gödöllőn volt,
nagyon elégedett volt ő is (ez ritkaság) az eredményekkel, napról napra
ügyesebb a jobb keze! Utána Cselényi Balázs 30. szülinapját köszöntöttük, igaz
nagyon fáradtan. A mai délelőtt a pihenésé volt.

Átjött Orsi a babával, és Peti etette meg őszibarackkal a
keresztfiát. Nem kis feladat volt  balkézzel, de ügyesen megoldották. Kihasználva
az otthondolgozás előnyeit, lapzárta, lapkorrektúra mellett palacsintát
sütöttem, amit közös családi ebéd keretében a teraszon fogyasztottunk el.

Megérkezett néhány kép is a Surfbeach záróbulijáról.

Mozgalmas hétvégéje volt Péternek, de előbb a friss eredmények!

Délben úszni ment az OORI-ba, ahol nagyon nagy örömmel
állapították meg, hogy mellúszásnál egyre jobban használja a jobb karját, és
sokkal kevesebbet kell a másik karjával hozzásegítenie! Elégedett volt délután
az ergoterápiás Gelányi Laci is. Három házi feladatot kapott tőle, mindegyikkel
a jobb karját, kezét kell edzenie, erősebben terhelnie.

És a
programok? Szombaton részt vettünk az első
Zöldmáli (drótszőrű vizsla) Kenneltalálkozón a Hármashatár hegyen. Kb. 30
kutya volt és a gazdáik. Egész napos program volt sok-sok versennyel, a mi
Rozink is nyert egy első díjat az egyévesnél idősebb „a legszebb kiállításon
még sosem indult vizsla” kategóriában. Az egyik képen a leghosszabb farkú
kategória zsűrizésénél látható Rozi, de abban esélytelenek voltunk.

Sajnos
a találkozó egybeesett a Surfbeach zárópartijával,
így nem maradhattunk végig, mert – Mignon, Jolán és Peti – indultak Siófokra. Nagyon
jól érezte magát, finom volt a pörkölt, a borok, jó a társaság, bár éjjel kicsit
hideg volt a lakókocsi! Azt olvastam a Kiteline oldalán, hogy a siófoki
rendőröknél lehet kérdezősködni a buliról(?). A buli képeket is feltesszük
utólag, ha megkapjuk. Délelőtt ejtőzött még kicsit a társaság a campingben,
aztán meglátogatták Filep Zsuzsit Pécselyen, ebédeltek és átjöttek hozzánk,
Tihanyba, este utaztunk haza.

Nagyon
élvezte ezt az igazán „munkátlan” hétvégét, a kikapcsolódást, a baráti
társaságot, és a hétfő reggelt, mert most először nem kellett korán kelnie,
lustálkodhatott, ameddig akart.

Mozgalmas hétvégéje volt Péternek, de előbb a friss eredmények!

Délben úszni ment az OORI-ba, ahol nagyon nagy örömmel
állapították meg, hogy mellúszásnál egyre jobban használja a jobb karját, és
sokkal kevesebbet kell a másik karjával hozzásegítenie! Elégedett volt délután
az ergoterápiás Gelányi Laci is. Három házi feladatot kapott tőle, mindegyikkel
a jobb karját, kezét kell edzenie, erősebben terhelnie.

És a
programok? Szombaton részt vettünk az első
Zöldmáli (drótszőrű vizsla) Kenneltalálkozón a Hármashatár hegyen. Kb. 30
kutya volt és a gazdáik. Egész napos program volt sok-sok versennyel, a mi
Rozink is nyert egy első díjat az egyévesnél idősebb „a legszebb kiállításon
még sosem indult vizsla” kategóriában. Az egyik képen a leghosszabb farkú
kategória zsűrizésénél látható Rozi, de abban esélytelenek voltunk.

Sajnos
a találkozó egybeesett a Surfbeach zárópartijával,
így nem maradhattunk végig, mert – Mignon, Jolán és Peti – indultak Siófokra. Nagyon
jól érezte magát, finom volt a pörkölt, a borok, jó a társaság, bár éjjel kicsit
hideg volt a lakókocsi! Azt olvastam a Kiteline oldalán, hogy a siófoki
rendőröknél lehet kérdezősködni a buliról(?). A buli képeket is feltesszük
utólag, ha megkapjuk. Délelőtt ejtőzött még kicsit a társaság a campingben,
aztán meglátogatták Filep Zsuzsit Pécselyen, ebédeltek és átjöttek hozzánk,
Tihanyba, este utaztunk haza.

Nagyon
élvezte ezt az igazán „munkátlan” hétvégét, a kikapcsolódást, a baráti
társaságot, és a hétfő reggelt, mert most először nem kellett korán kelnie,
lustálkodhatott, ameddig akart.

Most kaptam képeket a szombati bornapok programról, gondolom
még nem késő, szívesen megnézitek.

Vannak pozitív híreink is a vidám fotóhoz.

Péter hónapok óta visel egy speciális „Omo Neurexa” válltartót,
amely segít a jobb karja  megtartásában.
Egy ideje úgy láttuk, hogy lötyög, kicsit bő lett. Kiderült, ennek oka az, hogy
a vállát önállóan is képes a helyén tartani, a válla kezd egyre jobban mozogni,
és ezért rövid időre, naponta többször már leveheti.
A másik észrevétel, hogy több hét kimaradás után találkozott Mészáros Évával (ő
logopédus), aki úgy látta, hogy az arca, a szája, a mosolya  egyre szimmetrikusabb.

Szomorú eseményen vagyunk túl, pénteken volt Péter
nagyapjának a temetése. Nehéz nap volt mindannyiunk számára, de mivel szép kort
élt meg, elmúlt 94 éves, megnyugvással temettük el.

Eldőlt, 15 kezelésből áll az oxigénkúra, azaz Péter a jövő
hét végén fejezi be.

A változások? Valószínűleg a folyamatos gyakorlás és az oxigén
hatása kumulálódott, a beszéde, a jobb karja fejlődött sokat, valamint a
tekintete, az arca változott ismét, egyre inkább emlékeztet korábbi önmagára.
Kapott jó sok pozitív megerősítést, dicséretet a vele most foglalkozó
orvosoktól, terapeutáktól, és a rokonoktól, ismerősöktől, akikkel a
hétvégén találkozott. Szombaton egy nagy délutáni alvással készült az esti
programra, a várba, a bornapokra mentek. Nagyon jókedvűen hagyta ott a
társaságot 10 óra után. Az első szava, amikor érte mentünk: élveztem!

Hát attól, hogy Péter itthon van, nem lettek sokkal
pihentetőbbek a napjai! Délelőtt oxigénterápia, délután foglalkozások. Ebből
adódóan kipihenten, jókedvűen ébred, de estére nagyon fáradt. Viszont van
haladás! A héten mind a kétfajta „edzésen” konstatálták, hogy a jobb karjával
olyan mozdulatokat is el tud végezni, amelyeket eddig nem, pl., mint a
vízilabdázók, tudja „lóbálni” a karját. (A szakszerű megfogalmazás gondot
okozott, végül Pölös javaslatát fogadtam el.)