Horváth Zsuzsi

Nyolcadik nap (vasárnap):

Lembonganon már korán reggel elindul az élet, a kikötőben dolgoznak, a galambok nagyon hangosan búgnak. Az itteni galambok egyébként jóval kisebbek az európai társaiknál, kicsit más a mintázatuk is, de búgni nagyon tudnak.
Korán reggel akartunk SUP túrára indulni, de a monszun megtréfált bennünket, ezért jobb időre várva a többiek elmentek pénzt váltani. A pénzváltásból számukra szigetnéző túra lett, mi viszont rájuk vártunk a szálláson. Időközben kiderült az idő, Petivel már épp úgy döntöttünk, hogy kocsit fogadunk, és szétnézünk mi is, amikor megérkezett a csapat többi része. Mire útnak indultunk volna, ismét szélvihar kerekedett, és megérkezett a dagály is, úgyhogy ezúttal a SUP túra elmaradt.
Petivel kicsit próbálgattuk a maszk és pipa használatát a holnapi sznorkelezésre. A víz elképesztően meleg. Petivel este felfedeztük a sziget egyik felét. Nagyon romantikus kis helyeket láttunk. A lembongani híres strandok (Dream Beach és Mushroom Beach) tele vannak kínai turistával, naponta 2.000 turista érkezik fast boattal a kínai holdújév miatt, azonban ezen a részen teljesen „low season” van, érződik, hogy nem a főszezonban jöttünk. Időközben másnapra sznorkelezést szerveztek, úgyhogy korán nyugovóra tértünk, hogy kipihenten csobbanhassunk a habokban másnap.

Kilencedik nap (hétfő)

Ez a lembongani utolsó napunk, nagyon sűrű program várt bennünket. Reggel fél 7 után keltünk, hogy 8-ra odaérjünk a ponthoz, ahonnan a sznorkelezéshez felvesznek bennünket. Nagyon jó árat sikerült kialkudni, mert míg a többi turista 20 dolcsit fizetett, addig minket 150.000 IDR-ért (kb. 3.600 Ft) elvittek. A túra kb. 4 órán át tartott és 3 helyszínre elvittek bennünket. A túravezető nagyon rendes és lelkiismeretes ember volt, részletesen elmondták, hogyan kell használni az eszközöket, segítette a vízben lévőket, szükség esetén mentőövvel támogatta azt, akinek a hullámosabb vízben szüksége volt rá.
Az első merülési helyszínre általában csak búvárkodni viszik el a turistákat. Sajnos van némi szemét, de ezen a ponton gyakran láthatóak ráják. Nekünk is szerencsénk volt, mert rögtön a vízbe csobbanás után felbukkantak a „manták”. Amikor a túravezető kiáltott, hogy „manta” mindannyian odasereglettünk, csodás hatalmas példányokat láttunk. Én elvileg kettőt láttam, Peti lehet, hogy többet is. Gyönyörűek voltak, ahogy lassan, méltóságteljesen úszkáltak. Petinek sikerült is levideóznia néhány ördögráját, viszonylag sokáig együtt úszott velük. Ez volt a legnehezebb helyszín, mert a víz nagyon mély volt, és nagyok voltak a hullámok. A látvány elképesztően csodás volt.
Nagyon jól szervezettek voltak, mert gondoskodott róla a kapitány, hogy mindig a mi hajónk érkezzen elsőként a helyszínre, így a többi turistát megelőzve úgy is tudtunk nézelődni, hogy nem volt tele a víz emberekkel.
A másik két helyszín már nyugodtabb, part közeli öblökben volt, ahol csodás korallokat és rengeteg féle halat láttunk. Peti alaposan dokumentálta a látottakat, szerintem minden halat lefotózott. Igyekeztünk együtt maradni végig. A víz ezeken a helyszíneken egészen elképesztően kék volt, a halak és a növények színgazdagsága pedig egyszerűen lenyűgöző.
További látványosság volt a kínai turisták sznorkelezése, náluk ugyanis a legtöbben nem tudnak úszni, ezért vagy a hajó oldalára erősített madzagokra kapaszkodnak mentőmellényben, vagy mindenki kap maga mellé egy balinéz segítőt, aki folyamatosan támogatja őket.
A sznorkelezés után a hajó mindenkit hazaszállított a saját szállásához, úgyhogy hajótaxival is utaztunk.
Ezután elmentünk ebédelni, hogy feltöltődjünk a délutáni mangrove túrára. Peti annyira izgatott volt a manták miatt, hogy nem is tartott velünk, hanem inkább rögtön megnézte a felvételeket.
Egy nagyon kedves balinéz sofőrt találtak Móniék, aki segítőkészen hagyta, hogy a kocsijára pakoljuk mind az 5 SUP deszkát. Bepattantunk mellé mi is. A mangrove erdőben kicsiny ágakon csordogáltunk, a helyieknek és a turistáknak nagyon tetszett a SUP-os libasorunk. A gyökerek itt is elképesztőek voltak. Nagyon fülledtté vált az idő, hamarosan pedig esni is elkezdett. Kikötöttünk egy bambusz stégnél, ahol bambusz híd vezetett át a mangrove fák közt. Petivel is sikerült megmásznunk a hidat, gyönyörű látványt nyújtottak az itt még sokkal hosszabban tekergőző léggyökerek. Időközben jól eláztunk. A többiek egy kis sátorban, én egy csónak aljában húztam meg magam. Mivel az eső nem akart alábbhagyni jeleztük a sofőrünknek, hogy a megbeszélt idő előtt jöjjön vissza értünk mégis. Természetesen mire megérkezett a sofőr, elállt az eső. Szerintünk az egész eső amiatt volt, mert amint Móni és Misi kiejtették a szájukon, hogy ők elmennek jógázni, mindig eleredt az eső… de Misi szerint csak a monszun tehet róla (tuti, hogy kamu).
Este búcsúvacsira indultunk, majd pakolás következett a másnapi indulásra. Alaposan kifáradtunk, úgyhogy altatódalra ezúttal sem volt szükség.