Az első tavaszi vagy az utolsó téli kirándulás: Aggtelek, Jósvafő, Szádvár, Szendrő, Miskolctapolca

10341588_10207646491134042_4933705283843789569_nZsuzsi: Úgy döntöttünk, hogy a március 15-i extrahosszú hétvégét egy kis országjárásra használjuk fel. Szombaton még készülődtünk, otthon rendezkedtünk, sütöttünk, szállásra vadásztunk, majd vasárnap útnak indultunk Aggtelek felé. Bár nem volt meleg, mégis csodás időnk volt.

Szerencsére 15:00 előtt sikerült megérkeznünk Aggtelekre, ahol a Baradla-barlang rövid túráján részt tudtunk venni. A barlang bejárata a gigantikus 50 m-es sziklafalnál található. Nagy csoport várakozott már indulásra készen. A barlangi túra kb. 70 perces volt. Mesés látványban volt részünk: cseppkövek, cseppkőoszlopok, barlangi patakok (Styx), denevérek…

A túra után felmentünk sziklafal tetején lévő kilátóhoz. Pihentünk és megcsodáltuk a tájat. A vacsorát a barlang bejáratánál lévő étteremben költöttük el, majd stresszlevezetést gyakoroltunk egy kis kiáltás-terápiával 🙂 (a helyiek és a turisták nagy örömére 🙂 )

A szállásunk Jósvafőn volt. Mivel térerő hol van, hol nincs, de leginkább nincs, ezért némileg kalandos volt a nyaraló megtalálása. Másnap korán reggel felébredtünk, ezért úgy döntöttünk, hogy már a 10 órás barlangtúrán részt veszünk. Ezúttal a vörös-tói barlangbejárathoz mentünk, és nekivágtunk a 2 órás középtúrának.

00 10251926_10207646491814059_2835193488303529088_nAz út során mintegy 600 lépcsőfokot másztunk meg: rögtön a bejárattól lefelé több mint 200-at, a leghatalmasabb cseppkőóriáshoz pedig 178 fokot felfelé és lefelé 🙂
Gond nélkül haladtunk, Peti lába nagyon sokat erősödött, ezért nem okozott gondot sem a lépcsősokaság, sem a csoport tempója. Nagyon büszkék voltunk erre.

A barlangokban a turistautak és a világítás nagyon jól kiépítettek. A remek akusztikának köszönhetően koncertterem is található a Baradla-barlangban. A barlangászok a tájékozódás miatt számos cseppkőalakzatnak nevet adtak, így találkoztunk többek között a pisai ferde toronnyal, Zeppellnnel, török mecsetekkel és a szultánnal, krokodilokkal és a Piétával (egész világjárás lett az útból 🙂 ).

Délután a Vörös-tónál sétáltunk, csodáltuk a tavaszi erdőt és a gyönyörű vizeket: a Vörös-tót és a beleszaladó patakocskákat, a Jósva-forrást, valamint a kis mesterséges vízesést. Jósvafőt is körbejártuk, meglátogattuk a helyi lovas parkot, ahol a hucul ménes lovaival barátkoztunk. Szinpetriben megnéztük a világ legnagyobb könyvét, valamint a helyi könyvnyomtatás történeti kiállítást, valamint a papírmalmot. Utána Szádvár romjaihoz kirándultunk. Mivel a nap már lenyugvóban volt, nem sok időnk maradt a bámészkodásra. Szerencsére még a teljes sötétség előtt visszataláltunk az autóhoz. Ismét Aggteleken vacsoráztunk (főleg azért, mert a környék nem bővelkedik éttermekben), majd visszatértünk a szállásra.

Március 15-én arra ébredtünk, hogy kb. 5 cm hó hullt az éjjel. Fenséges volt a táj, és így legalább azt is láttuk, hogy télen hogyan fest a környék. Mivel az idő nem ígérkezett túl kegyesnek, ezért úgy döntöttünk, hogy a további kirándulás helyett fürdőzéssel töltjük a napot. A Miskolctapolca felé vezető úton azért még megálltunk Szendrőn, hogy megnézzük a várromot, pontosabban a teljesen hiányzó romokat, mert a várnak csupán a körvonala látható egy emlékmű mellett a dombon.

A hazaút előtt még meglátogattuk Miskolcon a Lódi-családot. Lódi Gyuri, Petra és Zsuzsi a párjával fogadott bennünket. Jót beszélgettünk, majd hazaindultunk.

Remekül éreztük magunkat, bár a másnap kezdődő munkahétre nem annyira voltunk kipihentek 🙂

One thought on “Az első tavaszi vagy az utolsó téli kirándulás: Aggtelek, Jósvafő, Szádvár, Szendrő, Miskolctapolca

  1. Peti itthon elmesélte, mennyire nagyon örült, amikor megtudta, hogy Lódi Gyuri a mai napig a blog hűséges olvasója, teljesen képben van arról, hogy mi történik vele.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .