Még a számítógép előtt ülök, várom, hogy Peti telefonáljon. Lefekvéskor mindig bejelentkezik, de most az utolsó héten teljesen rákapott a pókerre, 10 óra elmúlt, és csak most hívott. Vesztettem, mondta, de nevetett. Gábornak – a tesójának, azt mondta „Szenvedély, nem tehetek róla!”  Pár hónapja ez még elképzelhetetlen volt, nem tudott kommunikálni az OORI-ban a betegtársaival, nagyon magányos volt a szabadidejében, ezért is töltöttünk bent annyi időt. Szerdán Mészáros Éva megismételt vele egy korábban már elvégzett logopédiatesztet, és hála Istennek, az eredménye sokkal-sokkal jobb lett!
Holnap kezdődik az utolsó nap az OORI-ban, délben elköszönünk, és ezzel ismét lezárul egy „korszak” az életünkben, illetve reméljük, hogy egy sokkal jobb kezdődik, sok-sok gyakorlással és rengeteg eredménnyel, de már az Ördögoromból.! A következő lépcső, amire Péter nagyon vágyik, hogy egyszer visszaköltözzön a Naphegyre! Reméljük ez is bekövetkezik belátható időn belül! Rajta leszünk, mindent megteszünk ennek érdekében!
Mozgalmas volt a hét, szerdán Bánlaki Tamás és Vujevics Jani jöttek Petihez, ma délután Csaba Laci helyett Ildi volt megmasszírozni Pétert, aztán Kismarty Zsuzsi és Göltl Balázs érkezett Zaránddal, közben megjött Zimmer Dóri és Zsófi egy barátnőjükkel, és persze mi is bent voltunk. Hazafelé boldogan – hálásan állapítottuk meg Gáborral, hogy eltelt több mint egy év, és Péter baráti köre hűségesen kitartott. Rendszeresen látogattátok, telefonáltatok, hívtátok – vittétek különböző közös programokra. Egyszerűen hihetetlen, hogy mindannyian mellette maradtatok! Külön meg kell említsem Minyont, aki fáradhatlanul részt vesz az egyeztetésekben, a szervezésben. És nem múlik el nap, hogy ne emlegetnénk Danit sok-sok szeretettel! Köszönet Nektek mindezekért, fantasztikusak vagytok! A jövőben is várunk Titeket, most már az Ördögoromban!