Két napot (hétfő, kedd) Sarlóspusztán voltunk a Magyar
Lovasterápia Szövetség vendégeként, ahol lovasterapeuták vizsgáztak. Katona
Enikő, Péter úszásoktatója szólt, vállalná-e Péter, hogy ő legyen az egyik
„beteg”. Sokat hallottunk már erről,többen is ajánlották a
hippoterápiát, így
természetesen bevállaltuk, bár így ismét elég sűrű lett Peti programja.
A Sarlóspuszta Club Hotel egy elegáns lovas szálloda, a
Kiskunsági Nemzeti Park közelében található, hatalmas létesítmény. Reggel korán
érkeztünk, és a Péterhez beosztott két hallgató máris kezdte a munkát. Délelőtt
állapotfelmérést kellett készíteniük, délután lovaglás volt. Német volt a
vizsgaelnök, aki megkérdezte tőlem, hozzájárulunk-e, hogy a feladatmegoldás
közben felvételeket készítsenek Péterről. Mondtam, hogy ezt Petitől kell
megkérdeznie, aki azonnal válaszolta, hogy igen, azaz értette a német szöveget!
Egyre ügyesebben kommunikál, szerintünk hihetetlen mértékben bővült a
szókincse, egyre újabb és újabb szavakat, mondatokat használ.
A lovaglás egy nagy sátorban volt, hogy kiszűrjenek minden zavaró,
figyelemelterelő mozzanatot, sajnos azonban emiatt nem tudtunk jó képeket
készíteni. Péter lovát Abigélnek hívták, nagyon kedves, barátságos állat. Kis
lépcsőállványt hoztak be a porondra, onnan kellett felülnie a ló hátára. A mély
homokban az állványhoz való séta is komoly feladat volt! A lovaglás jól
sikerült, de a le- és felszállás nem volt egyszerű feladat! Azt hiszem, nálam
jobban csak a vizsgázók izgultak! Utána sétálgattunk, ismerkedtünk a hellyel, vacsora
után Péter és Gábor kicsit biliárdoztak, és nagyon korán lefeküdtünk. Ma
délelőtt ismét felméréseket készítettek Petivel, majd elmentünk egy
sétakocsikázásra a környéken. Az ottani Vadasparkban egy elég nagy vaddisznócsordába
botlottunk, egész közel jöttek hozzánk, amint az a képen is látható. Aztán
kezdődött a vizsga, kb. félóráig tartott, nagyon ügyesen oldották meg a
feladatokat, Péter láthatóan élvezte a lovaglást. Kicsit pihentünk, a
vizsgaelnök megköszönte a közreműködést, és el kellett mondani a
tapasztalatokat. A választ nem tőlünk, hanem Pétertől várták, aki szűkszavúan,
de felelt a kérdésekre! Nagyon fáradtan, de elégedetten értünk haza.
Szia Peti!
Jó kis két napos kirándulásotok volt!Biztos nagyon jó élmény lehetett a lovaglás és a vadasparkban való kocsikázás,és ennyi disznót látni!Én is nagyon szeretnék lovagolni megtanulni,és apu biztos örülne is neki ,de az a bajom ezekkel a lovakkal,hogy nincs rajtuk fékpedál. :o)
Gratulálok,hogy a szókincsed is ilyen gyorsan bővül,remélem a legközelebbi családi ebédnél én is tapasztalhatom!? :o)
Szeretettel ölellek
Petra
Gratulálok a lovasterápiás ötlethez. Ha érezhető változás, tudok itt Budapest közelében is ajánlani egy terápiás központot Pátyon.
Hajrá Péter!
Üdv:
Tamás
Szia Péter!
A sok -sok kórházi szoba és szag után végre újra a saját közegedben a természetben lehettél ami gondolom örömmel töltött el.A pacik nagyon aranyos állatok , épp csak nem beszélni nem beszélnek.Remélem még többször is mész , László akit korábban oda sem lehetett vonszolni a lóhoz mert nagyon magas és nagyon gyors, most minden másnap ráül és nagyon szereti . Nem csak a lovaglást hanem magát a lovat is. Sokszor puszillak Judit
….hát persze, hogy ne hagyd abba!!!
Honnan máshonnan tudnék a fejleményekről? :-))))
Egyébként gratula az egész családnak,gondolom, sokat tanultok most egymástól, de ha hiszitek, ha nem,….én is tőletek!
Hajni