Csaba Anikó: NAPRÓL NAPRA. 8 éve

  1. november 29. Ekkor kezdtem naplót vezetni, és ezen a néven mentettem el. Később ugyan elindult a blog is, de ide jegyeztem fel mindent, amit nem szerettünk volna nyilvánosan megosztani Péterről, a tapasztalatainkról, a fájdalmunkról, helyenként az indulatainkról.
    Már ritkábban írok bele, és nemcsak Péterről szól, hanem az eltelt évek bánatainak és persze örömeinek tudója a mostanra 322 oldalasra duzzadt szubjektív naplóm.

     SKYPE-üzenet: 11.27. Csütörtök

[2008.11.27. 14:57:37] Csaba Peter: Szio, megyunk a partra! puszi
[2008.11.27. 14:58:07] Csaba Anna-Maria: Szió kisfiam, jó Nektek! Vigyázzatok! Puszi
Mikor érkeztek vasárnap? Kimenjünk értetek? Puszi Anya

11.28. Pentek ejjel
½ 3 vagy 1/24, amikor csöngött a telefon, Linda ijedt hangja, hogy nincs baj, de kórházban vannak, a Peti kéri, hogy hívjuk a Hares-t.

11.29. Szombat
Amikor megtudtuk… A reménykedés napja, nem olyan nagy a baj, egy ér elzáródott a négyből, de a maradék erek átveszik az elzáródott szerepét, funkcióját, ezért a beszédzavar, de helyrejön. Azért gondoltam arra, hogy ki kellene menni? De beszéltem én is a Csiba Dr-ral, a Haressel, aki azt mondta, nagyon nagy mázlija van a Peti nek, lebénulhatott volna! Akkor megijedtem nagyon, de boldog is lettem, hogy minden rendben!
Aztán este felhívtak, Peti szólt bele, hogy vagytok? Gábor átadta a telefont, Peti  összefüggően beszélt, Idesanyám mondta, de azért ijedt volt a hangja, amit azóta nem hallottam! Nagyon örültem, hogy minden rendben. Linda írta, hogy kb. ½ óra, aztán beszélnek az orvossal és majd hívnak. És csak vártunk, nem hívtak, vártunk. Pár óra múlva hívott a Zaránd, hogy nincsenek jó hírei, a Peti  féloldala lebénult, stroke-t kapott, gondolkozzunk a kiutazáson! A Gábor zokogott, hogy az ő szép, okos, egészséges fia, én csak bénultan ültem! Vártuk a reggelt!

11.30. Vasárnap
A kétségbeesés és az utazásra készülődés.
Eltelt a vasárnap, beszéltem a Csibával, a Linda által megadott Bognárral, mindenki a CT-t akarta, ami nem akart átérni. Este sikerült FTP-re feltölteni.
Előbb a Boldi, aztán Gáborka foglalt TAP repülőjegyet. A Lufthansa jegy 2 millió forint lett volna, ez fejenként 280 ezer volt.
Vártuk, hogy mondjanak valamit! És reménykedtünk.
Közben eszeveszett csomagolás, az újságot előkészítettem, levelek Attilának és Klárinak.  Este 11 után eszembe jutott, hogy a számláinkon ugyan van pénz, de nem fogunk tudni 560 000 forintot reggel felvenni, és akkor hogyan fizetjük ki a jegyet? Gábor pizsamára gatyát húzott, lerohant, és a két kártyával épp éjfél előtt fel tudta venni a pénzt!
Este későn jött még két kép kintről, egy szó nélkül, gondoltam, hogy nagy a baj! Se SMS, se telefon, se Skype, se levél! Végre reggel, hajnal lett!

12.01 hetfo
Életem leghosszabb és legreménytelenebb utazása!
A reptéren kiderült, hogy a LH látja a foglalást, de nem tudja azon az áron odaadni. Kiderült, hogy kite-ozik az ott dolgozó hölgy férje, ismeri a Petit, addig buherálták a gépet, amíg visszadátumozta két héttel, és így kaptuk meg a jegyeket!
Szörnyű volt, csak sírtam, vagy meredten ültem, és végig azon gondolkoztam, élni fog-e mire kiérünk, és ha döntenem kell, Peti  mit várna el tőlem? Akarna-e nyomorékul, bután vegetálni? Reggel 6-kor indultunk, és este 8-ra, kinti idő szerint – érkeztünk meg.
Taxival a kórház, ott találkoztunk Lindával és Zaránddal. Felmentünk Petihez, ott feküdt, egy nagy kötéssel a fején, kicsit fel volt puffadva az arca, a kezei, de mintha csak békésen aludt volna… Nem hiszem el!!!! Szégyellem, de rosszul lettem, amikor kijöttünk a kórteremből. Semmi jóval nem bíztattak…

12.02., kedd
Imádkozni és várni!
Most segíts meg Mária, ó irgalmas szűzanya, keservét a búnak- bajnak, eloszlatni van hatalmad.
Hű imáját gyermekidnek, nem te soha nem veted meg,
Ha a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy.
Hol már ember nem segíthet, a te erőd nem törik meg.
Most segíts meg Mária, ó irgalmas szűzanya, keservét a búnak- bajnak, eloszlatni van hatalmad. Amen

Ha eszembe jut mindhárom fohász, nem lesz baj! Otthon hagytam az imakönyvet, babonából! Most hiányzik, mert egyszerűen elfelejtem a szövegét! Beírtam a Palmtopba, amikor éppen tudtam.

… Majd egyszer feltöltöm a blogba a 2008. december 12-ig történt eseményeket is, de ehhez erőt kell gyűjtenem. Bevallom, nagyon megvisel azoknak a napoknak a felidézése.


Csaba Anikó

Peti fogni tud a jobbkezével, de ahogy hozzáér valamivel, rágörcsöl, és elengedni nem tudja. Írtak fel neki görcsoldót pénteken, és tegnap azt mondta, ÉG ÉS FÖLD volt a múlt heti és a tegnap foglalkozás! Eddig ezt miért nem javasolta soha senki? ÉRTHETETLEN! Az OORI-ban van egy hatalmas ergo-részleg, mielőtt Péter odakerült, ezt is bemutatták. De ott csak a balkezét fejlesztették, a jobbat sosem. MIÉRT? Emlékszem, mekkora sokkot kaptam, hogy azonnal elkezdték írni tanítani bal kézzel, azaz nekem ez azt jelentette, hogy a jobbról LEMONDTAK! HA nem találjuk meg annak idején a gödöllői gyógytornászt, ahová hosszú ideig jártunk, szinte semmi nem történik a jobb kezével! Péntekenként, amikor elhoztuk Pétert az OORI-ból, azonnal mentünk Gödöllőre, az elején még tolókocsival, ahol pénteken délután és szombaton délelőtt – egy vagyonért – foglalkoztak vele. Az OORI-ban haragudtak, hogy minek fárasztjuk, de a gödöllői terapeuta sem volt hajlandó bemenni az OORI-ba, hogy egyeztessenek a Péterrel foglalkozó szakemberek! BORZASZTÓ, ma is felkavar, ha rágondolok. És csak halkan kérdezem, miért nem hallottunk arról, hogy létezik nappali kórházas lehetőség, azaz ingyenesen is lehet terápiára járni? Egyáltalán, engem ismét nagyon felkavart, hogy pl. Péternek semmilyen orvoshoz nem kell járnia, 2010. tavaszán kiengedték – kitették az OORI-ból, hogy már elérte, amit lehet, ők egyszer, talán 2 hónap múlva behívták felülvizsgálatra, azóta volt két nagy felülvizsgálaton, ahol megállapították a nyugdíját, de egyébként soha nem kell mennie sehová. Ha mi magunktól nem mennénk évente egy doktorőhöz, soha orvos nem látná. És azon kívül, hogy kognitív terápiára jár hetente az OORI-ba, minden kezelésért keményen fizetünk, nem sajnálom, és nem panaszképpen mondom, de az elmúlt évek alatt csaknem egy félház árát fizettük ki. Ebben azért sok, az OORI által is támogatott kezelés volt!


Kézterápia és sok más!

A legfontosabb, hogy a János kórházban találtunk egy kézzel foglalkozó terapeutát. Szélesi Andrea nagyon nyugodt, szimpatikus, hozzáértő, empatikus gyógytornász. Ha nem is gyorsan, de szerinte sokat fogok fejlődni. Egyszerű gyakorlatokat végzek, a jobb kezemmel, már otthon is segítettem, jobb kézzel letöröltem a konyhaasztalt.
A 3 D vertikalterápián hallottunk róla, hogya a János kórházban dolgozik egy jó kézterapeuta, de nem kaptunk elérhetőséget. Apa járt utána, és találta meg. Felvettek a János kórházba nappali kórházas terápiára, így térítésmentes a foglalkozás! Dobai főorvos úr vett fel, pedig elfelejtettünk zárójelentést hozni. Rendes volt, mert a beszámolónk és a vizsgálat alapján így is felvett. Hetente kétszer fogok járni, nagyon bizakodó vagyok!
15231608_10209784092372737_97565288_o 15233570_10209784092572742_1540219951_o

15216014_10209784092532741_1990958726_o

Zsuzsi szülinapja Budaörsön

Tegnap (péntek este) bulit szerveztek a Mercknél (a munkahelyem), ahová én is elmentem. Nem voltunk túl sokan, de kellemes volt. Ezután Zsuzsi és Piroska közös születésnapi házibulijába mentem Zsuzsi után, a Bogiék lakásába. Hajnali 2 után mentünk haza.
Továbbra is 3 x járok úszni és vízitornára. Mostanában Katona Enikő javaslatára békalábat használok, amivel könnyebben és gyorsabban haladok. A vízitornás Ildikó meg is kezelt, azt boncolgattuk, miért is történt a balesetem. Hátúszásnál egy jobban hátra tudom emelni a kezemet.
Voltunk Gábor javaslatára Csikung tanfolyamon Zsuzsival, amit egy régi ismerősöm, egy hullámszörfös lány vezetett. Négynapos tanfolyam volt, ahol azt mondták, hogy a lépemen kell javítanom.
Ezüstlakodalomban is voltunk Magyaróváron, ahol jókat ettünk, ittunk, még táncoltam is. Voltunk Zsuzsi apukájának a születésnapját is köszönteni Győrben.
A négynapos ünnep alatt közösen voltunk a temetőben, találkoztunk Viliékkel is. A gyerekek nagyon szépen tudtak velünk imádkozni. Utána a kocsmába mentünk mindannyian, ott ebédeltünk, hogy anyának ne kelljen főznie.
Anyának ismét volt konferenciája november 3-án, Csaba Esztó is jött megint segíteni, én fotóztam. Jól sikerült a rendezvény.
Apa születésnapját is megünnepeltük, és utána elkezdődött a felújítás Budaörsön. Nem irigylem anyáékat, de szép lesz, ha elkészül!


2016 09 30, Lipóti nyaralás, 3D terápia

14542615_10209301191060506_1090995654_n 14542709_10209301191020505_271867099_n

 

 

 

 

 

 

 

A múlt hetet Lipóton töltöttük Zsuzsival és a mamájáékkal. Szinte minden nap mentünk strandra.

Sokat úsztam, napi több mint 1000 méter volt az adagom. Azt hittem, 25 méteres a medence, ami közben 33 méteres volt, így többet úsztam, mint gondoltam. Paddleozni csak egyszer tudtam, túl örvényes és gyorsfolyású volt a víz.
Egy kicsit híztam, csupa pihenés volt a lipóti nyaralás mindkettőnknek. A termálvízben teljesen el tudtam lazulni, párszor szaunáztam is.
A héten újra elindult a munka és több terápia. Új tornán is voltam kedd délelőtt, a 3D-Vertical Plusz módszeren, amit nyár elején próbáltam ki. Apa is eljött sok fényképet készített. Izgalmas, új módszer, nagyon bízom benne, mert azokat az izmokat erősíti, amire szükségem van.
Szerdán találkoztam Gabóval és Lacikával, jót fociztunk. Délután Budaörsről apa és anya vitték őket haza Normafára, mert Gábornak egy napra Frankfurtba kellett utaznia. Anya palacsintát sütött nekünk.
Csütörtökön kocsmáztunk megint, nagyon sokan voltunk, kellemes volt. Kár, hogy Gábor nem tudott jönni, de ez az ő hete, nála voltak a gyerekek.
Nagyon meglepődtem és örültem, mert belehallgattam olasz és spanyol nyelvleckékbe, és sokat értettem!


Vége a nyárnak

2-14408028_10209170332269118_1827305517_oNagyon sűrű volt a nyaram, szinte minden hétvégén SUPolást szerveztünk, leggyakrabban a Velencei tóra mentünk. Ezeket elő kell készíteni, Zsuzsi szokta megírni a szövegeket a Facebookra. Mindannyian foglalkozunk a jelentkezőkkel, egyeztetünk, hányan és hogy jönnek. Az adott napon össze kell pakolnunk a SUPokat, evezőket, mentőmellényeket, ezeket fel- majd lehordani a garázsból, a helyszínen felfújni, tanítgatni a résztvevőket, túrázni velük. Elég fárasztó mindannyiunknak. Fotózni, videózni szoktam, a képeket letöltöm, válogatom, és a Facebook-on albumba rendezve feltöltöm, ez rengeteg munka. Nagyon várják a résztvevők. Egész nyáron folyt a SUP-eladás, az én telefonszámom, emailcímem is meg van adva mindenhol, így engem is sokan kerestek, folyton egyeztettünk Zsuzsival, apával és anyával. Hét közben dolgoztam, és végeztem a terápiákat (torna, logopédia, kognitív, még több torna, fonalbeültetéses akupunktúra, végigcsináltam egy sorozat Neurofeedback „kúrát”), hetente többször lementem a Senior úszóedzésekre is. Apa július végén eltörte a lábát, így sok programot Zsuzsival ketten csináltunk végig. 6 hét után végre lekerült a járógipsze, és ismét együtt úszunk.

Pár hete Csopakon voltunk, Kiricsi Jancsinál aludtunk. Jó idő volt, sima a víz, ideális SUP időjárás. Szombaton TF-sek gyakorlatoztak a SUPjainkon János vezényletével. Vasárnap aztán volt jóga Vikivel és utána túra Kiricsivel és velem, amelyen a Sisak testvérek is részt vettek.

Egy hónapja Pölösékkel (Bunyi, Pölös és Vásárhelyi Balázs a feleségével) találkoztam Balatonfenyvesen. Jó volt újra együtt lenni. Mindenki ráállt a SUPdeszkára, é s élvezték.

Gáborral voltunk a Szigetfesztiválon, több ismerőssel, rokonnal találkoztunk, pld. Cselényi Istvánnal, Tarnai Bencével. Jó volt a bátyámmal együtt lenni, közös programot csinálni!

Kétszer voltunk a Kopaszi-gáton, első alkalommal volt jóga, és több ember próba-köröket csinált, élvezték. Köszönjük Dénes Eszternek a lehetőséget. Múlt vasárnap volt a Coca Cola Testépítő Családi Mozgásfesztivál, már hagyomány, hogy mi biztosítjuk a SUPos programokat. Rengetegen voltak, alig akarták abbahagyni. Szerencsére Kiricsi Jancsi ismét ott volt segíteni.

1-14274316_10209170332549125_971540354_o 3-14407898_10209170332229117_1325019132_o4-14339198_10209170332309119_392055081_o5-14339886_10209170332509124_576380431_o


SUP, SUP, SUP és persze munka, foglalkozások

Lupa, Jeszi

13882191_1071856789517500_8817432565064383766_n 13962489_1071856732850839_7746271176364431098_n

2016 07 25 fugefa

Szinte minden hétvégén SUPoltunk a Velencei tavon. Minden alkalommal volt jógázás is, amit Viki tartott. Mindig sokan voltunk ezeken az eseményeken. Egyik hétvégén a Zsuzsi tesójáék és a szülei is eljöttek. Hála Istennek, eléggé pörög a SUP. A LUPA-tavi strandnyitón is ott voltunk, vittünk SUPokat, ott is volt jógázás és próbaSUpolás. Szerencsére Csaba Laci is tudott jönni segíteni. Régi ismerősömmel Jeszivel is találkoztam, aki szintén kipróbálta a SUPot.

Folytatás


SUPjóga drónnal, SUP a Rábán

13556091_10208541734714572_308170167_o 13582278_10208541734554568_696103360_o (1)3 hete Csopakon a kerekedi klubban évnyitó buli volt. Megint vittünk le SUPokat, sokan kipróbálták. A végén háziverseny is volt a gyerekeknek. Kiricsi Jancsi és persze Zsuzsi sokat segítettek. Esztó házában aludtunk.

13588818_10208541728594419_396861243_o2 hete a Velencei tavon szerveztünk SUP-jógázást és SUP-túrát. Nagyon sokan jelentkeztek, és sokan el is jöttek. Apáéknak programja volt, így Zsuzsival ketten bonyolítottuk le az egészet!   Mindenki nagyon élvezte, és várják a következő eseményeket. Viki jógaoktató, nagyon jó gyakorlatokat talált ki. Az egyik résztvevő, Tamás sokat segített a a SUPok előkészítésében, felfújásában.  Lett  drónfelvétel, amit egy régi, mozgássérült ismerősöm készített, Lőrinc Matyinál van a film az utómunkálatok elvégzésére.  Anyáék nagyon büszkék voltak ránk, hogy meg tudtuk csinálni, mi halálosan elfáradtunk a SUPok felfújásában, leeresztésében, a ki- és bepakolásnál.

13439132_1045057828864063_3515066928255088089_nEgy hete Magyaróvárra mentünk, ahol Zsuzsi rokonának, Lacinak volt a szülinapja. Szombaton Győrben tudtam SUPolni a kedvenc helyemen, a Rába folyón.

Többször is Budaörsön aludtunk, mert anyáék elutaztak, mi vigyáztunk Rozira. Kezdjük megszokni a házat, nagyon kellemes.

13570215_10208541734674571_1261140035_o 13570301_10208541734474566_355550786_oRákóczi Balázs terapeuta elérte, hogy úgy érezzem magam, mint régen – egy-egy pillanatra szabadon tudtam mozogni.   

Tegnap este Zsuzsi ismerőse, Viktor lakásán volt buli. Sokáig voltunk, jó volt.

13599107_10208541734074556_190651311_nEgyébként néztem a focimeccseket,  szurkoltam a magyaroknak! A képen Kósa Laci, terapeuta a MOM-ban, hozzá járok edzésre, erősítésre. Jól fejlődök!

Csaba Anikó: a következő idézetet nyomtattam ki Péternek júliusra: „Ha boldog vagy, az nem azt jelenti, hogy minden tökéletes. Azt jelenti, úgy döntöttél, hogy a tökéletlenségeken túlra nézel.” (Gerard Way, zenész) Megmutattam Péternek, aki hangosan, gyönyörűen elolvasta, egyedül a tökéletlenségeken szónak kellett többször nekifutnia!!! Péter szokott hangosan olvasni, de nem előttünk.


Erősödtem! Új terápiák, SUP-szezon, erdésznap

13405628_10208351169750567_1017654480_oElnézést, hogy ilyen ritkán jelentkezünk, de beindult a SUPszezon, nagyon sok munkát ad nekem is, kevés az időm.

Terápiák, eredmények

IMG_20160518_180550Sokat hallottunk már a 3D Vertical Plusz módszerről (https://youtu.be/AnJ1NKsLasA), ami most már Budapesten is elérhető, így egyik délutánra időpontot kértünk, és kipróbáltam. Zsuzsi és Gábor is eljött megnézni. Nagyon tetszett, ősszel, a SUP-szezon után szeretnék egy „kúrát” végigcsinálni.
Havonta egyszer továbbra is járok fonalbeültetéses akupunktúrára, tegnap voltam ismét.
Ezen a héten egy új módszert is kipróbálok, meghívott az egyik „tanuló” terapeuta, akihez Tomatis terápiára jártam. Ez a Neurofeedback egy olyan terápiás módszer, amit több helyen tanítanak, több szemléletű iskola van és többféle gép. Ennek a módszernek egy új alkalmazási módját gyakorolják a jövőbeni terapeuták, oktatói irányítással, felügyelettel. Heti 2x 30perc. Elektródákat tesznek a fejemre, egy képernyőn filmet nézek, miközben az agyi hullámokat mérik, és erre változik a képernyő. Érdekes.
Többek között a heti háromszori MOM-ban végzett kemény torna eredménye, hogy sokat erősödtem, izmosodtam, egyre szimmetrikusabb a felsőtestem, a vállam, és apa szerint sokkal szebb lett a hátúszásom. Debreczi Péter azt írta a Facebook-on, hogy egyre magasabbra emelem az evezőt!

A pünkösd előtti hétvége különösen sűrű volt, szombaton erdész napra mentünk Zsuzsi szüleinek a meghívására, idén Dunakilitiben volt. Megnéztem a vízlépcsőt. Egy ősmagyarnak beöltözött íjásznál lehetett az íjazást kipróbálni, klassz volt. Nagyon finom sültszarvast ettünk.
Vasárnap Balatonvilágosra mentünk, egy hétvégi jógatárborba vittünk SUPokat. Sokan kipróbálták. Azért volt különleges, mert még csend volt, nem voltak sokan a vízben, gyönyörű volt a víz színe!
Koradélután eljöttünk, mert Csaba Laciéknál családi buli volt, több dolgot ünnepeltünk. Kari főzött fantasztikus marhapörköltet. Jó volt együtt lenni, sokan voltunk, és megismertük Yurit, a legújabb családtagot!

13405621_10208351169830569_1817247863_o

13410674_10208351169790568_1520654147_o

Ismét szerveztünk a Velencei tavon is közös SUPolást, nagyon kellemes volt.

13389111_10208351169710566_1830266406_oA kollegáimmal grillpartin voltam Budakeszin, nagyon klassz volt. Petangoztunk néhányan, nyertem!

A pünkösdi hétvégét Zsuzsi szülei Pesten töltötték, nálunk laktak. Elmentünk a Rudasba, kipróbáltuk a tetőn lévő nyitott medencét, fantasztikus volt a panoráma!
A Várban a sörfesztiválon is jártam, nagyon sok ismerőssel találkoztam.


Helyzetjelentés

13173741_1019334061436440_8850713762775101965_nTovábbra is járok a MOM-ba, sokat segít, újra helyén van a lapockám, nem lóg a vállam! Kemény munka, de megéri, 2 órát vagyok ott hetente háromszor.

És emellett hetente egyszer Péterhez is járok gyógytornára. Zitával is keményen dolgozunk, most „beillesztés” a feladat, két mondatból kell egyet csinálnom, pl. így: A kutya ugat. A kutya büdös. – ebből: A kutya, ami ugat, büdös.

Gabó és Lackó krétával rajzoltak a kertben hétvégén, és én is rajzoltam jobbkézzel egy kis hajót! Most először volt együtt az egész család Budaörsön, a kertben akartunk sütögetni, minden elő volt készítve, a hús bepácolva, de anyáék nem találták meg a sütőt, így bent, a rezsón készült el az ebéd. Apával hetente kétszer, háromszor megyek edzésre, nagyrészt Ildi csinál velem vízitornát, nagyon rendes.

Múlt héten megjöttek a SUPok, sok. Örültem. Nagyon szépek, színesek, egyre jobbak. Szombaton ki is próbáltuk a Velencei tavon. Két órán át tükörsíma volt a víz, de a végén szélvihar kerekedett.

13225201_10208145650292709_1493976596_o


Jobb kézzel írtam, szezonnyitó SUP

Anyuék lassan két hete beköltöztek az új otthonukba, a budaörsi házba. Élvezzük a kertet, vannak mászható fák.

13077109_10208020381641071_704337608_n
Két hete megint kipróbáltam a síszimulátort, nagyon élveztem. Csütörtökön a John Bull kocsmába mentünk a szokásos társasággal. A PUB után elmentünk az Oscarba is. Jó kis görbe esténk volt. Péntek este a Vigadóban voltunk (anya, Zsuzsi, apa és én) Császár Angela színésznő szülinapi előadói estjén-Nagyon érdekes, színvonalas este volt.
13054819_10208020381761074_19826796_oSzombaton SUP – a rossz idő ellenére elég sokan vállalták a megmérettetést. Eleinte kicsit fújt a szél, hullámzott a víz, volt egy kis eső, de féltáv után tükörsima lett a víz és a szél is leállt. 3 ember először SUPolt, a szél ellenére is kipróbálták. Szerencsénkre csak a túra végén, a csomagolás közben kezdett el esni az eső. Mindenki örült, hogy végre vízre szállhatott.
Szombaton este Gabó és Lackó és kivételesen én is itt aludtunk. Mindenki jól aludt, csak hamar felébredtünk.
4 nap – szerda, csütörtök, péntek, szombat – intenzív „edzésterápiára” jártam, a másfél órás torna alatt kipróbáltam a jobb kézzel írást. Nagyon örültem, hogy kis segítséggel meg tudtam csinálni!


Síelés, 2016. március

A Facebook-on találtam egy símozgást segítő eszközt, egy síszimulátort, ráadásul anyáék közelében. Húsvét előtti héten, pénteken elmentünk apával, és kipróbáltam. Először nem akart elindulni, később belejöttem. Nem volt könnyű, de a végén már jókat csúsztam. 1,5 óra hosszat voltam.  A legvégén rövid ideig úgy éreztem a lábamban, mintha sosem lettem volna stroke-s, mintha újra egészséges lenne a lábam. Nagyon élveztem, jól megizzadtam, de örömmel hagytam abba. Legközelebb is megyek!

Szerdán Gabónak családi szülinapi bulija volt, ami egyben névnapi buli is volt, hiszen Gabón kívül apa és a bátyám is Gábor. Gabó aranyos volt! Orsi finom pizzát sütött, és a torta is ízlett mindenkinek.

Csütörtökön apa és én elindultunk síelni Orsiékkal, Ausztriába. Késő este érkeztünk meg, jó fáradtak voltunk. Másnap délelőtt felhúztuk a sícipőt, és mentünk a hegyre. Eleinte kicsit nehezen ment, de a nap végére belejöttem. A 4. nap már úgy végigmentem a pályán, hogy csak 3 x álltam meg, előtte még 10-szer, 12-szer kellett megállnom. Régebben a jobb lábam mindig remegett, most nem.

Megpróbáltam 2 síbottal is síelni, lassabban és bizonytalanabban mentem, nehéz volt. Apa csinált egy videót rólam:

Utolsó este Gábor sítúra-lécre (fóka) állított, amit a ház melletti havon ki is próbáltam. IMG_0300 IMG_0301IMG_0303 IMG_0304Jövőre nagyobb túrát is szeretnék csinálni!  Kedden jöttünk haza, holnap ismét munka.

Nagyon örülök, hogy apa ismét rám áldozta az idejét, végig velem volt és segített, szurkolt nekem, videózott és fotókat csinált. KÖSZÖNÖM!

IMG_0298 IMG_0299


Az első tavaszi vagy az utolsó téli kirándulás: Aggtelek, Jósvafő, Szádvár, Szendrő, Miskolctapolca

10341588_10207646491134042_4933705283843789569_nZsuzsi: Úgy döntöttünk, hogy a március 15-i extrahosszú hétvégét egy kis országjárásra használjuk fel. Szombaton még készülődtünk, otthon rendezkedtünk, sütöttünk, szállásra vadásztunk, majd vasárnap útnak indultunk Aggtelek felé. Bár nem volt meleg, mégis csodás időnk volt.

Szerencsére 15:00 előtt sikerült megérkeznünk Aggtelekre, ahol a Baradla-barlang rövid túráján részt tudtunk venni. A barlang bejárata a gigantikus 50 m-es sziklafalnál található. Nagy csoport várakozott már indulásra készen. A barlangi túra kb. 70 perces volt. Mesés látványban volt részünk: cseppkövek, cseppkőoszlopok, barlangi patakok (Styx), denevérek…

A túra után felmentünk sziklafal tetején lévő kilátóhoz. Pihentünk és megcsodáltuk a tájat. A vacsorát a barlang bejáratánál lévő étteremben költöttük el, majd stresszlevezetést gyakoroltunk egy kis kiáltás-terápiával 🙂 (a helyiek és a turisták nagy örömére 🙂 )

A szállásunk Jósvafőn volt. Mivel térerő hol van, hol nincs, de leginkább nincs, ezért némileg kalandos volt a nyaraló megtalálása. Másnap korán reggel felébredtünk, ezért úgy döntöttünk, hogy már a 10 órás barlangtúrán részt veszünk. Ezúttal a vörös-tói barlangbejárathoz mentünk, és nekivágtunk a 2 órás középtúrának.

00 10251926_10207646491814059_2835193488303529088_nAz út során mintegy 600 lépcsőfokot másztunk meg: rögtön a bejárattól lefelé több mint 200-at, a leghatalmasabb cseppkőóriáshoz pedig 178 fokot felfelé és lefelé 🙂
Gond nélkül haladtunk, Peti lába nagyon sokat erősödött, ezért nem okozott gondot sem a lépcsősokaság, sem a csoport tempója. Nagyon büszkék voltunk erre.

A barlangokban a turistautak és a világítás nagyon jól kiépítettek. A remek akusztikának köszönhetően koncertterem is található a Baradla-barlangban. A barlangászok a tájékozódás miatt számos cseppkőalakzatnak nevet adtak, így találkoztunk többek között a pisai ferde toronnyal, Zeppellnnel, török mecsetekkel és a szultánnal, krokodilokkal és a Piétával (egész világjárás lett az útból 🙂 ).

Délután a Vörös-tónál sétáltunk, csodáltuk a tavaszi erdőt és a gyönyörű vizeket: a Vörös-tót és a beleszaladó patakocskákat, a Jósva-forrást, valamint a kis mesterséges vízesést. Jósvafőt is körbejártuk, meglátogattuk a helyi lovas parkot, ahol a hucul ménes lovaival barátkoztunk. Szinpetriben megnéztük a világ legnagyobb könyvét, valamint a helyi könyvnyomtatás történeti kiállítást, valamint a papírmalmot. Utána Szádvár romjaihoz kirándultunk. Mivel a nap már lenyugvóban volt, nem sok időnk maradt a bámészkodásra. Szerencsére még a teljes sötétség előtt visszataláltunk az autóhoz. Ismét Aggteleken vacsoráztunk (főleg azért, mert a környék nem bővelkedik éttermekben), majd visszatértünk a szállásra.

Március 15-én arra ébredtünk, hogy kb. 5 cm hó hullt az éjjel. Fenséges volt a táj, és így legalább azt is láttuk, hogy télen hogyan fest a környék. Mivel az idő nem ígérkezett túl kegyesnek, ezért úgy döntöttünk, hogy a további kirándulás helyett fürdőzéssel töltjük a napot. A Miskolctapolca felé vezető úton azért még megálltunk Szendrőn, hogy megnézzük a várromot, pontosabban a teljesen hiányzó romokat, mert a várnak csupán a körvonala látható egy emlékmű mellett a dombon.

A hazaút előtt még meglátogattuk Miskolcon a Lódi-családot. Lódi Gyuri, Petra és Zsuzsi a párjával fogadott bennünket. Jót beszélgettünk, majd hazaindultunk.

Remekül éreztük magunkat, bár a másnap kezdődő munkahétre nem annyira voltunk kipihentek 🙂


Peti kéztréner videó és képek

Úgy látszik mostanában színházi programok jönnek, mert megint láttunk egy darabot. Egy cseh író érdekes játékát láttuk a Tháliában, Hétköznapi történetek címmel. Jó színészek, Pindroch Csaba – SUPolt az OORI-ban velem, versenyeztünk is, Szabó Győző, Molnár Piroska szerepeltek. Az első rész jó volt, a második kicsit unalmasabb.
Anyáék elköltöztek az Ördögoromból. Mindenki sokat dolgozott, különösen anya és apa. Egyelőre Csaba Laciéknál laknak egy hónapig, de a cuccokat már a Budaörsi ház pincéjében helyezték el.
Csütörtök este a sri-lankai csapat összejött a Bálnában egy étteremben. Jókat beszélgettünk, és nevetgéltünk, felidézve a kinti emlékeket.
Továbbra is csinálom a MOM-ban a kondit, érezhetően jobban vagyok. Kezd visszaépülni az izmom, egy héten 3 x 1,5 – 2 órát gyakorlok. A videót a telefonommal csináltam:

Voltam megint fonalbeültetéses akupunktúrán is, ami szintén segít a mozgásban. Zsuzsi mamája itt volt, ismét elmentünk együtt a Széchenyi fürdőbe, mindenki jól kilazult, Zsuzsi már a vízben elaludt, én a parton aludtam egy jó félórát, a zsivaj ellenére. Apával továbbra is járok úszni, heti 2-3 alkalommal, ahol Ildi vízitornát csinál nekem, jól átmozgat.

2016 03 11 MOM video egyben_2016 01 24 Sri Lanka 2016 03 11 MOM video 20160226_131151 20160226_134101 20160226_134111 20160226_135320 20160226_135334


Újra itthon

Szerencsésen hazaértünk Sri-Lankáról. Még aznap este elmentünk Zsuzsi barátnőjének a bulijára egy kis alvás után. Utána másnap délig aludtunk. Jól kipihentük magunkat és az átállás is megtörtént. Másnap este is programunk volt, Staár Trixinek, volt gimnazista osztálytársamnak szülinapi bulija volt a Várban, a Mannában.

Sri Lankán rengeteget fotóztam, úgyhogy most sok időm elmegy a képek feldolgozására. Jól sikerültek a képek, a SUPLINE képeket a Facebook-on nagyon sokan lájkolták és osztották meg. Már második hete itthon vagyunk, sikerült visszarázódni a hétköznapokba, a munkába.

Ahová tornázni járok, tesztgyakorlatokat csináltunk, és az eredmény nagyon jó lett. Sikerült fejlődnöm, nagyrészben a karom erősödött.

Bálint Éva (kognitív) is megdicsért, jól olvastam. Újabb oltást kaptam kullancs ellen, ezzel kész, több oltásra nincs szükség ezek ellen.

Tegnap színházban voltunk (Zsuzsi, Petra, apa és én), a virágot Algernonnak c. darabot  néztük meg. Remek színészi játékkal nagyszerű darabot láttunk.


Sri Lanka – 2016.02.07.

Zsuzsi:

Az utolsó utazási beszámolónkkal a repülőről jelentkezünk (de már csak otthon küldjük el). A csütörtöki (február 04.) nap ismét nagyon eseménydúsan telt. Bár ekkor van a Függetlenség Napjának nemzeti ünnepe itt Srí Lankán, az üzletek jelentős része nyitva tart, csak úgy, mint a gyárak. Ennek köszönhetően a teagyár látogatás létrejött, a szánk nem görbült lefelé. A szállásadónk a Mackwoods Tea Factoryt ajánlotta számunkra (a környéken több teagyár is működik, de állítólag itt nagyon jó a teák minősége).
A gyárlátogatásnál kaptunk egy idegenvezetőt, és egy japán csoporttal tartottunk. A gyár felépítése viszonylag egyszerű, a napi feldolgozandó tea tömege pedig elismerésre méltó: 20.000-25.000 t tealevelet dolgoznak fel az év minden egyes napján. A teacserjék évente 5x szüretelhetőek le. Láttuk a szárítót, a feldolgozó gépeket, és a különböző fajta fekete és fehér teákat. Összesen kb. 8-10 fajta teát készítenek aromától és erősségtől függően, valamint ezek ízesített változatait. Szinte kizárólag fekete teákkal foglalkoznak.
A gyár szemrevételezése után teakóstolót kaptunk, süteménnyel is ki lehetett egészíteni, majd az üzletben válogattunk egy kicsit. Mivel még volt időnk, a tuk-tukosunk javasolta, hogy menjünk el a közelben található vízesésekhez is. Összesen 3 vízesést néztünk meg, egy kisebbet közelebbről is szemügyre vettünk. Itt nagy helyi dínomdánom volt, sőt a helyi asszonyok itt mosták a ruháikat is. Útközben lépten-nyomon megálltunk, kókusztejet (King Coconut) ittunk, és rengeteg fotót készítettünk. Bár egyszerű mosdószünetnek indult, összetalálkoztunk egy hatalmas majomcsaláddal (vagy akár többel is, ki tudja), láttuk egy kis harcot a hímek között a dominanciáért, és egy édes kis majmot, aki elcsent magának egy kókuszdiót, és próbált megküzdeni vele.
Ezek után visszaindultunk a szállásra, a szállásadónk közben aggódott értünk, ezért telefonon figyelmeztetett, hogy ne bízzunk a tuk-tukosban. Szerencsére csak az árra gondolt, amit aztán ő alkudott ki számunkra, mert nem találta fairnek a sofőr ajánlatát.
A szálláson még kaptunk egy csésze teát, majd útnak indultunk a buszállomás felé, elbúcsúztunk a golfpályától, a krikettől és az angol kultúra elemeitől. Nuwara Eliyából a Colombóba vezető út kb. 6 óra hosszúságú, és onnan még ki kell jutni a reptérre, ami majd’ egy óra távolságra található a várostól.
Közlekedési járművekre nem igen kellett várni, a legtöbb idő talán 5 perc volt. A helyi autentikus közlekedési viszonyok megismerése elég jól sikerült. Ezúttal egy kisbuszban zötykölődtünk buddhista szerzetesekkel, iskolásokkal, csodás száriba öltözött nőkkel és még sok helyivel együtt. Mivel a sofőr mögött ültünk, többször is halál közeli élményünk volt, mert a szaggatott vonal és a dupla záróvonal között itt semmilyen különbség nincs a gyakorlatban, szerpentinen kanyarban előzni pedig kifejezetten élveznek mind a tuk-tukosok, mind a buszvezetők. A buszjegyek egyébként kb. tizedannyiba kerülnek, mintha tuk-tukkal mentünk volna, és a hegyi utakon a buszok rendre leszorítgatják a háromkerekűeket, úgyhogy a biztonságfaktor így pindurkát magasabb volt.
A 6 órás út a merész sofőrnek hála 5:15-re rövidült.
Az úton még elbúcsúztathattunk néhány, időközben megszokott dologtól: a látottak alapján a Buddha-szobrok rendkívül vonzódnak a villódzó színes égősorokhoz, nálunk csak a karácsonyi dekorációőrületben van ehhez hasonló élményünk.
A buszpályaudvaron még próbáltam egy utolsó King Coconutot szerezni Petinek, ami sajnos nem járt sikerrel, viszont kb. 2 perc alatt kaptam 3 házassági ajánlatot, úgyhogy nem volt teljesen hiábavaló a kísérlet. Még épp elcsíptük az utolsó „highway” buszt a reptér felé. Ezen olyan légkondi volt, hogy kockára fagytunk tőle.
A csomagmegőrzőből kivéve a csomagokat még majdnem 5 óránk volt az indulásig, de éjfélig megittuk az utolsó korty pálinkát (vagy lehet, hogy csak én voltam), átpakoltunk, ettünk, szóval elütöttük az időt. Azért némileg aggódtam, hogy a mangóevés zsebkéssel a reptér közepén esetleg rendőri intézkedéssel ér majd véget, de a szomszéd röhögését leszámítva a küszködéseimet látva nem okoztunk különösebb fennakadást.

A repülőn ismét az ablak mellett volt a helyünk, így még sok képet tudtunk készíteni. Szerencsére szép idő volt, így elképesztő tájakat láttunk.
Az Emirates ételfronton ismét kitett magáért. Dubajig egy reggelit kaptunk, az út második felében pedig egy újabb reggeli és ebéd örvendeztetett meg bennünket.

Az utazást most már sikerült kipihennünk, az élményeket azonban sosem feledjük, és még biztosan sokáig fedezünk fel érdekes részleteket, és visszaidézzük az átélt eseményeket!
Köszönjük mindenkinek a sok segítséget és támogatást, amit kaptunk!


Hazaérkeztek

12651107_965715773464936_3186404757023540007_nCsaba Anikó:

Péter és Zsuzsi pénteken sok-sok élménnyel gazdagodva épségben megérkeztek. Fantasztikus számunkra, hogy Péter Zsuzsi segítségével megvalósította újabb – régi álmát, gond nélkül végig tudta csinálni a túrát, ismeretlen helyekre jutott el, SUP-olt a többiekkel, utazgatott az országban busszal, vonattal!


Sri Lanka – 2016 02 03

Zsuzsi

Az utolsó srí lankából írt beszámolónk következik a szerdai (február 03.) napról.
A tegnapi élménybeszámolóból kimaradt, hogy a szuperhosszú vonatút során kb. 400 m-es tengerszint körüli magasságról felkúszik a vonat 1900 m felettre, úgyhogy a flóra és fauna ennek megfelelően változik.

Most kb. 2000-2100 m magasan vagyunk. Nappal kb. 25 °C fok, de délután 5-től rohamosan csökkenni kezdett a hőmérséklet.

Mivel az ellai szállásunk nehezen volt megközelíthető (kb. két emeletnyi erősen töredezett kőlépcsőn kellett fel- és lejutni, ezért úgy döntöttünk, hogy Ellában nem kirándulunk, inkább előbb indulunk vissza Nuwara Eliyába. Az erkélyen a svéd szomszédokkal elköltött reggeli után, amihez a desszert a csodás kilátás volt, tuk-tukba pattantunk, és Bandarawela a Dowe-barlangtemplom felé vettük az irányt. A barlangtemplom egy buddhista kegyhely, amelyet 400 éves freskók díszítenek. Itt a kőfalban egy 4 m magas, állítólag 2100 éves Buddha szobor várja a hívőket és látogatókat. Ezután a helyi buszállomásra mentünk. A tuk-tukos 4.500 rúpiát kért volna az útért Nuwara Eliyába, amit sokalltunk, ezért úgy döntöttünk, hogy autentikus helyi busszal indulunk tovább. A buszpályaudvarokon nem igazán lehet kiigazodni, mert semmi nincs kiírva (vagy csak szingaléz írásjelekkel, amik ugyan nagyon szépek, de valójában sok helyi sem tudja őket elolvasni, mert sokan már csak a fonetikus írást ismerik, tehát hangzás alapján írnak), a helyiek viszont nagyon segítőkészek, egy férfi rögtön ki is szaladt az úttest közepére, és megállított nekünk egy közvetlen buszt Nuwara Eliya felé. A „megállított” egy kicsit erős kifejezés, mert én úgy szálltam fel, hogy közben ment a busz, és 3x kellett a sofőrnek szólnom, hogy teljesen álljon meg, mert a „férjem” így nem tud felkapaszkodni a meredek lépcsőfokokra (egy európai nő itt nyilván a férjével utazik együtt).
A buszút is nagyon érdekes volt. Rajtunk kívül csak helyi lakosokat láttunk. Nincsenek megállók, vagyis a nagyobb városokban vannak fix pontok, de másutt az emberek csak kiállnak az út közepére (, és szerintem közben vadul imádkoznak, hogy el ne csapja őket smile hangulatjel ), ekkor lelassít a járgány, felpattannak, amikor pedig leszállnának, akkor jelzik a sofőrnek, aki bárhol megáll az útszakaszon.
A jegy ára jóval kedvezőbb volt, mint a tuk-tuké, kettőnknek mindössze 160 rúpiába (kb. 320 Ft-ba került).
Az út rendkívül kanyargós volt, nagyon meredek szerpentineken haladtunk. Egyébként elképesztően sok busz száguld mindenféle irányba, viszont a menetrendek meglehetősen ad hoc jellegűek.
Fél 2 körül érkeztünk meg Nuwara Eliyába, a Fény városába. Itt állítólag mindig csodásak a fényviszonyok. A szállás megtalálása kicsit nehézkes volt, mivel a vásárolt telefonkártyánk nem akart működni. Végül találtunk egy üzletet, ahol sikerült felhívnunk a lefoglalt szálláshely tulajdonosát, aki értünk küldte az egyik emberét. A szállásról csodás kilátás nyílik a városra. Angolos teával és sütivel vártak bennünket. Délután felfedeztük a várost: gyalog, kis ösvényeken át indultunk útnak, meglátogattuk a városi piacot, ami teljesen ázsiai hangulatú, zsúfolt bódék, szűk sikátorszerű sorok, rengetek fűszer, zöldség és gyümölcs. Ezek után a postahivatalba mentünk, ami viszont teljesen angol stílusú. A városban egyébként az építészeti stílus teljesen más, mint a déli területen volt. Nagyon erőteljesek a gyarmati vonások, de a gazdag negyedek mellett ázsiai hangulatú bazársorokban kóborolhatunk. Ezután a Viktória Parkba látogattunk, ahol rendkívül sokféle óriási fát láttunk (szerintem Peti az összessel lefotóztatta magát grin hangulatjel ) A helyi iskoláslányok megkértek bennünket, hogy hadd fotózkodhassanak velünk, úgyhogy itt már tuti, hogy sztárok vagyunk a fészbúkon, csak nem tudunk róla.
Sajnos ma már nem tudtunk elmenni a teagyárba, mert ott reggel kezdődik az élet, bemutatják a teakészítés egész folyamatát, és délután állítólag már leáll a gyártás. A házigazdánk – aki egyébként helyi – megfeledkezett a holnapi nemzeti ünnepről – február 4-én ünneplik Srí Lankán a Függetlenség Napját -, ezért lehet, hogy sajnos a gyárat már nem fogjuk tudni megnézni, de azt ígérte nekünk, hogy mindenképp elvisz bennünket egy teaültetvényre, ahol megnézhetjük, hogy zajlik ott a munka. Reméljük, hogy sikerülni fog (elég csalódott képet vágtunk, hogy érezze a nyomást)!
A nagy séta után megéheztünk, a srí lankai búcsúvacsoránkat a Ceybank Hotelben költöttük el. Változatos srí lankai büfévacsora volt, nagyon jól éreztük magunkat. Tuk-tukkal mentünk haza, 9 körül már nagyon csípős volt az idő.
Nagyon várjuk, hogy mit sikerül holnapra intéznie a szállásadónknak.
Pénteken 11:40-re ér a gépünk Budapestre a menetrend szerint, úgyhogy már csak kettőt kell aludni, és újra otthon leszünk.


Sri Lanka – 2016 02 02

Zsuzsi:

A hétfői nap nagyon aktívan telt. Reggel korán keltünk a pakolás miatt, 9-re érkezett értünk a mikrobusz. Ezúttal még nehezebb volt bepakolni a cuccokat, de végül minden és mindenki befért.
Hikkaduwában megálltunk, 2,5 óra szabadidőnk volt. A város egy nagyobb turistahely, ahol ki volt kötve, hogy „ a fürdőruha viselése csak a strand területén megengedett”. Hirtelen arra gondoltam, hogy csupa meztelen ember fog itt szaladgálni a büntetés elkerülése végett, de átlagos strandvárosnak tűnt inkább. Vásárolgattunk a bazársoron, majd egy utolsót csobbantunk a habokban, kiélveztük a meleg hullámokat, és megettünk 1-1 nagyon finom csokis-banános rottyt (a palacsintára hasonlított ebben a formában).
Utána továbbhaladtunk, a következő úticélunk Bentota volt. Sajnos itt nem sikerült összefutni Móni ismerősével, Dylannal, aki körbevezetett volna bennünket, mivel a sofőrünk eléggé törte az angolt, és nem tudta, hogy kiről kérdezem.

2 órás hajókirándulásra indultunk egy csónakkal. Az itteni tó élővilága káprázatos. A víz egyes részei sósak, mások édesek. Az édesvízben krokodilok tanyáznak, mi is láttunk több példányt: némelyik csak a fejét dugta ki félig sejtelmesen, de akadt olyan is, amelyik büszkén napoztatta magát egy sziklán. Egy helyi fiú az általa megfogott bébikrokodilt mutatta meg nekünk. Bár 8 hónapos volt, nem volt hosszabb, mint 30 cm. A fiú szerint a helyi példányok 5-6 év alatt érik el a 2-3 m-es nagyságukat. A kiskrokodil még nem volt veszélyes, a fejünkön, illetve a vállunkon is elidőzött. A hajózás során láttunk még számos csodaszép madarat, tarajos sült, lábpedikűrre használt haltenyészetet különböző méretű halakkal  és kaméleont is.
A vízből csodás mangrove fák emelkednek ki. A mangrove (gyertyafa) erdő a függő gyökerekkel csodás volt. Behajóztunk a fák közé. Rendkívül sejtelmes volt a hangulat a szűrt fényű erdőben. Lehetőséget kaptunk arra is, hogy felmásszunk a fákra. A függő gyökerek rendkívül erősek, hihetetlen vékony ágak is kényelmesen megtartották a súlyunkat. Peti ezt inkább a csónakból szemlélte.
Órási Buddha szobor építését is láthattuk. A műalkotás a májusi buddhista ünnepre készül.
12647553_963728873663626_5502437401305519681_n12645204_963729023663611_6572756654056825769_n12631480_963729010330279_906261449075598587_n

 

 

 

A csónakázás után egy nagyon hangulatos és szép étteremben elköltöttük az utolsó közös vacsoránkat. Nagyon exkluzív helynek tűnt, hiszen csak turistákat engedtek be ide, élőzenével szórakoztatták a vendégeket, de időről időre kb. 3 méterrel az étterem/szálloda mellett éktelen robajjal elhaladt 1-1 vonat.
Utána folytattuk az utunkat a reptér felé. Ezúttal már nem volt több megálló, elbúcsúztunk a csoporttól. Mi a reptéren a csomagmegőrzőben letettük a két nagy pakkunkat a deszkákkal. Ehhez még előtte a reptéren kis lakatokat kellett vennünk, mert az a szabály, hogy azt rá kell varázsolnunk a biztonság érdekében. A reptér területét alig engedte a biztonsági személyzet elhagyni, nem nagyon értették, hogy miért csak most akarjuk lerakni a csomagjainkat, ha már 10 napja itt időzünk. Végül sikerült tuk-tukba szállni, és eljutni Ashan Airbnb-n lefoglalt szobájába, de mivel ezúttal a sofőrünket igazoltatták, csak 1:15-kor érkeztünk meg. Ashan édesapja foglalkozott velünk. Nagyon vendégszerető és segítőkész volt ismeretségünk néhány órája alatt. Annyira fáradtak voltunk, hogy a wifi jelszót elfelejtettük elkérni, ezért nem sikerült már életjelet adni magunkról.
Másnap (kedd) reggel korán keltünk, igyekeztünk ki a pályaudvarra. Colombo óriási város, a lakossága 10 millió fő (kb. 1 M fő katolikus, 2 M fő muszlim és 7 M buddhista). Ashan édesapja fuvarozott bennünket, bemutatta a várost, és segített a Colombo-Badulla útvonalra jegyet szerezni, az úticélunk Ella volt. Nagy szerencsénk volt, mert még kaptunk az 1. osztályra jegyet. Itt nincs tülekedés (1 jegy 1.250 rúpiába került, 1 rúpia kb. 2 Ft), mert ezek a jegyek drágának minősülnek a 272,6 km-es útra. A teljes út 10 órán át tart, mi valamivel több mint 9 órát utaztunk.
Helyi érdekesség: sok „jobb”, úgymond nyugatinak minősített étteremben, szállodában nem engedik be egyáltalán a helyi lakosokat. A vonaton még a peronon sem állhatnak helyiek a turisták között, mert a „railway protection guard” elküldi őket. A vonaton az első osztály kocsija előtt mindvégig ült egy biztonsági ember, aki arra vigyázott, hogy csak turisták léphessenek be.
Az egész vonatút csodálatos volt. Fantasztikus volt megfigyelni a környezet változását, ahogy a pálmafák dzsungeléből eljutottunk a csodásan zöldellő tea- és teraszos rizsföldekig. Ámulatba ejtő tájakon vezetett az út, alig győztük kapkodni a fejünket az egyes oldalak között. Időközben számos iskolát, krikettező gyerekeket és dolgozó, földet művelő embert láttunk.
További érdekesség, hogy Srí Lankán nem különülnek el egymástól a szegény és gazdag negyedek. Lerobbant bádoghajlékok mellett megférnek a többemeletes paloták és fordítva. Általában viszonylag kis kerttel rendelkeznek, tehát helyrajzilag nagyon közel van egymáshoz két világ, de a szociális és mindennapi életben nagyon nagyok az eltérések.
A vonatról leszállva a szálláshelyre indultunk. Sajnos nagyon meredek lépcső vezetett fel ide, ezért némileg változtatnunk kell a másnapi tervünkön, valószínűleg már előbb elindulunk vissza, Nuwara Eliya felé. A kilátás valóban lélegzetellállító: a Little Adam’s Peakre és egy vízesésre nyílik a terasz.
A vacsorát is az erkélyen töltöttük el, rice & curry volt a menü, csak úgy roskadozott az asztal. Beszédbe elegyedtünk a svéd szomszédainkkal is, megosztottuk a tapasztalatainkat.


Sri Lanka – 2016.01.31.

12669491_963065183729995_3898485591832894844_n(1)

12592354_962715483764965_5267093532735535708_n

12643020_963065297063317_8653022201133134721_n12644748_963065370396643_3398453794263514357_n8164_963065683729945_9176086597003753179_n12670412_962715303764983_6858907661549955405_n12592483_962715363764977_2658023809810316762_n12644756_962715437098303_1980629449209851108_n

 

 

 

 

Lehetséges, hogy a további napokban nem tudunk folyamatosan hírt adni magunkról hosszabban, mert hétfő reggel elhagyjuk a szállást, és útnak indulunk Colombo felé. A többiek hétfő éjszaka hazarepülnek, mi pedig folytatjuk az utunkat. Még bizonytalan, hogy a szállásunkon lesz-e internet, bár az Airbnb ezt ígéri. Kedd hajnalban vonattal utazunk tovább Colomboból állítólag Ázsia legszebb vasútvonalán, a 292,4 km-es utat 10 óra alatt teszi meg a gőzpöfögő vagyis Diesel mozdony . Ella és Nuwara Eliya a főbb úticéljaink. Az útikönyvek teaültetvényeket, teraszos rizsföldeket és vízeséseket ígérnek. A Hegyvidék az angol gyarmati élet színtere volt, de azért ez a környék is tartogat kulturális látnivalókat, amiket természetesen szintén ellenőrzünk.  Kirándulás, teagyárlátogatás lesznek elsősorban terítéken. Itt ebben az időszakban 10-20 fok közötti a hőmérséklet (sokkal melegebb nem is nagyon van errefelé az év során), úgyhogy próbáljuk szoktatni magunkat a hazai viszonyokhoz.
A mai vasárnapi nap a weligamai búcsúnapunk. A napfelkeltét Peti nélkül néztem meg, mert ő közben nagyon jót durmolt. Színorgia, mint a tegnapi naplementénél, sajnos nem volt, inkább csak derengett és egyre erősödött a fény, de mivel az alapot az Indiai óceán szolgáltatta, ez is csodás volt. A házból való kijutás egyébként nem volt egyszerű, hiszen hét lakat alatt tartanak bennünket éjszaka.
Délután ismét SUPolni mentünk. Mivel a tegnapi nap nagyon élvezetes volt, ismét Mirissába irányítottuk a tuktukokat. Ma az öböl másik felét fedeztük fel. A sziklák tetején egy pávakolónia köszöntött bennünket. A halászok ismét barátságosan és érdeklődéssel fogadtak minket, valamint tesztelték, hogy mennyire közel jöhetnek a hajóval, míg majd csak eldől valaki. Jóga helyett ma SUP-meditációt végeztünk, mert eléggé elfáradt a társaság. Egyesek (kicsit konkrétabban Zsuzsi) el is aludtak, úgyhogy a partra vontatás maradt az egyetlen lehetséges mód a hazaszállításukra. A SUPolás végén végre megpillantottunk egy nagy majomcsaládot is. Pár perc után egészen megszokták a jelenlétünket, és közelebb merészkedtek.
Este a házban vacsoráztunk, a házigazda és a szakács készítették el számunkra friss tenger gyümölcseiből a fogásokat. Csodásan megrakott asztalt készítettek el számunkra, a piacon frissen szerezték be a hozzávalókat, és egész délután a konyhában tüsténkedtek, sürögtek-forogtak. Pár érdekességet el is lestünk tőlük (pl. kókusz kinyerése a héjból, rákcsipsz és csicseriborsóból készült puffancs kisütése).
Az estét a tengerparton egy kis tábortűzzel folytattuk. Nem egyszerű itt tábortüzet rakni, hiszen a nagy páratartalom miatt a fa nem szárad ki, szóval folyamatosan újra kellett élesztgetni a lángot.
Holnap (hétfő) nagyon aktív napunk lesz. 9-kor indulunk útnak a főváros felé, útközben megállunk SUPolni és a tengerben fürdeni. Estére érkezünk majd várhatóan Colomboba.