Máris bővül a blog, hála
az égnek, ma is csupa jó híreket írhatok:

Mivel mindenki azt
javasolta, hallgattassunk zenét a Petivel, tegnap vettünk is egy ipodot és
feltöltöttük rá a kedvenc zenéit.

Kis aggodalommal hagytuk
a fülében minden alkalommal, hátha elege van belőle, és ezt nem tudja hogy
jelezni, de a halvány mosolyból sejtettük, nem volt rossz az ötlet.

Peti ma úgy indította a
napját, hogy magának rakta be a fülhallgatókat!

Már ez nagy haladás lett
volna, de a következő foniáter foglalkozáson, újabb óriási fejlődéseket
mutatott!  🙂

Csak hogy valamennyire el
tudjátok képzelni: Petinek mostanra egész rajongótábora van itt a kórházban.
Anikót leszólítják a liftben, hogy ugye ő az Anyukája, nekem úgy kell
elhessegetni a nővérkéket az ágya mellől, amikor pihenni szeretne, és az ilyen
foglalkozásokon vagy 6-an, 7-en körbeállják az ágyát, és amikor valami jól
sikerül, tapsolnak, ujjonganak, hogy belezeng az intenzív osztály. Kezdek féltékeny
lenni…

Sokan kérdeztétek, milyen
az itteni ellátás. Egy szóval összefoglalva: kifogástalan!

Az első naptól kezdve
minden napunkat, és egyes éjjeleinket is itt töltöttük.

A személyzet minden tagja
olyan szeretettel és aggodalommal figyelte Peti állapotát, és mindig
meggyőződtek arról, hogy a lehető legnagyobb kényelmet biztosítják számunkra is.

Mióta Peti szülei
megérkeztek a kórház igazgatója egy VIP szobát ajánlott föl állandó
tartózkodásra, ahol kényelmesen tölthetjük a várakozással teli órákat, hogy
végre felengedjenek az osztályra, a nővérektől pedig kapjuk a bíztató
leveleket, amelyben leírják mennyit imádkoztak és imádkoznak még most is
Petiért, mióta pedig magához tért, egyfolytában ölelgetnek minket a
boldogságtól!

Hogy kifejezzük hálánkat
mind azért amit tesznek Petiért, írtunk egy köszönőlevelet nekik, néhány
fotóval kiegészítve Petiről, és most már fogadok az összes orvosnak, nővérkének,
takarítónak van már, mindig jönnek egyre többen kérni belőle!

A végére MÉG EGY jó hír:

Jövő hét szerdán
elindulunk haza, most már 99.9%!!!