Sri Lanka – 2016 02 02

Zsuzsi:

A hétfői nap nagyon aktívan telt. Reggel korán keltünk a pakolás miatt, 9-re érkezett értünk a mikrobusz. Ezúttal még nehezebb volt bepakolni a cuccokat, de végül minden és mindenki befért.
Hikkaduwában megálltunk, 2,5 óra szabadidőnk volt. A város egy nagyobb turistahely, ahol ki volt kötve, hogy „ a fürdőruha viselése csak a strand területén megengedett”. Hirtelen arra gondoltam, hogy csupa meztelen ember fog itt szaladgálni a büntetés elkerülése végett, de átlagos strandvárosnak tűnt inkább. Vásárolgattunk a bazársoron, majd egy utolsót csobbantunk a habokban, kiélveztük a meleg hullámokat, és megettünk 1-1 nagyon finom csokis-banános rottyt (a palacsintára hasonlított ebben a formában).
Utána továbbhaladtunk, a következő úticélunk Bentota volt. Sajnos itt nem sikerült összefutni Móni ismerősével, Dylannal, aki körbevezetett volna bennünket, mivel a sofőrünk eléggé törte az angolt, és nem tudta, hogy kiről kérdezem.

2 órás hajókirándulásra indultunk egy csónakkal. Az itteni tó élővilága káprázatos. A víz egyes részei sósak, mások édesek. Az édesvízben krokodilok tanyáznak, mi is láttunk több példányt: némelyik csak a fejét dugta ki félig sejtelmesen, de akadt olyan is, amelyik büszkén napoztatta magát egy sziklán. Egy helyi fiú az általa megfogott bébikrokodilt mutatta meg nekünk. Bár 8 hónapos volt, nem volt hosszabb, mint 30 cm. A fiú szerint a helyi példányok 5-6 év alatt érik el a 2-3 m-es nagyságukat. A kiskrokodil még nem volt veszélyes, a fejünkön, illetve a vállunkon is elidőzött. A hajózás során láttunk még számos csodaszép madarat, tarajos sült, lábpedikűrre használt haltenyészetet különböző méretű halakkal  és kaméleont is.
A vízből csodás mangrove fák emelkednek ki. A mangrove (gyertyafa) erdő a függő gyökerekkel csodás volt. Behajóztunk a fák közé. Rendkívül sejtelmes volt a hangulat a szűrt fényű erdőben. Lehetőséget kaptunk arra is, hogy felmásszunk a fákra. A függő gyökerek rendkívül erősek, hihetetlen vékony ágak is kényelmesen megtartották a súlyunkat. Peti ezt inkább a csónakból szemlélte.
Órási Buddha szobor építését is láthattuk. A műalkotás a májusi buddhista ünnepre készül.
12647553_963728873663626_5502437401305519681_n12645204_963729023663611_6572756654056825769_n12631480_963729010330279_906261449075598587_n

 

 

 

A csónakázás után egy nagyon hangulatos és szép étteremben elköltöttük az utolsó közös vacsoránkat. Nagyon exkluzív helynek tűnt, hiszen csak turistákat engedtek be ide, élőzenével szórakoztatták a vendégeket, de időről időre kb. 3 méterrel az étterem/szálloda mellett éktelen robajjal elhaladt 1-1 vonat.
Utána folytattuk az utunkat a reptér felé. Ezúttal már nem volt több megálló, elbúcsúztunk a csoporttól. Mi a reptéren a csomagmegőrzőben letettük a két nagy pakkunkat a deszkákkal. Ehhez még előtte a reptéren kis lakatokat kellett vennünk, mert az a szabály, hogy azt rá kell varázsolnunk a biztonság érdekében. A reptér területét alig engedte a biztonsági személyzet elhagyni, nem nagyon értették, hogy miért csak most akarjuk lerakni a csomagjainkat, ha már 10 napja itt időzünk. Végül sikerült tuk-tukba szállni, és eljutni Ashan Airbnb-n lefoglalt szobájába, de mivel ezúttal a sofőrünket igazoltatták, csak 1:15-kor érkeztünk meg. Ashan édesapja foglalkozott velünk. Nagyon vendégszerető és segítőkész volt ismeretségünk néhány órája alatt. Annyira fáradtak voltunk, hogy a wifi jelszót elfelejtettük elkérni, ezért nem sikerült már életjelet adni magunkról.
Másnap (kedd) reggel korán keltünk, igyekeztünk ki a pályaudvarra. Colombo óriási város, a lakossága 10 millió fő (kb. 1 M fő katolikus, 2 M fő muszlim és 7 M buddhista). Ashan édesapja fuvarozott bennünket, bemutatta a várost, és segített a Colombo-Badulla útvonalra jegyet szerezni, az úticélunk Ella volt. Nagy szerencsénk volt, mert még kaptunk az 1. osztályra jegyet. Itt nincs tülekedés (1 jegy 1.250 rúpiába került, 1 rúpia kb. 2 Ft), mert ezek a jegyek drágának minősülnek a 272,6 km-es útra. A teljes út 10 órán át tart, mi valamivel több mint 9 órát utaztunk.
Helyi érdekesség: sok „jobb”, úgymond nyugatinak minősített étteremben, szállodában nem engedik be egyáltalán a helyi lakosokat. A vonaton még a peronon sem állhatnak helyiek a turisták között, mert a „railway protection guard” elküldi őket. A vonaton az első osztály kocsija előtt mindvégig ült egy biztonsági ember, aki arra vigyázott, hogy csak turisták léphessenek be.
Az egész vonatút csodálatos volt. Fantasztikus volt megfigyelni a környezet változását, ahogy a pálmafák dzsungeléből eljutottunk a csodásan zöldellő tea- és teraszos rizsföldekig. Ámulatba ejtő tájakon vezetett az út, alig győztük kapkodni a fejünket az egyes oldalak között. Időközben számos iskolát, krikettező gyerekeket és dolgozó, földet művelő embert láttunk.
További érdekesség, hogy Srí Lankán nem különülnek el egymástól a szegény és gazdag negyedek. Lerobbant bádoghajlékok mellett megférnek a többemeletes paloták és fordítva. Általában viszonylag kis kerttel rendelkeznek, tehát helyrajzilag nagyon közel van egymáshoz két világ, de a szociális és mindennapi életben nagyon nagyok az eltérések.
A vonatról leszállva a szálláshelyre indultunk. Sajnos nagyon meredek lépcső vezetett fel ide, ezért némileg változtatnunk kell a másnapi tervünkön, valószínűleg már előbb elindulunk vissza, Nuwara Eliya felé. A kilátás valóban lélegzetellállító: a Little Adam’s Peakre és egy vízesésre nyílik a terasz.
A vacsorát is az erkélyen töltöttük el, rice & curry volt a menü, csak úgy roskadozott az asztal. Beszédbe elegyedtünk a svéd szomszédainkkal is, megosztottuk a tapasztalatainkat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .