Jobb kézzel írtam, szezonnyitó SUP

Anyuék lassan két hete beköltöztek az új otthonukba, a budaörsi házba. Élvezzük a kertet, vannak mászható fák.

13077109_10208020381641071_704337608_n
Két hete megint kipróbáltam a síszimulátort, nagyon élveztem. Csütörtökön a John Bull kocsmába mentünk a szokásos társasággal. A PUB után elmentünk az Oscarba is. Jó kis görbe esténk volt. Péntek este a Vigadóban voltunk (anya, Zsuzsi, apa és én) Császár Angela színésznő szülinapi előadói estjén-Nagyon érdekes, színvonalas este volt.
13054819_10208020381761074_19826796_oSzombaton SUP – a rossz idő ellenére elég sokan vállalták a megmérettetést. Eleinte kicsit fújt a szél, hullámzott a víz, volt egy kis eső, de féltáv után tükörsima lett a víz és a szél is leállt. 3 ember először SUPolt, a szél ellenére is kipróbálták. Szerencsénkre csak a túra végén, a csomagolás közben kezdett el esni az eső. Mindenki örült, hogy végre vízre szállhatott.
Szombaton este Gabó és Lackó és kivételesen én is itt aludtunk. Mindenki jól aludt, csak hamar felébredtünk.
4 nap – szerda, csütörtök, péntek, szombat – intenzív „edzésterápiára” jártam, a másfél órás torna alatt kipróbáltam a jobb kézzel írást. Nagyon örültem, hogy kis segítséggel meg tudtam csinálni!


Síelés, 2016. március

A Facebook-on találtam egy símozgást segítő eszközt, egy síszimulátort, ráadásul anyáék közelében. Húsvét előtti héten, pénteken elmentünk apával, és kipróbáltam. Először nem akart elindulni, később belejöttem. Nem volt könnyű, de a végén már jókat csúsztam. 1,5 óra hosszat voltam.  A legvégén rövid ideig úgy éreztem a lábamban, mintha sosem lettem volna stroke-s, mintha újra egészséges lenne a lábam. Nagyon élveztem, jól megizzadtam, de örömmel hagytam abba. Legközelebb is megyek!

Szerdán Gabónak családi szülinapi bulija volt, ami egyben névnapi buli is volt, hiszen Gabón kívül apa és a bátyám is Gábor. Gabó aranyos volt! Orsi finom pizzát sütött, és a torta is ízlett mindenkinek.

Csütörtökön apa és én elindultunk síelni Orsiékkal, Ausztriába. Késő este érkeztünk meg, jó fáradtak voltunk. Másnap délelőtt felhúztuk a sícipőt, és mentünk a hegyre. Eleinte kicsit nehezen ment, de a nap végére belejöttem. A 4. nap már úgy végigmentem a pályán, hogy csak 3 x álltam meg, előtte még 10-szer, 12-szer kellett megállnom. Régebben a jobb lábam mindig remegett, most nem.

Megpróbáltam 2 síbottal is síelni, lassabban és bizonytalanabban mentem, nehéz volt. Apa csinált egy videót rólam:

Utolsó este Gábor sítúra-lécre (fóka) állított, amit a ház melletti havon ki is próbáltam. IMG_0300 IMG_0301IMG_0303 IMG_0304Jövőre nagyobb túrát is szeretnék csinálni!  Kedden jöttünk haza, holnap ismét munka.

Nagyon örülök, hogy apa ismét rám áldozta az idejét, végig velem volt és segített, szurkolt nekem, videózott és fotókat csinált. KÖSZÖNÖM!

IMG_0298 IMG_0299


Az első tavaszi vagy az utolsó téli kirándulás: Aggtelek, Jósvafő, Szádvár, Szendrő, Miskolctapolca

10341588_10207646491134042_4933705283843789569_nZsuzsi: Úgy döntöttünk, hogy a március 15-i extrahosszú hétvégét egy kis országjárásra használjuk fel. Szombaton még készülődtünk, otthon rendezkedtünk, sütöttünk, szállásra vadásztunk, majd vasárnap útnak indultunk Aggtelek felé. Bár nem volt meleg, mégis csodás időnk volt.

Szerencsére 15:00 előtt sikerült megérkeznünk Aggtelekre, ahol a Baradla-barlang rövid túráján részt tudtunk venni. A barlang bejárata a gigantikus 50 m-es sziklafalnál található. Nagy csoport várakozott már indulásra készen. A barlangi túra kb. 70 perces volt. Mesés látványban volt részünk: cseppkövek, cseppkőoszlopok, barlangi patakok (Styx), denevérek…

A túra után felmentünk sziklafal tetején lévő kilátóhoz. Pihentünk és megcsodáltuk a tájat. A vacsorát a barlang bejáratánál lévő étteremben költöttük el, majd stresszlevezetést gyakoroltunk egy kis kiáltás-terápiával :) (a helyiek és a turisták nagy örömére :) )

A szállásunk Jósvafőn volt. Mivel térerő hol van, hol nincs, de leginkább nincs, ezért némileg kalandos volt a nyaraló megtalálása. Másnap korán reggel felébredtünk, ezért úgy döntöttünk, hogy már a 10 órás barlangtúrán részt veszünk. Ezúttal a vörös-tói barlangbejárathoz mentünk, és nekivágtunk a 2 órás középtúrának.

00 10251926_10207646491814059_2835193488303529088_nAz út során mintegy 600 lépcsőfokot másztunk meg: rögtön a bejárattól lefelé több mint 200-at, a leghatalmasabb cseppkőóriáshoz pedig 178 fokot felfelé és lefelé :)
Gond nélkül haladtunk, Peti lába nagyon sokat erősödött, ezért nem okozott gondot sem a lépcsősokaság, sem a csoport tempója. Nagyon büszkék voltunk erre.

A barlangokban a turistautak és a világítás nagyon jól kiépítettek. A remek akusztikának köszönhetően koncertterem is található a Baradla-barlangban. A barlangászok a tájékozódás miatt számos cseppkőalakzatnak nevet adtak, így találkoztunk többek között a pisai ferde toronnyal, Zeppellnnel, török mecsetekkel és a szultánnal, krokodilokkal és a Piétával (egész világjárás lett az útból :) ).

Délután a Vörös-tónál sétáltunk, csodáltuk a tavaszi erdőt és a gyönyörű vizeket: a Vörös-tót és a beleszaladó patakocskákat, a Jósva-forrást, valamint a kis mesterséges vízesést. Jósvafőt is körbejártuk, meglátogattuk a helyi lovas parkot, ahol a hucul ménes lovaival barátkoztunk. Szinpetriben megnéztük a világ legnagyobb könyvét, valamint a helyi könyvnyomtatás történeti kiállítást, valamint a papírmalmot. Utána Szádvár romjaihoz kirándultunk. Mivel a nap már lenyugvóban volt, nem sok időnk maradt a bámészkodásra. Szerencsére még a teljes sötétség előtt visszataláltunk az autóhoz. Ismét Aggteleken vacsoráztunk (főleg azért, mert a környék nem bővelkedik éttermekben), majd visszatértünk a szállásra.

Március 15-én arra ébredtünk, hogy kb. 5 cm hó hullt az éjjel. Fenséges volt a táj, és így legalább azt is láttuk, hogy télen hogyan fest a környék. Mivel az idő nem ígérkezett túl kegyesnek, ezért úgy döntöttünk, hogy a további kirándulás helyett fürdőzéssel töltjük a napot. A Miskolctapolca felé vezető úton azért még megálltunk Szendrőn, hogy megnézzük a várromot, pontosabban a teljesen hiányzó romokat, mert a várnak csupán a körvonala látható egy emlékmű mellett a dombon.

A hazaút előtt még meglátogattuk Miskolcon a Lódi-családot. Lódi Gyuri, Petra és Zsuzsi a párjával fogadott bennünket. Jót beszélgettünk, majd hazaindultunk.

Remekül éreztük magunkat, bár a másnap kezdődő munkahétre nem annyira voltunk kipihentek :)


Peti kéztréner videó és képek

Úgy látszik mostanában színházi programok jönnek, mert megint láttunk egy darabot. Egy cseh író érdekes játékát láttuk a Tháliában, Hétköznapi történetek címmel. Jó színészek, Pindroch Csaba – SUPolt az OORI-ban velem, versenyeztünk is, Szabó Győző, Molnár Piroska szerepeltek. Az első rész jó volt, a második kicsit unalmasabb.
Anyáék elköltöztek az Ördögoromból. Mindenki sokat dolgozott, különösen anya és apa. Egyelőre Csaba Laciéknál laknak egy hónapig, de a cuccokat már a Budaörsi ház pincéjében helyezték el.
Csütörtök este a sri-lankai csapat összejött a Bálnában egy étteremben. Jókat beszélgettünk, és nevetgéltünk, felidézve a kinti emlékeket.
Továbbra is csinálom a MOM-ban a kondit, érezhetően jobban vagyok. Kezd visszaépülni az izmom, egy héten 3 x 1,5 – 2 órát gyakorlok. A videót a telefonommal csináltam:

Voltam megint fonalbeültetéses akupunktúrán is, ami szintén segít a mozgásban. Zsuzsi mamája itt volt, ismét elmentünk együtt a Széchenyi fürdőbe, mindenki jól kilazult, Zsuzsi már a vízben elaludt, én a parton aludtam egy jó félórát, a zsivaj ellenére. Apával továbbra is járok úszni, heti 2-3 alkalommal, ahol Ildi vízitornát csinál nekem, jól átmozgat.

2016 03 11 MOM video egyben_2016 01 24 Sri Lanka 2016 03 11 MOM video 20160226_131151 20160226_134101 20160226_134111 20160226_135320 20160226_135334


Újra itthon

Szerencsésen hazaértünk Sri-Lankáról. Még aznap este elmentünk Zsuzsi barátnőjének a bulijára egy kis alvás után. Utána másnap délig aludtunk. Jól kipihentük magunkat és az átállás is megtörtént. Másnap este is programunk volt, Staár Trixinek, volt gimnazista osztálytársamnak szülinapi bulija volt a Várban, a Mannában.

Sri Lankán rengeteget fotóztam, úgyhogy most sok időm elmegy a képek feldolgozására. Jól sikerültek a képek, a SUPLINE képeket a Facebook-on nagyon sokan lájkolták és osztották meg. Már második hete itthon vagyunk, sikerült visszarázódni a hétköznapokba, a munkába.

Ahová tornázni járok, tesztgyakorlatokat csináltunk, és az eredmény nagyon jó lett. Sikerült fejlődnöm, nagyrészben a karom erősödött.

Bálint Éva (kognitív) is megdicsért, jól olvastam. Újabb oltást kaptam kullancs ellen, ezzel kész, több oltásra nincs szükség ezek ellen.

Tegnap színházban voltunk (Zsuzsi, Petra, apa és én), a virágot Algernonnak c. darabot  néztük meg. Remek színészi játékkal nagyszerű darabot láttunk.


Sri Lanka – 2016.02.07.

Zsuzsi:

Az utolsó utazási beszámolónkkal a repülőről jelentkezünk (de már csak otthon küldjük el). A csütörtöki (február 04.) nap ismét nagyon eseménydúsan telt. Bár ekkor van a Függetlenség Napjának nemzeti ünnepe itt Srí Lankán, az üzletek jelentős része nyitva tart, csak úgy, mint a gyárak. Ennek köszönhetően a teagyár látogatás létrejött, a szánk nem görbült lefelé. A szállásadónk a Mackwoods Tea Factoryt ajánlotta számunkra (a környéken több teagyár is működik, de állítólag itt nagyon jó a teák minősége).
A gyárlátogatásnál kaptunk egy idegenvezetőt, és egy japán csoporttal tartottunk. A gyár felépítése viszonylag egyszerű, a napi feldolgozandó tea tömege pedig elismerésre méltó: 20.000-25.000 t tealevelet dolgoznak fel az év minden egyes napján. A teacserjék évente 5x szüretelhetőek le. Láttuk a szárítót, a feldolgozó gépeket, és a különböző fajta fekete és fehér teákat. Összesen kb. 8-10 fajta teát készítenek aromától és erősségtől függően, valamint ezek ízesített változatait. Szinte kizárólag fekete teákkal foglalkoznak.
A gyár szemrevételezése után teakóstolót kaptunk, süteménnyel is ki lehetett egészíteni, majd az üzletben válogattunk egy kicsit. Mivel még volt időnk, a tuk-tukosunk javasolta, hogy menjünk el a közelben található vízesésekhez is. Összesen 3 vízesést néztünk meg, egy kisebbet közelebbről is szemügyre vettünk. Itt nagy helyi dínomdánom volt, sőt a helyi asszonyok itt mosták a ruháikat is. Útközben lépten-nyomon megálltunk, kókusztejet (King Coconut) ittunk, és rengeteg fotót készítettünk. Bár egyszerű mosdószünetnek indult, összetalálkoztunk egy hatalmas majomcsaláddal (vagy akár többel is, ki tudja), láttuk egy kis harcot a hímek között a dominanciáért, és egy édes kis majmot, aki elcsent magának egy kókuszdiót, és próbált megküzdeni vele.
Ezek után visszaindultunk a szállásra, a szállásadónk közben aggódott értünk, ezért telefonon figyelmeztetett, hogy ne bízzunk a tuk-tukosban. Szerencsére csak az árra gondolt, amit aztán ő alkudott ki számunkra, mert nem találta fairnek a sofőr ajánlatát.
A szálláson még kaptunk egy csésze teát, majd útnak indultunk a buszállomás felé, elbúcsúztunk a golfpályától, a krikettől és az angol kultúra elemeitől. Nuwara Eliyából a Colombóba vezető út kb. 6 óra hosszúságú, és onnan még ki kell jutni a reptérre, ami majd’ egy óra távolságra található a várostól.
Közlekedési járművekre nem igen kellett várni, a legtöbb idő talán 5 perc volt. A helyi autentikus közlekedési viszonyok megismerése elég jól sikerült. Ezúttal egy kisbuszban zötykölődtünk buddhista szerzetesekkel, iskolásokkal, csodás száriba öltözött nőkkel és még sok helyivel együtt. Mivel a sofőr mögött ültünk, többször is halál közeli élményünk volt, mert a szaggatott vonal és a dupla záróvonal között itt semmilyen különbség nincs a gyakorlatban, szerpentinen kanyarban előzni pedig kifejezetten élveznek mind a tuk-tukosok, mind a buszvezetők. A buszjegyek egyébként kb. tizedannyiba kerülnek, mintha tuk-tukkal mentünk volna, és a hegyi utakon a buszok rendre leszorítgatják a háromkerekűeket, úgyhogy a biztonságfaktor így pindurkát magasabb volt.
A 6 órás út a merész sofőrnek hála 5:15-re rövidült.
Az úton még elbúcsúztathattunk néhány, időközben megszokott dologtól: a látottak alapján a Buddha-szobrok rendkívül vonzódnak a villódzó színes égősorokhoz, nálunk csak a karácsonyi dekorációőrületben van ehhez hasonló élményünk.
A buszpályaudvaron még próbáltam egy utolsó King Coconutot szerezni Petinek, ami sajnos nem járt sikerrel, viszont kb. 2 perc alatt kaptam 3 házassági ajánlatot, úgyhogy nem volt teljesen hiábavaló a kísérlet. Még épp elcsíptük az utolsó „highway” buszt a reptér felé. Ezen olyan légkondi volt, hogy kockára fagytunk tőle.
A csomagmegőrzőből kivéve a csomagokat még majdnem 5 óránk volt az indulásig, de éjfélig megittuk az utolsó korty pálinkát (vagy lehet, hogy csak én voltam), átpakoltunk, ettünk, szóval elütöttük az időt. Azért némileg aggódtam, hogy a mangóevés zsebkéssel a reptér közepén esetleg rendőri intézkedéssel ér majd véget, de a szomszéd röhögését leszámítva a küszködéseimet látva nem okoztunk különösebb fennakadást.

A repülőn ismét az ablak mellett volt a helyünk, így még sok képet tudtunk készíteni. Szerencsére szép idő volt, így elképesztő tájakat láttunk.
Az Emirates ételfronton ismét kitett magáért. Dubajig egy reggelit kaptunk, az út második felében pedig egy újabb reggeli és ebéd örvendeztetett meg bennünket.

Az utazást most már sikerült kipihennünk, az élményeket azonban sosem feledjük, és még biztosan sokáig fedezünk fel érdekes részleteket, és visszaidézzük az átélt eseményeket!
Köszönjük mindenkinek a sok segítséget és támogatást, amit kaptunk!


Hazaérkeztek

12651107_965715773464936_3186404757023540007_nCsaba Anikó:

Péter és Zsuzsi pénteken sok-sok élménnyel gazdagodva épségben megérkeztek. Fantasztikus számunkra, hogy Péter Zsuzsi segítségével megvalósította újabb – régi álmát, gond nélkül végig tudta csinálni a túrát, ismeretlen helyekre jutott el, SUP-olt a többiekkel, utazgatott az országban busszal, vonattal!


Sri Lanka – 2016 02 03

Zsuzsi

Az utolsó srí lankából írt beszámolónk következik a szerdai (február 03.) napról.
A tegnapi élménybeszámolóból kimaradt, hogy a szuperhosszú vonatút során kb. 400 m-es tengerszint körüli magasságról felkúszik a vonat 1900 m felettre, úgyhogy a flóra és fauna ennek megfelelően változik.

Most kb. 2000-2100 m magasan vagyunk. Nappal kb. 25 °C fok, de délután 5-től rohamosan csökkenni kezdett a hőmérséklet.

Mivel az ellai szállásunk nehezen volt megközelíthető (kb. két emeletnyi erősen töredezett kőlépcsőn kellett fel- és lejutni, ezért úgy döntöttünk, hogy Ellában nem kirándulunk, inkább előbb indulunk vissza Nuwara Eliyába. Az erkélyen a svéd szomszédokkal elköltött reggeli után, amihez a desszert a csodás kilátás volt, tuk-tukba pattantunk, és Bandarawela a Dowe-barlangtemplom felé vettük az irányt. A barlangtemplom egy buddhista kegyhely, amelyet 400 éves freskók díszítenek. Itt a kőfalban egy 4 m magas, állítólag 2100 éves Buddha szobor várja a hívőket és látogatókat. Ezután a helyi buszállomásra mentünk. A tuk-tukos 4.500 rúpiát kért volna az útért Nuwara Eliyába, amit sokalltunk, ezért úgy döntöttünk, hogy autentikus helyi busszal indulunk tovább. A buszpályaudvarokon nem igazán lehet kiigazodni, mert semmi nincs kiírva (vagy csak szingaléz írásjelekkel, amik ugyan nagyon szépek, de valójában sok helyi sem tudja őket elolvasni, mert sokan már csak a fonetikus írást ismerik, tehát hangzás alapján írnak), a helyiek viszont nagyon segítőkészek, egy férfi rögtön ki is szaladt az úttest közepére, és megállított nekünk egy közvetlen buszt Nuwara Eliya felé. A „megállított” egy kicsit erős kifejezés, mert én úgy szálltam fel, hogy közben ment a busz, és 3x kellett a sofőrnek szólnom, hogy teljesen álljon meg, mert a „férjem” így nem tud felkapaszkodni a meredek lépcsőfokokra (egy európai nő itt nyilván a férjével utazik együtt).
A buszút is nagyon érdekes volt. Rajtunk kívül csak helyi lakosokat láttunk. Nincsenek megállók, vagyis a nagyobb városokban vannak fix pontok, de másutt az emberek csak kiállnak az út közepére (, és szerintem közben vadul imádkoznak, hogy el ne csapja őket smile hangulatjel ), ekkor lelassít a járgány, felpattannak, amikor pedig leszállnának, akkor jelzik a sofőrnek, aki bárhol megáll az útszakaszon.
A jegy ára jóval kedvezőbb volt, mint a tuk-tuké, kettőnknek mindössze 160 rúpiába (kb. 320 Ft-ba került).
Az út rendkívül kanyargós volt, nagyon meredek szerpentineken haladtunk. Egyébként elképesztően sok busz száguld mindenféle irányba, viszont a menetrendek meglehetősen ad hoc jellegűek.
Fél 2 körül érkeztünk meg Nuwara Eliyába, a Fény városába. Itt állítólag mindig csodásak a fényviszonyok. A szállás megtalálása kicsit nehézkes volt, mivel a vásárolt telefonkártyánk nem akart működni. Végül találtunk egy üzletet, ahol sikerült felhívnunk a lefoglalt szálláshely tulajdonosát, aki értünk küldte az egyik emberét. A szállásról csodás kilátás nyílik a városra. Angolos teával és sütivel vártak bennünket. Délután felfedeztük a várost: gyalog, kis ösvényeken át indultunk útnak, meglátogattuk a városi piacot, ami teljesen ázsiai hangulatú, zsúfolt bódék, szűk sikátorszerű sorok, rengetek fűszer, zöldség és gyümölcs. Ezek után a postahivatalba mentünk, ami viszont teljesen angol stílusú. A városban egyébként az építészeti stílus teljesen más, mint a déli területen volt. Nagyon erőteljesek a gyarmati vonások, de a gazdag negyedek mellett ázsiai hangulatú bazársorokban kóborolhatunk. Ezután a Viktória Parkba látogattunk, ahol rendkívül sokféle óriási fát láttunk (szerintem Peti az összessel lefotóztatta magát grin hangulatjel ) A helyi iskoláslányok megkértek bennünket, hogy hadd fotózkodhassanak velünk, úgyhogy itt már tuti, hogy sztárok vagyunk a fészbúkon, csak nem tudunk róla.
Sajnos ma már nem tudtunk elmenni a teagyárba, mert ott reggel kezdődik az élet, bemutatják a teakészítés egész folyamatát, és délután állítólag már leáll a gyártás. A házigazdánk – aki egyébként helyi – megfeledkezett a holnapi nemzeti ünnepről – február 4-én ünneplik Srí Lankán a Függetlenség Napját -, ezért lehet, hogy sajnos a gyárat már nem fogjuk tudni megnézni, de azt ígérte nekünk, hogy mindenképp elvisz bennünket egy teaültetvényre, ahol megnézhetjük, hogy zajlik ott a munka. Reméljük, hogy sikerülni fog (elég csalódott képet vágtunk, hogy érezze a nyomást)!
A nagy séta után megéheztünk, a srí lankai búcsúvacsoránkat a Ceybank Hotelben költöttük el. Változatos srí lankai büfévacsora volt, nagyon jól éreztük magunkat. Tuk-tukkal mentünk haza, 9 körül már nagyon csípős volt az idő.
Nagyon várjuk, hogy mit sikerül holnapra intéznie a szállásadónknak.
Pénteken 11:40-re ér a gépünk Budapestre a menetrend szerint, úgyhogy már csak kettőt kell aludni, és újra otthon leszünk.


Sri Lanka – 2016 02 02

Zsuzsi:

A hétfői nap nagyon aktívan telt. Reggel korán keltünk a pakolás miatt, 9-re érkezett értünk a mikrobusz. Ezúttal még nehezebb volt bepakolni a cuccokat, de végül minden és mindenki befért.
Hikkaduwában megálltunk, 2,5 óra szabadidőnk volt. A város egy nagyobb turistahely, ahol ki volt kötve, hogy „ a fürdőruha viselése csak a strand területén megengedett”. Hirtelen arra gondoltam, hogy csupa meztelen ember fog itt szaladgálni a büntetés elkerülése végett, de átlagos strandvárosnak tűnt inkább. Vásárolgattunk a bazársoron, majd egy utolsót csobbantunk a habokban, kiélveztük a meleg hullámokat, és megettünk 1-1 nagyon finom csokis-banános rottyt (a palacsintára hasonlított ebben a formában).
Utána továbbhaladtunk, a következő úticélunk Bentota volt. Sajnos itt nem sikerült összefutni Móni ismerősével, Dylannal, aki körbevezetett volna bennünket, mivel a sofőrünk eléggé törte az angolt, és nem tudta, hogy kiről kérdezem.

2 órás hajókirándulásra indultunk egy csónakkal. Az itteni tó élővilága káprázatos. A víz egyes részei sósak, mások édesek. Az édesvízben krokodilok tanyáznak, mi is láttunk több példányt: némelyik csak a fejét dugta ki félig sejtelmesen, de akadt olyan is, amelyik büszkén napoztatta magát egy sziklán. Egy helyi fiú az általa megfogott bébikrokodilt mutatta meg nekünk. Bár 8 hónapos volt, nem volt hosszabb, mint 30 cm. A fiú szerint a helyi példányok 5-6 év alatt érik el a 2-3 m-es nagyságukat. A kiskrokodil még nem volt veszélyes, a fejünkön, illetve a vállunkon is elidőzött. A hajózás során láttunk még számos csodaszép madarat, tarajos sült, lábpedikűrre használt haltenyészetet különböző méretű halakkal  és kaméleont is.
A vízből csodás mangrove fák emelkednek ki. A mangrove (gyertyafa) erdő a függő gyökerekkel csodás volt. Behajóztunk a fák közé. Rendkívül sejtelmes volt a hangulat a szűrt fényű erdőben. Lehetőséget kaptunk arra is, hogy felmásszunk a fákra. A függő gyökerek rendkívül erősek, hihetetlen vékony ágak is kényelmesen megtartották a súlyunkat. Peti ezt inkább a csónakból szemlélte.
Órási Buddha szobor építését is láthattuk. A műalkotás a májusi buddhista ünnepre készül.
12647553_963728873663626_5502437401305519681_n12645204_963729023663611_6572756654056825769_n12631480_963729010330279_906261449075598587_n

 

 

 

A csónakázás után egy nagyon hangulatos és szép étteremben elköltöttük az utolsó közös vacsoránkat. Nagyon exkluzív helynek tűnt, hiszen csak turistákat engedtek be ide, élőzenével szórakoztatták a vendégeket, de időről időre kb. 3 méterrel az étterem/szálloda mellett éktelen robajjal elhaladt 1-1 vonat.
Utána folytattuk az utunkat a reptér felé. Ezúttal már nem volt több megálló, elbúcsúztunk a csoporttól. Mi a reptéren a csomagmegőrzőben letettük a két nagy pakkunkat a deszkákkal. Ehhez még előtte a reptéren kis lakatokat kellett vennünk, mert az a szabály, hogy azt rá kell varázsolnunk a biztonság érdekében. A reptér területét alig engedte a biztonsági személyzet elhagyni, nem nagyon értették, hogy miért csak most akarjuk lerakni a csomagjainkat, ha már 10 napja itt időzünk. Végül sikerült tuk-tukba szállni, és eljutni Ashan Airbnb-n lefoglalt szobájába, de mivel ezúttal a sofőrünket igazoltatták, csak 1:15-kor érkeztünk meg. Ashan édesapja foglalkozott velünk. Nagyon vendégszerető és segítőkész volt ismeretségünk néhány órája alatt. Annyira fáradtak voltunk, hogy a wifi jelszót elfelejtettük elkérni, ezért nem sikerült már életjelet adni magunkról.
Másnap (kedd) reggel korán keltünk, igyekeztünk ki a pályaudvarra. Colombo óriási város, a lakossága 10 millió fő (kb. 1 M fő katolikus, 2 M fő muszlim és 7 M buddhista). Ashan édesapja fuvarozott bennünket, bemutatta a várost, és segített a Colombo-Badulla útvonalra jegyet szerezni, az úticélunk Ella volt. Nagy szerencsénk volt, mert még kaptunk az 1. osztályra jegyet. Itt nincs tülekedés (1 jegy 1.250 rúpiába került, 1 rúpia kb. 2 Ft), mert ezek a jegyek drágának minősülnek a 272,6 km-es útra. A teljes út 10 órán át tart, mi valamivel több mint 9 órát utaztunk.
Helyi érdekesség: sok „jobb”, úgymond nyugatinak minősített étteremben, szállodában nem engedik be egyáltalán a helyi lakosokat. A vonaton még a peronon sem állhatnak helyiek a turisták között, mert a „railway protection guard” elküldi őket. A vonaton az első osztály kocsija előtt mindvégig ült egy biztonsági ember, aki arra vigyázott, hogy csak turisták léphessenek be.
Az egész vonatút csodálatos volt. Fantasztikus volt megfigyelni a környezet változását, ahogy a pálmafák dzsungeléből eljutottunk a csodásan zöldellő tea- és teraszos rizsföldekig. Ámulatba ejtő tájakon vezetett az út, alig győztük kapkodni a fejünket az egyes oldalak között. Időközben számos iskolát, krikettező gyerekeket és dolgozó, földet művelő embert láttunk.
További érdekesség, hogy Srí Lankán nem különülnek el egymástól a szegény és gazdag negyedek. Lerobbant bádoghajlékok mellett megférnek a többemeletes paloták és fordítva. Általában viszonylag kis kerttel rendelkeznek, tehát helyrajzilag nagyon közel van egymáshoz két világ, de a szociális és mindennapi életben nagyon nagyok az eltérések.
A vonatról leszállva a szálláshelyre indultunk. Sajnos nagyon meredek lépcső vezetett fel ide, ezért némileg változtatnunk kell a másnapi tervünkön, valószínűleg már előbb elindulunk vissza, Nuwara Eliya felé. A kilátás valóban lélegzetellállító: a Little Adam’s Peakre és egy vízesésre nyílik a terasz.
A vacsorát is az erkélyen töltöttük el, rice & curry volt a menü, csak úgy roskadozott az asztal. Beszédbe elegyedtünk a svéd szomszédainkkal is, megosztottuk a tapasztalatainkat.


Sri Lanka – 2016.01.31.

12669491_963065183729995_3898485591832894844_n(1)

12592354_962715483764965_5267093532735535708_n

12643020_963065297063317_8653022201133134721_n12644748_963065370396643_3398453794263514357_n8164_963065683729945_9176086597003753179_n12670412_962715303764983_6858907661549955405_n12592483_962715363764977_2658023809810316762_n12644756_962715437098303_1980629449209851108_n

 

 

 

 

Lehetséges, hogy a további napokban nem tudunk folyamatosan hírt adni magunkról hosszabban, mert hétfő reggel elhagyjuk a szállást, és útnak indulunk Colombo felé. A többiek hétfő éjszaka hazarepülnek, mi pedig folytatjuk az utunkat. Még bizonytalan, hogy a szállásunkon lesz-e internet, bár az Airbnb ezt ígéri. Kedd hajnalban vonattal utazunk tovább Colomboból állítólag Ázsia legszebb vasútvonalán, a 292,4 km-es utat 10 óra alatt teszi meg a gőzpöfögő vagyis Diesel mozdony . Ella és Nuwara Eliya a főbb úticéljaink. Az útikönyvek teaültetvényeket, teraszos rizsföldeket és vízeséseket ígérnek. A Hegyvidék az angol gyarmati élet színtere volt, de azért ez a környék is tartogat kulturális látnivalókat, amiket természetesen szintén ellenőrzünk.  Kirándulás, teagyárlátogatás lesznek elsősorban terítéken. Itt ebben az időszakban 10-20 fok közötti a hőmérséklet (sokkal melegebb nem is nagyon van errefelé az év során), úgyhogy próbáljuk szoktatni magunkat a hazai viszonyokhoz.
A mai vasárnapi nap a weligamai búcsúnapunk. A napfelkeltét Peti nélkül néztem meg, mert ő közben nagyon jót durmolt. Színorgia, mint a tegnapi naplementénél, sajnos nem volt, inkább csak derengett és egyre erősödött a fény, de mivel az alapot az Indiai óceán szolgáltatta, ez is csodás volt. A házból való kijutás egyébként nem volt egyszerű, hiszen hét lakat alatt tartanak bennünket éjszaka.
Délután ismét SUPolni mentünk. Mivel a tegnapi nap nagyon élvezetes volt, ismét Mirissába irányítottuk a tuktukokat. Ma az öböl másik felét fedeztük fel. A sziklák tetején egy pávakolónia köszöntött bennünket. A halászok ismét barátságosan és érdeklődéssel fogadtak minket, valamint tesztelték, hogy mennyire közel jöhetnek a hajóval, míg majd csak eldől valaki. Jóga helyett ma SUP-meditációt végeztünk, mert eléggé elfáradt a társaság. Egyesek (kicsit konkrétabban Zsuzsi) el is aludtak, úgyhogy a partra vontatás maradt az egyetlen lehetséges mód a hazaszállításukra. A SUPolás végén végre megpillantottunk egy nagy majomcsaládot is. Pár perc után egészen megszokták a jelenlétünket, és közelebb merészkedtek.
Este a házban vacsoráztunk, a házigazda és a szakács készítették el számunkra friss tenger gyümölcseiből a fogásokat. Csodásan megrakott asztalt készítettek el számunkra, a piacon frissen szerezték be a hozzávalókat, és egész délután a konyhában tüsténkedtek, sürögtek-forogtak. Pár érdekességet el is lestünk tőlük (pl. kókusz kinyerése a héjból, rákcsipsz és csicseriborsóból készült puffancs kisütése).
Az estét a tengerparton egy kis tábortűzzel folytattuk. Nem egyszerű itt tábortüzet rakni, hiszen a nagy páratartalom miatt a fa nem szárad ki, szóval folyamatosan újra kellett élesztgetni a lángot.
Holnap (hétfő) nagyon aktív napunk lesz. 9-kor indulunk útnak a főváros felé, útközben megállunk SUPolni és a tengerben fürdeni. Estére érkezünk majd várhatóan Colomboba.


2016.01.30.- Sri Lanka

Zsuzsi:

12644748_963065370396643_3398453794263514357_nSzombat: Remekül vagyunk! A csapat nagy része kicsit szomorkás a közelgő távozásuk miatt, mindenki igyekszik kihasználni az utolsó óceánparti napokat.
Ma reggel is jógával indult a nap. Petivel ezúttal sétálgatni és fényképezni mentünk helyette, valamint a programunkat tervezgettük keddtől. Valószínűleg Colomboból majd a Hegyvidék felé vesszük az irányt, a teaültetvények, rizsteraszok és vízesések felé. A szervezés sajnos lassan megy, mert szeretnénk mindent kihozni a hátralévő időből, és persze túl sok dolgot szeretnénk belesűríteni a következő napokba. Figyelembe kell vennünk, hogy a közlekedés nagyon nehézkes, a sziget belseje felé egyáltalán nincs autópálya (néhol rendes út sem). Remélhetőleg holnap döntünk, és még időben találunk szállást a neten.
Délután SUPolni indultunk. A Kogawa tóról lemondtunk, mert a halászok véleménye a krokodil-helyzetről nagyon eltérő volt: a tó óriási, de hogy melyik részén élnek a krokodilok, bizonytalannak látszott, fél marha vízbe dobásával pedig inkább nem próbálkoztunk a helyszínen. A választásunk ezért a mirissai öbölre és az itteni kikötőre esett. Ismét látványosságként tekintettek a SUP-deszkákra, a hajósok sorra dicsérték, beszédbe elegyedtek velünk, volt, aki a hajójára is felengedett bennünket. Videókat és fényképeket készítettek az itt nem mindennapinak számító sportról. Azt hittük, hogy a SUP a szörfösök számára “egyszerű” sportnak tűnik, de már hallottuk tőlük, hogy ez másfajta állóképességet és egyensúlyozást igényel, ezért van, aki még tart is tőle.
A kikötőben egy bójához erősítettük magunkat, így zajlott a vizes jóga. Egy érdeklődő helyi be is úszott hozzánk, és egy ideig így figyelte az eseményeket.
Weligamában sajnos nem látszik a naplemente, de Mirissában ezúttal gyönyörködhettünk a látványban. Csodás volt a narancs-rózsaszín-lila árnyalatokban játszó fények és a pálmafák találkozása. Sokszorosan túlhaladtunk az “enyhén giccses” szinten.
Este Petivel elmerültünk az utcai életben. Ezúttal utcai és mozgóárusoknál vacsoráztunk, felfedeztük a helyi boltokat, és szuvenírek után kutattunk (eddig ezekre nem volt idő, és sajnos most sem sok).
Holnap lesz a búcsúesténk Weligamában. Reggeli napfelkelte, jóga, SUP-os programok, tengerparti sütögetés és csomagolás lesz terítéken, úgyhogy egy percig sem fogunk unatkozni.


Sri Lanka, január 28. este

Zsuzsi:

Az aktív és kimaradozó élet miatt most kerítünk sort az elmaradásokra:
A szállásról: a szállás valóban úgy fest, mint a képeken. Nagyon kellemes, és Móninak hála, nagyon kedvező áron jutottunk hozzá. Baldachinos ágyunk van, hogy a szúnyogoktól tudjunk pihenni (bár én néha úgy érzem, hogy a feltálalt vacsora vagyunk. Van meleg víz, ami Srí Lankán ritka dolognak minősül. A házigazdánk nagyon kedves, sok mindenben segít nekünk, Meli csütörtöki születésnapjára is meglepetéssel kedveskedett. A kertben csodás növények vannak, és olykor-olykor feltűnik egy-egy méretes (1-1,5 m hosszú) varánusz is. A tengerparthoz nagyon közel vagyunk, és bár át kell mennünk 2 úttesten az óceánig, a 2 perces út nem túl megterhelő.

Csütörtök: mivel a csapat nagyon kimerült a nemzeti parkos programban, ezért csak 9-kor kezdődött a reggeli jóga. Peti ezúttal nem tartott velünk, pihent egyet helyette. Délután egykor indultunk SUPolni a közeli partszakaszra. Ezúttal tovább merészkedtünk a folyón, átmentünk 2 híd alatt is. Időközben a halászok vad kapálózására lettünk figyelmesek a partról. Szerencsére velünk volt egy helyi fiú, Rochan, aki nagyon sok mindenben segíti a nyaralásunkat. Tolmácsolta, hogy a riadalom oka, hogy féltenek bennünket a krokodiloktól. Az egyik halász gyorsan motorcsónakba pattant, és többször körülhajózta az útvonalunkat, hogy az esetleges hüllőket messzire üldözze. Valós veszély valószínűleg nem fenyegetett bennünket, de itt a helyiek is nagyon bizonytalanok, hogy mely tavakban és folyókban tanyáznak krokodilok (főleg édesvízi krokodilok élnek Srí Lankán, de sósvízi példányok is vannak).
A SUP után következett a SUP-jóga, ami nagyon kellemes és üdítő élmény volt. Egész gyereksereg rajongott a SUPokért a parton. A lányok el is vitték néhányukat egy-egy körre, amit mindannyian nagyon élveztek!
Hazatérve a szálló vezetője meglepte a szülinapos csapattagot egy süteménnyel és szépen előkészített gyümölcstállal. Az ünneplés azonban itt nem szakadt meg, este tovább indultunk Unawatunába, ahol megvacsoráztunk. Sajnos a hegytetőn ezúttal nem volt mulatság, így egy óceánparti helyen roptuk hajnalig. Az éjszakai hazajutás tuk-tukkal igencsak elhúzódott, mert a sofőr nem ismerte az utat, és mivel kb. 200-zal hajtott az üres úton, az útjelző táblákat csak hátsó szemek és valamilyen szélfogó növesztésével tudtuk volna kibetűzni.

A csütörtöki parti eredményeként a reggeli jóga elmaradt, mert a csoport csak a 60 perces “egyhelyben fekszem gyógysörrel a kezemben, napernyővel felettem” típusú “meditációra lett volna képes.
Délutánra aztán összekapta magát a SUPos társaság, és ismét útnak indultunk. Ezúttal a Weligama és Midigama határán fekvő lótuszvirágokkal teli tóra (vagyis inkább tóhálózatra) esett a választásunk. A környezet csodálatos volt, dzsungelszerű mesevilág. A SUPok felbukkanásakor egész rajongótáborunk lesz a partokon, ezúttal is videóra vették a “mutatványunkat”, és a többen végigkísérik a 2-3 órás programunkat.
A SUP-jógát egy hatalmas varánusz zavarta meg, amely addigra, mire 10x meséljük majd el a történetet, minimum 10 m-es krokodillá fogja kinőni magát. :-) Elég mókás volt, ahogy a vízből kiemelkedő szempártól meghűlt bennünk a vér. Mint kiderült, korábban már végigszökellt a tavirózsa leveleken, de arról mi lemaradtunk. Közben azt is megfigyelhettük, hogy a helyi halász, hogyan ellenőrzi a zsákmányt egy teherautó abroncs és egy hatalmas bambuszrúd segítségével.
Az estét Peti barátjával, Nemere Zsókával töltöttük, aki Fuerteventuráról érkezett Srí Lankára szörföt oktatni. Petivel sok régi emléket felelevenítettek, hangulatos estét töltöttünk együtt.


Sri Lanka – január 27-28.

Horváth Zsuzsi

12654105_960936217276225_7403181585716602926_n
2016.01.27. este
Nagyon mozgalmas két nap áll mögöttünk. Kedd reggel 8-kor jógára indultunk az óceánpartra. Peti is szorgosan csinálja a gyakorlatokat, és amikor elfárad, csobban egyet a habokban, míg a többiek izzadva nyújtanak tovább. Jóga után megmártóztunk a hullámokban. A weligamai partszakasz kedvez a kezdő szörfösöknek, úgyhogy sok deszkással találkozunk. Délután egykor indultunk tovább a SUPokkal felszerelt tuk-tukokon a “Jungle Beach” felé. Ahogy a neve is mutatja, nagyon vadregényes környezetben található a strand: egy óriási sziklafal őserdei környezet fogadott bennünket. A víz SUPolásra is kiváló volt. Snorkelezés, lubickolás és SUP-jóga következett. A vízes jóga során ezúttal fix pontot találtunk egy bójában, így most nyugodtan lehetett ringatózni, nyújtani, meditálni. Peti hatalmasat úszott, követte a SUPot kipróbáló táborosokat.
A hegy tetjén egy hatalmas sztúpa volt. Buddhista szerzetesek pont szertartást tartottak. Kaptunk tőlük apró megszentelt cukorkát, és áldást kértünk Petinek: füstölőt gyújtottunk, a szerzetessel együtt mantráztunk, majd a szerzetes elmondta a jókívánságait.
Úton-útfélen kókuszárusokba botlunk, ilyenkor mindig megisszuk 1-1 kókusz tejét, szétvágatjuk, és kikanalazzuk a belsejét.
A vacsorát ezúttal az indiai óceán partján fogyasztottuk el. Tenger gyümölcsei tálat rendeltünk. Eközben a parton halászhajók sorakoztak, egy szertartáshoz készülődtek, ahová meghívtak bennünket is. Egy öreg sámán áldotta meg a hajót, mert már 3 napja nem volt kapásuk (az átlagos napi mennyiség kb. 4 tonna szokott lenni). Tűzijátékban is gyönyörködtünk. A parton sétáltunk haza.

12565577_961262097243637_212847059122444974_nMa (szerda) ismét 8-kor keltünk útra. Mikrobusszal vágtunk neki az UdaWalawa Nemzeti Parkhoz vezető útnak. Matarában megálltunk, mert egy templom kertjében két elefántot láttunk. A nőstényt meg lehetett simogatni, sőt banánt is kaphatott tőlünk. Sajnos ezek az állatok láncra voltak verve, az ott lévő katonák szerint azért, hogy a templomba igyekvőket ne támadják meg. A hím nagyon idegesnek tűnt, nem is merészkedtünk a közelébe. A reggeli után továbbindultunk.
Kb. 3 órás volt az út a nemzeti parkig. A park csodálatos volt. 2 dzsippel ment a csapatunk. A sorőfünk ugyan nem beszélt angolul, de sasszemmel kiszúrta az apró kolibriket is, úgyhogy sok csodás élményben volt részünk. Rendkívül sok elefántot és bébielefántot láttunk, fantasztikus volt megfigyelni a családokat, és látni, hogy az anyaállatok hogyan óvták és segítették az “apróságaikat”. Láttunk bivalyokat, kolibriket, pávát, sasokat, teknőcöt… A túra végén a bébielefántok etetését is megnézhettük: mivel ezeket az állatokat nem szeretnék megszelidíteni, hanem visszaengedik őket a vadonba, ezért csak a képzett gondozók végezhették az etetést (tölcsérrel öntötték a fánik szájába a vizet), és a simogatás is tiltott volt. Estére értünk vissza.
Weligmában költöttük el a vacsorát, most kipihenjük a fáradalmakat.

12552536_960936150609565_8381292166989024969_n 12573856_960936333942880_8505900051934460260_n 12644753_961261960576984_2325459050847816376_n 12647266_960936293942884_4146377202092817589_n 12654513_961262137243633_4137059864728465037_n


Sri Lanka – január 24.-25.

Zsuzsi a Facebook-on küld rendszeresen érdekes, részletes beszámolót:

Horváth Zsuzsanna

2016.01.24. Vasárnap
Legyen ez az első közös bejelentkezés az utazásról és az első teljes itt töltött napunkról:
Az utazás zökkenőmentesen zajlott. Az Emiratesnél az úton kapott menü is isteni volt: Dubajig az ebéd: sült marha kumpripürével, sütemény, tonhalsaláta, kenyér vajjal és sajttal, gyümölcs. Az ablak mellett ültünk kettes ülésen, úgyhogy gyönyörködtünk a kilátásban. Kaptunk vörösbort és Baley’st is, úgyhogy a hangulat is remek volt.
A dubaji reptér elképesztően hatalmas. Még a levegőből nézve is minden fényűző (még az úttestet is kivilágítják). A reggeli is nagyon bőséges volt: omlett vagy halas valami, sütemény, kalács lekvárral, gyümölcs.
Az érkezés Colomboba szintén problémamentes volt. Móni már ott várt ránk a kisbusszal, amivel továbbutaztunk Weligamába. A vezetési stílus itt leginkább a délolaszra hasonlít Peti szerint. Útközben kicsit megálltunk, ismerkedtünk egy násznéppel, felfrissültünk.
A hazaérkezés után elmentünk enni. Az ételek valóban olcsók és mennyeiek. Meglátogattuk az óceánt is. Nagyon hosszú a partszakasz, ahol strandolni, szörfözni lehet, Peti szerint legalább 3 km hosszú. Este elmentünk egy buddhista szertartásra (nagyon érdekes volt, tömjéneztek, virágokat adtak át egymásnak), este pedig kicsit elmerültünk Weligama utcáiban.
Ma reggel (vasárnap) jógával kezdtük a napot az óceánparton. Enyhén giccsesen gyönyörű volt. Utána lubickoltunk egyet, majd elfogyasztottuk a Móni által készített zöld turmixot. Ezután kicsit pihentünk, ebédeltünk egy keveset majd SUPolni indultunk 2 tuk-tukkal. Nagyon mókásan festettünk, mert már a szálláson felfújtuk a SUPokat, rögzítettük őket a tuk-tuk tetején, majd így indultunk neki az öbölnek. SUP után következett a SUP-jóga, amit Peti és én is kipróbáltunk. Nagyon jól éreztük magunkat, valóban nagyon élvezetes sport. Peti is nagyon ügyes volt, sok gyakorlatot meg tudott csinálni. Azt is megtanultuk, hogy az óceán sodró erejével azért vigyáznunk kell!
Este egy másik helyre mentünk vacsorázni. Beszélgettünk, jókat ettünk, hamar elment az idő. Holnap 5-kor kelünk, mert 6-kor indul a hajónk a bálnalesre! Nagyon izgatottak vagyunk!

2016.01.25.
Sziasztok!
A tegnapi beszámolóból kimaradt, hogy Petihez eljött egy ayurvedikus doktor. Az Ayurveda tudomány őshazája India és Srí Lanka. Nagyon kedves volt, megvizsgálta Petit, és elmondta, hogy szerinte 4-6 hét kezeléssel, ami magában hordoz spirituális (mentális), gyógyszeres és fizikai terápiát is, lehetne elérni bizonyos fokú fejlődést. Ezt Peti túl hosszúnak találta (napi 3 órás kezelés), ezért lehet, hogy csak belekóstol majd egy kis illóolajos kezelésbe.
Ma fél 6-kor keltünk, mert bálnalesre indultunk Mirissába. Mirissában nagyon hangulatos kikötő van. Nem egy lélekvesztőn eresztettek bennünket útnak, rendes turistahajóval utaztunk, székekkel, nem agyonzsúfolva, néhány japán és indiai, valamint egy orosz anya-fia páros társaságában. Az út 5 órán át tartott, nagyon sok delfint, egy “emeletes” teknőst láttunk. Peti és én is úgy láttuk, mintha messze tőlünk lett volna 1-1 bálna, de sajnos nem emelkedtek ki teljesen a vízből. Nemzetközi kargóhajóból is elcsíptünk egy párat. Az út nagyon hosszú volt, kaptunk kis reggelit, innivalót (tea angolosan), joghurtot, de sokan elaludtak a nézelődés közben, és voltak olyanok is, akik folyamatosan tengeribetegséggel küzdöttek. Szerencsére mi Petivel jól voltunk, a hatalmas hullámokat is jól viseltük, a hajó ide-oda ringatózott, kb. mint egy 5 órás hullámvasút. A táj csodás volt, én még sosem láttam az óceánt csak önmagában úgy, hogy minden part látótávolságon kívülre esett.
Elvileg négyféle bálnát lehetett volna látni: kék bálna, kardszárnyú delfin és még kettő, de ma csak 1 hajó jelezte, hogy láttak egy kék bálnát. Van olyan, hogy semmit sem sikerül lencse/napszemüveg végre kapni.
A bálnales után megnéztük a csodás mirissai tengerpartot. Peti csobbant is egyet a nagy hullámokban. A hazaérkezésünk után elaludtunk. Délután kicsit nézelődtünk a városban, de a mai SUP és jóga órákra nem maradt a társaságban szufla. Este közösen vacsoráztunk.
Holnap már jóval aktívabb napra készülünk!
Peti kiegészítette a bálnafajták listáját eggyel: sperm whale.

2 12633569_10153402336533479_1919963532974156474_o 3 12642836_960023600700820_419049368055202239_n 4 12549078_960497317320115_249318343301220551_n 6 12494881_960497263986787_7675661695639296312_n1 12552650_960497250653455_550474221869686634_n


Mesés Srí Lankán szörf + jóga + SUP(-jóga) nyaralás (1)

Csaba Anikó: Indulás előtt Péter még akart blogot is írni, de erre már nem jutott idő. Így most én írok helyette.

2016. január 22. Ready, steady, go!

7, 12593877_10153806624883150_7141021438122350291_o

Tegnap délután indultak, a csapat: – Zalán Helga, Simon Szabolcs, Molnár Bogáta, Csaba Peter, Horváth Zsuzsi, Ács Melinda és Kracskó Krisztina.
Hosszas szervezés, készülődés után tegnap elutaztak Sri Lankára. Péter nagyon készült és nagyon boldog volt, hogy mennek. Több mint 7 év után először ment ilyen hosszú útra. Már napok óta mosolygott még a hangja is!

A kötelező és ajánlott oltások miatt – csakúgy, mint régen Miczek anyukát kerestük meg, köszönjük. Péter és Zsuzsi szabadságot vettek ki, február 2-án jönnek majd haza. A kinti előkészületeket Albu Mónika intézte, ő szervezett szállást, stb, már hetek óta kint van. Létrehoztak a FB-on egy zárt csoportot, ott beszélték meg a szükséges tennivalókat a repülőjegy vásárlástól kezdve a vízumbeszerzési lehetőségekig.

Nálunk mindig minden izgalmasan alakul, most is így történt. Keddtől csütörtök estig Gábor és én Berlinben voltunk kiállításokon. Péter jött értünk a repülőtérre. Otthon átnéztük az addig összerakott holmikat, a SUPok csomagolása már vasárnap megtörtént. Fejenként 30 kg-ot lehet csomagként feladni, nem is annyira a túlsúly miatt izgultunk, hanem amiatt, hogy érkezés után hogy oldják meg a cipelést. A kicsit kilátástalan helyzet tegnap reggel aztán gyorsan tisztázódott, 2 nagy SUPos csomagot adtak fel és 2 hátizsákot vittek fel a gépre kézipoggyászként.
Péter a reptérre menet hátul ült, végig hangosan olvasott, be akarta fejezni a Kis herceg-et. Most olvasta másodszor. Amikor először olvasta, nem értette. Most igen, sikerélménye volt. Így indultak!
Messenger-en bejelentkeztek, amikor már a szálláson voltak, illetve Dubaiból Peti írt SMS-t. Várjuk a további híreket és persze izgulunk, hogy minden rendben menjen.

2 20160122_114446 7a indulas

7 20160122_140000 indulas

Dubai – átszállás:

8 DUbai, 2016 01 22 905603_10153397463633479_4845356476197557983_o


2015. karácsony, szilveszter

1 12509977_10207149523310157_2138992452_o 2 12494324_10207149523350158_547646076_o 3 12510718_10207149522790144_1837160757_oA karácsony nagyon jól sikerült. Zsuzsi 24-én reggel hazautazott. 24-én Laciéknál ebédeltünk, mert Eszterék Miskolcra utaztak délután. A vacsorát, a szentestét Gáboréknál – Orsi szüleinél töltöttük. Mindenki sok ajándékot kapott, különösen a gyerekek kaptak sok legót, puzzle-t, autópályát, stb. Orsitól és Gábortól egy nadrágot kaptam, amit azóta is hordok, nagyon szeretem, kényelmes. Az első nap Viliék jöttek karácsonyozni, Gáborék is itt voltak. Én délután mentem le Győrbe Zsuzsiékhoz. Második nap Bajra utaztunk, mert Zsuzsiék a rokonsággal hagyományosan ott karácsonyoznak. Legvégén, szombat este Zsuzsival karácsonyoztunk kettesben, a Naphegyen.
Az ünnepek alatt visszafogottan próbáltam enni, végre lefogytam, és vigyázok, hogy ne hízzak vissza.
Lódi Eszterék is itt voltak 28-án egy közös ebédelésre. Aranyosan játszottak a gyerekek Gabóval és Lackóval. Este Pölösék voltak nálam a Naphegyen (Suri András, Bunyi, Vásárhelyi Balázs és Pölös), akikkel régen találkoztam. Jókat beszélgettünk és nagyokat ettünk. Zsuzsi sokat főzött és jókat.
Szilveszterkor Zsuzsi barátaival voltunk, még táncoltam is, kettőig tartott. Másnap anyáéknál lencsét és palacsintát ettünk.
Elkezdődött a munka hétfőn, de kedden csapatépítő bulin voltunk az AquaWorldben. Nagyon jól éreztem magam. Féltem, de amint a kép mutatja, kipróbáltam a segway-t is.


Karácsony előtti napok

Karácsonyi buli volt a MOM-ban a régi haverokkal és a feleségeikkel. Ismét Szél Csaba szervezte. Gáborék is ott voltak. Sokan voltunk, sajnos Zsuzsi nem tudott eljönni, neki is baráti bulija volt. 11 óra körül jöttem el, és átmentem Zsuzsiék bulijába. Márkéknál voltak, ahol volt dán és norvég vendég is. Illetve ők magyarok, akik kiköltöztek külföldre dolgozni. Hajnali 3-ig buliztunk, így kicsit tovább aludtam másnap. Zsuzsival elmentünk az Arénába ajándékokat vásárolni, ahol évfolyamtársammal, Suri Andrissal találkoztam, ő Mosonmagyaróváron él.
Csütörtök este Tom Lumen koncertjén voltunk Zsuzsival, apuval és Laciékkal. Egyedül kezdte, majd több vendégzenész barátja is fellépett. Nagyon klassz este volt.
Hullámlovaglókkal is volt egy filmvetítés két hete. Szkalák Gergőék, Dávid, Lilla, Sticó és még sokan mások is ott voltak. Felraktam egy saját képet a vetélkedőre, amivel bekerültem a jobbak közé.


Olvasás, MÜPA, munka

Tegnap a Kis hercegből olvastam, jól ment. Mindig hangosan olvasok, tegnap éreztem, hogy könnyebben, folyékonyabban ment. Újrakezdtem a könyvet.
Sri lankai utazást szervezünk Albu Mónival, sok az érdeklődő, január végén lesz az út.
Két születésnapi bulin voltunk az elmúlt időben, Bánlaki Tomi 40. születésnapján meglepetésbulit szerveztek.
Zsuzsi sajnos beteg volt sokáig, csúnyán köhögött. Már jól van. De nem tudott emiatt eljönni a MÜPÁ-ba, a Mahler koncertre, így Lódi Petra jött el velünk. Szép volt.
Kiricsi Jancsi hívott borkóstolóra egy hete, oda is egyedül mentem, nagyon kellemes este volt.
Új munkát kaptam, kicsit könnyebb, mint előzőleg. Eddig csak Kata adott feladatokat, nagyrészt most is ő adja, de Imre és Ildi is ellenőrzik, nekik kell odaadnom. Ángolul kell beírnom az adatokat. Cseréltem Istvánnal, a kollegámmal, így most kedden-szerdán-csütörtökön járok dolgozni.
Egy hete voltam először a MOM-ban tornászni, számítógépen van minden, hetente 3 x fogok menni. A Pethő intézetben van hasonló gép, ez modernebb. Az asszisztens segít beállítani. Jó!
Egy ideje apával járok úszni Törökbálintra a seniorokkal, hetente háromszor. Konrád Ildi mutat nekem gyakorlatokat. Nagyon rendes.
Kedden ünnepeltük Orsi születésnapját.
Ma logopédia után az Ördögoromba jöttem, itt voltak Gabóék, jót fociztunk a kertben.

0 12319221_10206925433268046_1817356008_n 1 12355234_10206925433748058_1547977802_n 2 12343199_10206925437948163_888146667_o 3 12343471_10206925436308122_928536285_o 4 12318010_10206925437268146_1928807467_o


Temetőjárás, Tomatis feladatok

Szombaton voltunk apáékkal a Rákoskeresztúri temetőben. A kertből vittünk mahóniát és fenyőgallyat, nagymami nagyon szerette, ő is mindig innen szedett. Útközben Zsuzsi csodálkozott a sok börtönön, sosem járt még arra. Vasárnap Bajra autóztunk Zsuzsi családjához, temetőt látogatni. Nagyon összetartó az ő családjuk is.
Anya aranygaluskát sütött vasárnap, apa hozott nekünk belőle. Tegnap Zsófi volt nálunk, Zsuzsi rokona. Érzékeny, tompa a fülem egy ideje, holnap megyek Liához.
Most már jogosult vagyok rá a munkahelyemen, megkaptam a SZÉP kártyákat, Zsuzsival intéztük el az adminisztrációt.
Befejeződött a Tomatis, készült egy teszt tavasszal, és most a kezelés végén is, ezt írták:
Péter kommunikációjában valamilyen formában javulás áll be, ill. a szellemi frissességben, képességben) is javulás van.
Péter két „házi feladatot” kapott:
1. Olvasson hangosan minden nap legalább 20 percet. A szöveg választását rábízom. Nem szükséges, hogy bárki jelenlétében tegye, tehát akár teljesen egyedül egy zárt szobában is olvashat, vagy ahogy jól esik.
2. Igyekezzen mindig, amikor csak lehet a jobb kezét bevonni, használni. Ennek oka igen egyszerű: ez is hatással lesz a beszédre, szótalálásra. Tehát ne azon törje a fejét, hogy hogyan lehet pl. egy játékot egy kézzel is játszani, hanem mondjuk a játék megtámasztását a jobb kezével végezze. Tehát nem pl. az autóvezetési szokásait szeretném átrendezni (és ezzel a biztonságot kockáztatni), hanem azt kérem, hogy amikor nyugodt, biztonságos helyzetben van, használja a jobb kezét is.


Javuló olvasás, Pásztó, őszi SUPolás

Bajon voltunk búcsúban Zsuzsival 3 hete. Olyan volt, mint a Vidámpark. Sokan voltak. Kb. tízféle hinta volt, én is kipróbáltam egyet. Sokfelé forgott, Zsuzsi szerint a végén zöld lettem. A többiek nem ültek fel velem.
Október 5-én volt apa szülinapja, beszaladtunk az Ördögoromba, több részletben ünnepeltünk.
A gyerekektől – Lackótól, Gabótól elkaptuk a fertőzést, mindenki beteg volt pár napig, Gabó iskolába sem járt egy bő hétig.
Bálint Éva azt mondta, hogy folyamatosan, jól olvastam hangosan, belejátszhat a Tomatis! Múlt csütörtökön fejeződött be a „kúra”.
Egy hete almaszüret volt az Ördögoromban, megint jó sok alma termett, 4 rekesz lett.
Pölös itthon volt a héten, találkoztunk hármasban, éjjel kettőig beszélgettünk.
Csütörtökön este Zsuzsival elmentünk Győrbe a szüleihez. Pénteken továbbutaztunk Lipótra. Ásványrárón megálltunk egy halászlére, finom volt. Utána a lipóti termálfürdőbe mentünk, klassz volt, jól kilazítottuk magunkat. Lipóton aludtunk, Zsuzsi apukájának volt a szülinapja. Az idő, a táj gyönyörű volt. És elmentem egy utolsót SUPolni a helyi tóra, jól ment, bár a lábam belógott a vízbe, ami kicsit hideg volt.
12394381_10206976864873804_104728768_o
Szombat délben jöttünk haza, Minyon és Sümi esküvőjére voltunk meghíva. A buliban kettőig táncoltunk, limbóztam is. Gyalog mentünk haza a Barabás Villából.

Pénteken apa és anya Csaba Laciékkal Pásztóra utaztak. Csaba nagyapa posztumusz kitüntetést kapott a pásztói önkormányzattól 56-os tevékenységéért. A díjat Dömsödi Gábor polgármester adta át. Nagyapa tanítványai és a Magyarok Világszövetségének helyi tagjai egésznapos programot szerveztek nekik. Történeteket meséltek a tanárjukról és api ötvenhatos tevékenységéről. Neki köszönhető, hogy nem volt vérengzés, bosszúállás Pásztón.

 

 

 

20151023_145336