A Facebook-on találtam egy símozgást segítő eszközt, egy síszimulátort, ráadásul anyáék közelében. Húsvét előtti héten, pénteken elmentünk apával, és kipróbáltam. Először nem akart elindulni, később belejöttem. Nem volt könnyű, de a végén már jókat csúsztam. 1,5 óra hosszat voltam.  A legvégén rövid ideig úgy éreztem a lábamban, mintha sosem lettem volna stroke-s, mintha újra egészséges lenne a lábam. Nagyon élveztem, jól megizzadtam, de örömmel hagytam abba. Legközelebb is megyek!

Szerdán Gabónak családi szülinapi bulija volt, ami egyben névnapi buli is volt, hiszen Gabón kívül apa és a bátyám is Gábor. Gabó aranyos volt! Orsi finom pizzát sütött, és a torta is ízlett mindenkinek.

Csütörtökön apa és én elindultunk síelni Orsiékkal, Ausztriába. Késő este érkeztünk meg, jó fáradtak voltunk. Másnap délelőtt felhúztuk a sícipőt, és mentünk a hegyre. Eleinte kicsit nehezen ment, de a nap végére belejöttem. A 4. nap már úgy végigmentem a pályán, hogy csak 3 x álltam meg, előtte még 10-szer, 12-szer kellett megállnom. Régebben a jobb lábam mindig remegett, most nem.

Megpróbáltam 2 síbottal is síelni, lassabban és bizonytalanabban mentem, nehéz volt. Apa csinált egy videót rólam:

Utolsó este Gábor sítúra-lécre (fóka) állított, amit a ház melletti havon ki is próbáltam.  Jövőre nagyobb túrát is szeretnék csinálni!  Kedden jöttünk haza, holnap ismét munka.

Nagyon örülök, hogy apa ismét rám áldozta az idejét, végig velem volt és segített, szurkolt nekem, videózott és fotókat csinált. KÖSZÖNÖM!